ünnepi buli - 1 éves babaklub

Jancsi szerdán szabin volt, és sikerült úgy összevesznünk, hogy egy fél napon keresztül nem beszéltünk. Ez még nem tragédia, de amíg ő édesdeden aludt szerda éjjel, én szomorúan kucorogtam a fotelben és nem, és nem bírtam elaludni.. Persze, jól is tud jönni egy-egy ilyen mosolyszünet, mert sok mindent rendbe pakolgattam - a cuccaim közt és a fejemben is -, de a kihagyott alvás súlyát azóta is nyögöm. Ezt mindig irigyeltem a pasikban: halál nyugodtan képesek húzni a lóbőrt, míg a nő tipródik :D
Így életmentő is volt a csütörtöki babaklub, elfeledtette velem a bajokat - amúgy is úgy döntöttem, többet fogok kimozdulni itthonról, mindenkinek jót fog tenni.
Hahh, előtte sütöttem fincsi (csokis)karamelles-túrós muffint is (a sütéssel együtt 45 perc), nagyon tuti, kár, hogy fél kg túró kell bele - hogy tortát is? XDD

Nemcsak a klub, hanem két baba (elnézést, kisfiú) szülinapját is megünnepeltük - így festett a klub, amikor megérkeztünk:

És így pár perc múlva - rengetegen voltunk. Kezdett elharapózni a tömegiszonyom, de a fiúk (most az enyémekről beszélek) nagyon jól érezték magukat, így kissé én is feloldódtam. És nagyon-nagyon jó hangulat is volt, eltekintve attól, hogy se az ünneplésből, se a bemutatkozásokból egy szót nem lehetett érteni, mert a gyereknél csak a csacsogó anyukák voltak hangosabbak. Persze, mindig ez van, csak most a szokásosnál nagyobb tömeg miatt volt magasabb az állandó zajszint is.

Kristóf végre nem félórás sírással indított (bár azt ezúton is kikérem a "kedves" anyukától, hogy antiszociális lenne, majd megnézem, mit fog szólni, ha kistesója születik az ő csöppségének, náluk biztos minden flottul menne - és ez egy általam (eddig) kedvelt anyuka volt), hanem rövid ideig megbújt a lábamnál, aztán csak oda kellett vezetnem egy motorhoz, és elindult az őrjöngés.

A "Hull a pelyhes"-re a csúszdán is ringatta magát - itthon is így szoktuk:)

És barátkozott - főleg fiúkkal, akikkel előadtak egy-két meghitt dobszólót, rumbatökkel püfölve a csúszda műanyag borítását. Persze, Mártikát hiányolta, így néha "Rami! Nézd!" kiáltásokkal próbálta felhívni magára a másik barátja figyelmét:D

Zalán pedig kötelességtudóan bealudt a hátamon, természetesen megfelelő mennyiségű nézelődés után, amit szigorúan állva, a karomban ejtett meg.

A buta beszólás dacára szuperül éreztük magunkat, én is és a gyerekek is (és megdicsérték a sütimet is, úgyhogy hawai van meg minden)