Amit ott is levág:D Tegnap annyira nézte, hogy porszívózom, hogy ficergésében lefejelte az ajtófélfát. És mégcsak nem is sírt! Nagyon szorosan kell kötnöm, mert képes teljesen kibontani a kicsit is lazább kötést. Azt viszont magabiztosan kijelenthetem, egyikünk sem ideges már a háti-batyu kötésnél, gyorsan végzünk, néha persze nem tökéletes, olyankor lekapom és secperc alatt visszavarázsolom. A fénypont pedig Zalán számára: szunya a hátamon. Ilyen ellazult:
Ma viszont meglepetés ért. Letettem a játszószőnyegre, tettem-vettem úgy 10 percig, mire látom, hogy legalább 1 méterrel elkúszott. Összeszereltük a habtapit, aminek Kristóf is nagyon örült: Nézd! Autó! Mégegyautó! Nézd! Pillangó! stb. , és Zalán folytatta a felfedező utakat. Nem igazán kúszik, hanem küzd: kézzel-lábbal-hassal-fejjel, néha hátrafelé, néha oldalra, de halad. És nagyon örül magának, no meg a megszerzett játékoknak is.
Kristóf akrobatánk pedig fejen áll, két kezét felemeli, majd bukfencel. Közben labdázik. (Biztos, hogy senki nem hiszi el, de ügyesebben bánik a labdával, mint én. Pedig valamikor röplabdáztam is.) Elkapja a labdát, és olyanokat dob, hogy győzzek néha félreugrani előle. Pontosan céloz nagyon. Most a szaltót gyakorolja XD
És közben fejlődik a finommozgása is. Rajzolni elég ritkán hajlandó, inkább szétdobálja a ceruzákat, de gyurmázni minden nap kell. Ma délelőtt pogácsát is sütöttünk, és azt is nagyon élvezte. Lisztezett, nyújtotta a tésztát, kiszúrta a pogácsákat (nagyon erős túlzás), aztán gyurmázott vele.
Háát, gyorsabb, tisztább és gazdaságosabb a sütés, ha egyedül csinálom, de rengeteget nevettünk, jó kis időtöltés ez is.
Törölgetni is mindig segít, ruhát teregetni és leszedni is, és pakolni.
No comments:
Post a Comment