Mondtam Balunak

hogy ha a rokonság nem hagy fel a piszkálásával (túl későn kezdte a teniszt, hagyja a sportot, koncentráljon a tanulásra stb) akkor vágjon vissza valamivel, higgyék csak, hogy megbolondult, idegeskedjenek, hogy jaj, mi lesz így a gyerekkel, elvégre őt is eleget bosszantották már.

(Tanul ő, épp eleget.Ez még csak általános iskola, könyörgöm!

És a többi idejét teniszezésre fordítja, na és?)

7végén már tesztelt az apján: Balu: - áá, nem tanulok már, nem érdekel a suli, csak a teniszre fogok koncentrálni, Stuttgartba készülök, teniszakadémiára.
Apja: - inkább karatéznod kellene!

(Én: - Mivan??)

Mondjuk a legkevésbé kiakadós emberrel gyakorolt Balázs, jövő vasárnap jönnek a nagyszülők - szívesen megnézném az arcukat.

Amúgy 7végén megint játszottunk egy órát (egész jó, szervát gyakoroltam), és félreléptem. A teniszpályán. Mivel már felszedték a salakról a csíkokat - néhány helyen ehhez valamiért gödröt is készítettek - és nagy rohanásomban belezúgtam az egyikbe, egész csípőig megrándult a lábam. Kicsit sajgott, de nem volt vészes, mígnem estére olyan szintem dagadt be a bokám, hogy lépni nem tudtam, jegeltük, de másnapra már jobb volt, harmadnapra maga a tökély! Folytatom hát én is teniszpályafutásomat XD