Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

2013. január 30., szerda

108 cm és 18 kg

A védőnő szerint ezekkel az adatokkal már mehet iskolába:)
4 éves lett Kristóf, és hát igen, már van mit írnom róla, végre, tele van nagyszerű dolgokkal. Fogalmam nincs, mondtam-e már, de úgy érzem, hogy 2 év távollét után megint visszatért a családunkba. Biztos irtó fura ezt olvasni, de Kristóf valamikor 1,5 éves kora körül elke, ezdett távolodni, 2,5 évesen már nem velünk volt, és 3,5 éves kora körül kezdett visszatérni.
És itt van, beszél, egész nap, tesz-vesz, egész nap. Nincs már nyugodt 1-2 órám, amíg tudok néhány dolgot csinálni, mert folyamatos foglalkozást igényel. És nagyon igyekszem, hogy ennek csak örüljek,
Az egyik gyógypedagógusa mondta épp tegnap, hogy szerinte a külső szemlélő már nem venné észre, hogy valami más Kristófnál. Eltűnt az echolália, már nem ismétel, kérdésekre nagyobb részt válaszol, és ezel megfelelő válaszok. A tárgyi tudása az egekben, színek, formák, betűk, évszakok, ezer más dolog érdekli. Ha ilyen ütemben halad, jövőre kezdheti az iskolát:) Persze ez csak vicc, de az esze tényleg félelmetes (tavaly ilyenkor még nem tudtuk, nincs-e gond az értelmével, csak jelzem).
A kommunikációja őrül tempóban fejlődik, tegnap oviból hazafelé: "Fázik a kezem. Megkaphatnám-a kesztyűmet?" Oké, egy átlagos 4 éves nyilván mond ilyeneket, de nálunk ez továbbra is nagy és boldogságos dolog. Vasárnapi sétánkról is mesélt: "Sétáltunk a szökőkúthoz. A bácsi elzárta a vizet. A hó is elzárta a vizet." Élménymegosztás, óóó, ilyen gyönyörűséges dologról nemrég még csak álmodoztunk!

Szociálisan is jó fej, de persze itt lesz még dolgoznivaló.
Amúgy meg könnyen kezelhető, szabálykövető, a napirendet gyönyörűen kezeli, most már a hetirendet is használjuk. Szóval irtó jó fej lett. Persze korábban is imádtam, de most igazán könnyű szívvel telnek a napjaink. A szobatisztaság tökéletes, étkezésben abszolút önálló, a tisztálkodás, öltözés még nem megy, vagyis egyelőre egyszerűbb megcsinálni helyette a dolgokat, ez a teendőnk erre az évre.

A szülinapját abszolút értette, örült a tortának, ajándékoknak, játszóháznak. (Tavaly végigsírta a napot, és az ölemből figyelte a tortát és az eseményeket - nem értett semmit.) Időnként még mindig visszakeresi az asztalinaptárában a torta és a játszóház képét, és meséli a napját.

Énekel és mondókázik, mondtam már? Fest és nyondázik, feladatlapozik, felfedezte a számítógépes játékok világát, tv-t már nagyon keveset néz.

Öröm vele a nappal és az éjszaka is.


Breaking

Szeretném megköszönni mindenkinek, aki olvas, azt, hogy időt és energiát szakít rám, arra, hogy elovassa a gondolataimat, a történeteimet.
Sajnos képtelen vagyok megfelelő módon ezt kommunikálni - ti. az örömömet -, így biztosan mogorvának és távolságtartónak tűnök, ami részben igaz is, de a legfőbb ok, hogy nincs időm. De azért elolvasom a kommenteket, mások blogjait, és nagyon szeretnék csevegni is, és minden, de a csevegésre alkatilag sem vagyok alkalmas, ez van. De azért örülök, meg minden.
Ez a pár sor már régóta itt motoszkál a fejemben, gondolom, ideje volt ide vetnem.

2013. január 16., szerda

Zalán 2,5

El is felejtettem jegyzőkönyvezni, hogy Zalán még decemberben 14 kg volt a 93 centihez. Szép nagy baba, bár általában fényevő (legalábbis nagyjából 10 fajta élelmiszert hajlandó fogyasztani, és ezek közül csak elvétve fordul elő meleg étel).

Hjaa,. nehéz az élet. Persze Balu is ilyen volt, de már csak NAGYON válogatósnak mondanám, és Kristóf is hasonló, mégis egészségesek. Van nagyobb problémám is, de azért nem örülök, hogy fanyalognak a sütikre, tortákra, kelt tésztákra is:( Kristóf eszik néha fánkot és palacsintát, na de Zalus.. Megvetően fordul el láttukra.
Zalán persze ma is hajnalban ébredt. Sajna ez van. ha délután elalszik. Hajnal 3 körül ébredt, aztán mire visszaaludt, épp 6 óra volt, és így fél óra múlva kelhettem én is.
Mivel szerdán Erzsike nénis napunk van (fél 8-tól 8-ig korai fejlesztés), ilyenkor az egész család indul negyedkor, és először Balu pattan ki, én berohanok Kristóffal, átpasszolom fejlődni, addig apa Zalánra vigyáz a kocsinál, majd átsétál a munkahelyére, ami egy 15 perces séta, én pedig Zalánnal várom Kristófot, és utána együtt megyünk oviba.
Hát ez most durva lett volna, ha Zalánt fél óra múlva a visszaalvás után felébresztem, gondoltam lemondom Erzsikét, de Jancsi ismét szuper apaként felajánlotta, hogy megoldja busszal, aztán az oviba is átviszi Kristófot, legfeljebb egy kicsit csúsztat (igen, az állami cégeknél létezik ilyen, mint ahogy túlóra és ügyelet és készenlét is létezik - kicsit merev a rendszer, ellenben kiszámítható, és jelen helyzetünkben ezt is tudjuk értékelni). Én csak pihenjek.
Pihentem is, épp, mire visszaaludtam, fél 9 körül, nyílt a gyerekszoba ajtaja, és nyakig pisisen kitámolygott Zalán. Nem haragudtam kivételesen, olyan helyesen bújt hozzám, és hangosan kacagott a takaró alatt, miután  átpelusoztam.

11-kor a változatosság kedvéért Zalánnak jelenése volt Nórinál, a kórházban, gyógyped, TSMT terapeuta, heti 1x járunk hozzá mindkét gyerekkel, időnként szülőcsoportot is tart nekünk. 25 éves létére nagyon ügyes lány, nagyon szeretem, lelkiismeretes, határozott, tájékozott. Zalán ügyes volt, szépen dolgozott több, mint fél órán keresztül, aztán egy kis mozgással próbálta levezetni az agymunkát. Igazából az asztalokon ugrált, nyaktörő mutatványokat vállalt be és nem akart hazajönni. Végig ordított, míg fölöltöztettem  a fejét verdeste az ajtóba, majd teljesen leizzadva kiráncigáltam a kórházból. A kapunál álló biztonsági őrök hangosan nevetve - pedig egészen mogorva fickók - szurkoltak Zalánnak, hogy lehetőleg minden pocsolyába ugorjon bele, jól terítsen be mindent és mindenkit a sáros lével. Sikerült neki, a farmerom legalábbis térdig sáros.

Nem szabad engedni elaludni. Nem, mintha megakadályozhatnám benne:)

2013. január 15., kedd

Egy új év

Hát itt vagyunk, megint elment 1-2 hónap, karácsony és újév, tiszta lap (persze nem, de mondjuk rá), fogadalmak (inkább nem, de kívánságok és vágyak igen), várjuk a tavaszt:)

De előtte még írok egy gyors kis helyzetértékelést, mert a napok kegyetlen tempóban pörögnek, a dolgok változnak, és sok minden történt ebben a tavalyi évben, amit szeretném, ha nem felejtenénk el.

A karácsonyt a sátoros ünnepeinknek megfelelően ismét betegen töltöttük. Felső légúti betegség után jött egy hányós-hasmenős, ami a gyerekeket szerencsére csak futólag érintette, de mi hárman nagyok egy héten keresztül nyomtuk az ágyat. Így telt el a szenteste, születésnap, névnap, szilveszter.. Még jó, hogy annyi szünnap állt a rendelkezésünkre, így ha pihenni nem is, kirándulni és játszani sem, de regenerálódni rendesen tudtunk. Persze a lehetőségekhez mérten, amit a még nem iskolakötelezettek szűkre szabtak rendes szokásuk szerint.

Leírtam a kívánságaimat, feladataimat az új évre én is, és csak a nagy projekteket említve sem lett rövid a lista, így úgy tűnik, lesz tennivalóm idén is, ami bizonyos szempontból elég nagy szerencse.

Baluval kapcsolatban most nincs különösebb tennivaló, mióta úgy döntöttünk, lépni fogunk, és felkeressük az iskolapszichológust, netán elbeszélgetünk a gyerekek gyógypedagógusával, van-e valami szociális zavar Balázsnál is, addigra a fiú kicserélődött:) Barátnője van, aki kedves és okos lánynak tűnik, bár én még nem találkoztam vele (pénteken lesz esedékes), a suliban nincs vele baj (úgy általánosságban), decemberben szinte csak ötösöket szerzett, és még kémiából sem fog megbukni, ami nem mondható el az osztálya 30-40%-áról.. (és mivel az én egykori kémiatanáromról van szó, elmondhatom, hogy kicsit sem túlzóak a megjegyzések a tanerő alkalmatlanságát illetően, de ez nem számít, MÁR nem akar kémiából érettségizni, inkább fizikából, ahol a tanár nem az én egykori fizikatanárom, szerencsére).

Kristóffal szintén nincs különösebb teendőm, hitetlen a fejlődése, számol, már angolul is (ez utóbbit pedig senki nem tanította neki), újabban elkezdte a betűket nézegetni, és persze, vannak furcsaságai, de egy érdeklődő, cserfes kisfiú lett belőle, amilyen a korosztálya. Szerencsére a viselkedésproblémák nem érintenek minket súlyosan, sőt, még közepesen sem, abszolút érzem, hogy iszonyatos szerencsénk van Kristóffal, mert nagyon jó állapotú, nagyon okos és simulékony. Persze, ha egy átlag 4 éveshez hasonlítom, akkor eléggé ordít a különbség, de nem hasonlítgatok, örülök.

Zalán nehezebb dió, és ennek csak egyik oka a nembeszélés. Mert persze semmit, max, hogy aja. És ez nem anya, áá. Ez apa, és anya, és kérek valamit, és elmesélek valamit, és minden, amit ki akar fejezni. Tehát a világ minden dolga így interpretálódik Zalántól: aja.
A rosszabb, hogy egy igazi hisztizsák, akaratos, türelmetlen, dacos, rontópál, és nem ehhez vagyok szokva. Több fejfájást és kínos és keserű pillanatot okoz nekem ez a kölyök, mint minden egyéb. Mint a másik két gyerekem együttvéve az eltelt évek alatt. Persze azért van jó oldala is, nagyon szeret engem, és ragaszkodik hozzám a kerek szemű, mindig kapok puszit, és ölel és bújik. Csak ne ellenkezzem vele, mert akkor üt-vág, rugdos, ordít magából kikelve, de mégis figyelve, hogy ugyan mit reagálok, beadom-e a derekam. Rossz hírem számára, hogy nem.

Jancsi és én pedig angolt tanulunk - nekem nem akkora falat, a fennmaradó időben pedig jó lenne sokkal többet kettesben és együtt tölteni, ami okosabb időbeosztást és kevesebb héderezést kívánna, én pedig közreműködőbb gyerekeket.

Hát ennyi az új évi tervekről és a jelen helyzetről.

Zalán bezsongott

Találtam egy ilyen című vázlatot a piszkozatok között. Sejtem, hogy mi indokolta, és persze szinte bármelyik napra igaz lehetett. Zalán már pár hónapja iszonyúan viselkedik, néha versenyt sikítok vele, hogy hagyja már abba. Nem túl okos dolog, persze.
Iszonyat kicsi az alvásigénye, kevesebb, mint Kristófé, 10 esetből 6-szor már nem alszik délután, és estére kibírhatatlanná hergeli magát. Ha alszik, mint ma is, akkor viszont este nem lehet vele bírni, most is itt járkál felalá, egy zsemlét nyammog.
Ma este eltörte Kristóf kosárlabdájának a kosarát - igazán nem tudom, hogy hívják, karima? mindegy -, Kristóf kapta karácsonyra, és imádja, gyakran használjuk, ellentétben a kis borzasztósággal, aki pillantásra sem méltatta, viszont ma rávágta a szobaajtót, mert az apja 8-kor levette az asztalról, hogy márpedig ma már ne ugráljon.

Az oviban már megpofozta a konyhásnénit, megrugdosta az óvónéniket, asszisztenst, rettegésben tartja Kristóf csoportját. Szumózóként hassal megy az ellenségre, nem kicsi erejével próbál mindenkit ellökni. Vagy megütni. Mert valaki - általában én - korlátozta őt szabad mozgásában, és ezért bűnhődjön a világ. Kicsit se vigasztal ilyenkor, hogy mindenki dicséri, milyen okos, és értelmes. Kikészít, és nem találom hozzá a kulcsot. Azért ilyenkor kicsit vigasztal, hogy legalább az értelmével nincs baj. Csak az én értelmem bírja ki.