Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

2011. október 29., szombat

Kicsit szürreális

...érzés, amikor a 14,5 éves kamaszfiút beszélem rá a bulizásra:)) *
Ennél már csak az lenne rosszabb, ha összefutnánk egy szórakozóhelyen, de erre már nincs esély, szerencsére.
(Szerettünk volna ma kettesben Jancsival egy estét, mami beizzítva, Balu elutazott a Tennis Classicsra, természetesen tegnap este Zalán belázasodott :/ )

Hát ez van, Balázs egyébként mostanában ismét szárnyal a teniszben, két újságcikk is jelent meg róla helyi médiában, ismét lépett egyet előre, még több és magasabb szintű edzéseken fog részt venni, tegnap láttam meccselni, istenien játszott.

A suliban nem ennyire rózsás a helyzet, a beilleszkedés szokásos gondokat okoz nála, pedig olyan kedves, jólelkű gyerek, de nem és nem találja a helyét a kortársak között. De bízom benne, hogy minden rendben lesz, fogadóórán csupa jót mondtak róla a tanárok, és ők is biztattak, mondván, valóban, Balázs kicsit más, mint a többiek, de beérik, nem lesz vele gond, nagyon értékes emberke.

*Erőfeszítésem egyébként sikeres volt, két buliba is elmegy jövő héten az őszi szünet alkalmából. Nem aggódom, nem is aggódhatok, magamnak köszönhetem.

2011. október 28., péntek

vannak persze kedves emberek is

Tegnapelőtt megdicsérte egy néni a középső gyönyörű fekete szemét, egy bácsi pedig mindkét tündéri gyereket:) Pedig csak úgy voltak tündériek, mint máskor, zsibongtak, Kristóf szaladgált, rudiért óbégatott.

Nekem sem mindig jó a kedvem. De miért rontanám el mások örömét?

Egy-egy kedves szó pedig bearanyozza a napunkat. Sőt, ez már a 3. nap.

2011. október 26., szerda

Minden egyes nap sárosan megyünk haza...

a játsziról. És előtte a boltba.

Van a kedvenc boltunk, ahol nem baj, mert az eladónénik halál kedvesek és azt sem bánják, ha Kristóf minden le- és visszapakol.
Csak ez a bolt messzebb van, és kevésbé jó időben nem mászkálunk el arra.

Van viszont több közeli bolt, ahol sugdosnak, és megjegyzéseket tesznek rám és a neveletlen és piszkos gyermekeimre.

Mennyire ráérnek az emberek, és mennyire nincs saját életük, mert különben biztos nem ismeretlenekkel foglalkoznának.
Persze ott a VV is, szerintem pont nekik való(világ).

De megjegyzéseket tesznek - a múltkor egy közmunkás nézett rám szúrósan, és érdeklődött, hogy nem fáznak-e meg a babák - úton-útfélen. És miért nincs is a gyereken sapka.
Mert más gyerekek ilyenkor már sapkában, sálban, kesztyűben (!), overallban parádéznak.

Ahogy látom, más országban nincs ez a beszólósdi, ez olyan magyar sajátosság, és nem épp jószándékból fakad, hanem okoskodásból. Mert itt mindenki megítél mindenkit. Mert ő aztán jobban tudja.
Lassan már a politikától függetlenül is elegem van itt mindenből.

szívkréták

Van a szív alakú muffinformám, amit Valentin-nap alkalmából vettem - valamiért nagyon jó vétel volt, biztos az ára miatt. Mert a kihasználtsága, hát... Túl nagy és túl mély, abszolút alkalmatlan muffinnak.

Mindenesetre fagyasztottam már le benne jégkockát, és most olvasztottunk zsírkrétákat, meleg sütőben 10-15 perc kellett a megtisztított és feltördelt krétáknak, hogy megolvadjanak, majd hagytam megszilárdulni őket.
Zalán apró kezeinek megfelelő nagyságúak ezek a hatalmas kréták.

Meglepődtem, hogy annyi törmelékből csak 3 szívre futotta.

2011. október 17., hétfő

16-án 16 hónapos volt

a nagy és erős Zalán. Aki immáron nem barátságos az idegenekkel, hanem távolságtartó. Nem sírós épp, de nem barátkozik.
Hát ez van.

A csapnivaló evése után ő lett inkább a kajabajnok, az elmúlt hónapokban időnként még Kristófnál is többet eszik - ami egyébként nem egy bravúr, ismerve a középső változó kajaigényét (időnként a fényevésig hasonlóan egész napos csak teázásba fullad minden kísérletem), viszont az alvása - néhány kivételes alkalomtól eltekintve egészen borzalmas. Ezt az elmúlt éjszakai végtelen szopizás vagy sírás mondatja velem.

Nem tudom, mitől függ az alvásmennyiség, a kánikula elmúltával úgy tűnt, végre jobban alszik, aztán mégsem. Nagyon-nagyon nagy bánat ez nekem, tönkrevágja az egész napomat. Valahogy nem az igazi a nevetésem ilyenkor:D Néha kifejezetten vészjósló..
Nem baj, hamarosan megváltozik ez is, 3 éves korára Balázs már szuper alvó volt, Kristóf pedig már most az, ezt pedig kibírom. Ezt az 1-1,5 évet, jajnekem.

Amúgy sokszor elszakad a cérna Zalánnal szemben - az én cérnám -, és rákiabálok, mert állandóan kiborít, összeken, felmászik, leesik, kitép, ledobál stb. Életkori sajátosság, persze, tudom, de nincs hozzá humorom mindig, szerintem az álomkór is ludas ebben, ördögi kör ez.

Imád telefonálni, az érintőképernyőt is ismeri, próbálgatja kikapcsolni a telóm billentyűzárát a kis ujjacskákkal, mai kor gyermeke. Használja a hali (halló), hamm, anya szavakat helyesen, néhány hangutánzót pedig ötletszerűen, viszont egész nap dumál, jellemzően héé, hóó, háá szavakkal.

Ballábbal rúgja a labdát, mászik a mászókákra, és tegnap az emeleteságy felső szintjén találtam rá, meg is lepődtem, rendesen.
Aktívan részt vesz a rajzolásban, gyurmázásban, mondókázni is szeret, könyvet lapozni - már csak véletlenül tépked -, és hintázni, itthon is, akár félóráig. Kristóf pedig szereti lökni.

A mosogatógép neki is nagy szerelem, összevissza nyomkodná - ha hagynám -, amúgy meg önállóan hozza-viszi a kisszékeket, feláll rájuk, és többé nincs lehetetlen a számára, felmászik, szétszed, elér. Figyelni kell rá nagyon.
Gyerekeket már csak ritkán csapkod, ami nagy könnyebbség a játszótéri beilleszkedést illetően, bár mostanában inkább csak elvétve találkozunk a játszikon gyerekekkel, mi azért mindennap megyünk, akár esik, akár fúj. Ha csúszdázni és hintázni nem is, de sétálni mindenképp. Legalább egyszer egy nap és kb. 2 óráig. Sétára babakocsiban utazik, ha apa vagy Balázs is jön velünk, akkor mei taiban vagy ölben és Kristóf pattan a babakocsiba. A felöltözést nehezen viseli, de egy hangyányit fázósabb, mint Kristóf, így nincs "olyan nagy" balhé öltözéskor.

Szereti az autókat, kockákat, labdákat - kb. ugyanaz az érdeklődési köre a két kicsinek.
És kutyaimádó, egyelőre csak messziről.
Szeret integetni, tapsolni, táncolni - ezt imádom a legjobban -, és az ölemből szemlélődni, majd elviharzani, aztán megint visszajön, majd megint felfedez.

a kis korkülönbség mellett





2011. október 10., hétfő

Ez is október volt,

csak még az eleje:

És ez is október, a közepe:

Ez pedig Balázs a "szokásos" kupával, amit a hétvégén nyert:

2011. október 7., péntek

"ha valaki hisz az isteni gondviselésben...

egyszer biztosan megkapja azt a társat, akibe úgy vetheti bele magát, mint egy puha meleg ágyba."

A Nők Lapjában már megint meglepetés ért: ezeket a gondolatokat Ernyey Béla szájába adták nyilatkozta. Úgy megtetszett.
Hiszek a gondviselésben, és meg is találtam az ágyam., vagymit:)

Faber-Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje... - 3.fejezet/1.rész - Büntetési alternatívák

Szerintem az egyik legérdekesebb rész. A fő vezérfonál egy pszichológus (dr. Ginott) gondolata: "...egy szeretetteljes kapcsolatban nincsen helye a büntetésnek".

Igazán meglepő gondolat, nem? Ne büntessük a gyereket. És ha rosszat tesz, mi legyen? Először kétkedtem, aztán töprengtem, végül - és ez mostanáig tart - próbálom a magamévá tenni a gondolatot, mert igen, teljes mértékben egyetértek. Mert szerintem sincs értelme:
"... a büntetéssel az az alapvető baj, hogy nem működik. Ahelyett, hogy a gyerek sajnálná, amit tett, és azon gondolkodna, hogyan tehetné jóvá, a büntetés eltereli a figyelmét, és bosszúbeteljesítő fantáziálásra készteti. ... megakadályozzuk annak a nagyon fontos belső folyamatnak a működését, melynek során a gyermekünk saját helytelen viselkedésével szembenéz."

És ez nem azt jelenti, hogy nem nevelünk, fegyelmezünk, korlátozunk. Mindez azt jelenti, hogy a büntetés helyett meg kell keresnünk a lehetőségeket, amelyekből tanul is a gyerek, és használ.

Sokat beszélgettem erről Balázzsal. Hozott egy pár rossz jegyet. Nem tanul, na, nem véletlen - szerencsére még a suliból felhív, így is kell egy fél óra, míg lenyugszom, amikor meghallom, hogy épp mivel örvendeztet meg.
Megbüntettem, letiltottam a plusz kondiedzésről, de valahogy mégsem, mert együtt beszéltük meg, hogy ez nem megy. Átrágtuk magunkat, hogy lehetne megváltoztatni az itthoni időbeosztását, tanulási tervét, hogy jobban menjenek a dolgok. Ő is javasolt, de főleg az enyémeket fogadta el. A tv-zést én teljesen ki akartam iktatni, aztán abban maradtunk, hogy rögzít műsorokat, amiket meg akar majd nézni, és ha végzett a tanulnivalókkal - 9 körül -, megnézheti.
Balázs szerint nem az számít, hogy én elégedett vagyok-e a tanulmányi eredményével - max. 5%-a ez a rosszkedvének -, hanem  az, hogy Ő elégedetlen vele. Meglepett, nagyon okosan, és nyugodtan elbeszélgettünk büntetésről, érzésekről:D

Én is emlékszem kamaszkoromból, hatalmas veszekedések után mindig azt a gondolatot forgattam a fejemben, hogy "már csak 1(-2-4-5 stb) év, és nagykorú leszek, és lelépek innen, és akkor majd sajnálhatják, ahogy bántak velem". Soha nem gondolkoztam azon, hogy tehetném jóvá - egy esetet kivéve, amikor anyukám sokáig nem szólt hozzám (igazából szerintem szavakat se talált), s ez olyan jó módszer volt, azóta se felejtem el a kínlódásomat, nagyon szégyelltem magam. Persze, én se voltam különb, volt idő, mikor Balu szabályosan rettegett tőlem, és a környezetem ezt megdöbbentő módon valahol jónak tartotta, mert "erős kézzel fogom őt". Persze, akkor én voltam apa-anya egy személyben, és szentül hittem, hogy erősen kell fogni őt. Na igen, fogni kell(ett) volna, csak nem úgy, ahogy én csináltam. De ez már a múlt, sok-sok éve máshogy gondolom a dolgokat.

BÜNTETÉS HELYETT

1. Vezesse rá a gyereket, hogyan lehetne a segítségére.

2. Határozottan fejezze ki a rosszallását (anélkül, hogy a gyerek jellemét támadná).

3. Mondja meg, mik az elvárásai.

4. Mutassa meg, hogyan tehetné a gyerek jóvá a hibáját.

5. Adjon választási lehetőséget.

6. Cselekedjen.

7. Engedje, hogy a gyerek megtapasztalja helytelen viselkedésének következményeit.

2011. október 6., csütörtök

láz és alvás

Általában nem jár együtt a két dolog, de egyszer nekem is lehet szerencsém. Úgy értem, az alvással.

Megvolt Zalán 15 hónapos oltása, kettő is, hurrá, a másodikat, a prevenart a jobb combjába kapta, na ott nagyon ordított, és még öltöztetésnél is sírt, de egészen hamar túltette magát a dolgon. Jókedvű volt, majd a fürdetésnél már sírt, nyüsszögött, nemhiába, belázasodott. Egy lázcsillapító kúp után megnyugodott, jókedvű lett, és 9-kor aludt is, mint akit lecsaptak, és hajnal 4-ig húzta a lóbőrt - álomszerű helyzet, hiszen az elmúlt napokban ismét alig aludtam valamit, most épp a szemfogai jönnek a fiúnak, ami köztudomásúlag a legfájdalmasabb fognövesztő időszak. Nálunk biztosan, Kristóf se vészelte könnyen, és ez ismétlődik.

Alig vártam, hogy álomba zuhanjak én is, Zalán után, sejtve, hogy nehéz éjszakánk lesz, gyakori ébredésekkel, és az is lett, mert az ügyeletes apát fél 11-kor hívták be melózni, akkor, és hazatértekor, fél 12-kor is felriadtam, így esett, hogy bár volt lehetőségem az alvásra, mégsem éltem vele.


Azóta sem százas a legkisebbem, mert bár nem lázas, de eléggé kóválygós, csetlik-botlik, mászókáról potyog le, és ráadásul ma ráesett egy méhecskére, ami megcsípte a kisujját, nagyon zokon vette az inzultust, és a fájdalom után is mérgesen - és elképedve - nézegette-forgatta a dagadt, vörös ujjacskát.

Nem baj, hétvégére várható a kanyaró oltás mellékhatásainak megjelenése lázzal-kiütéssel-hurutos tünetekkel. Persze reménykedem, hogy ezt most talán kihagyjuk. A reményhal.. az az utolsó.

2011. október 4., kedd

csúszda

az abszolút kedvenc.

Miután szétszedtük a kiságyat, lekerült a pelenkázólap, és azóta azt használják a fiúk benti csúszdának. Pici, de jó móka.

Szeretném, ha egy kicsit magasabbat tudna apa csinálni nekik - mondjuk karácsonyra. Csak hát idő-idő-idő..

2011. október 3., hétfő

kötelezők

Emlékszem, amikor először hallottam, hogy van olyan ország, ahol a Zabhegyező kötelező olvasmány, nagyon irigykedtem.. Tudom én, hogy vannak értékes olvasmányélmények azok között, amiket nekünk kellett anno elolvasni, de leginkább egy arra még éretlen gyerekkel olvastatták el azokat.
Ma már azért érezhető a változás - Kőszívű ember fiai helyett Szent Péter esernyője vagy Ábel a rengetegben, és most Balázsék első kötelező olvasmánya a Zabhegyező! 18 évesen olvastam, és belelapozva még ma is nagy élmény - szerintem minden kamasznak az.
Balázs persze húzta az orrát, aztán elkezdtem felolvasni neki az első fejezetet. Húú, ez jó, és olvasni kezdte, és nagyokat nevetett közben, azt hiszem, neki is nagy öröme lesz ebben a könyvben.

Ami viszont az érem másik oldalát illeti, mert az éremnek olyan mindig van: este 9-kor úgy kellett kivennem a könyvet a kezéből, és emlékeztetnem, hogy holnap iskola, és legyen szíves a tankönyvekre is egy-két pillantást vetni:)