Zalán, a hosszútáv-kúszó és kendőben alvó és Kristóf az akrobata

Zalán kiborít.. Hogy miért jó neki, hogy a hátamon alszik? Oké, tudom, miért jó, most is fogja a karomat, miközben ezt a bejegyzést írom. Inkább úgy fogalmaznék: miért nem hajlandó legalább néha a kiságyában, az ágyunkban aludni napközben? Neem. Csakis a hátamon. A menetrend általában úgy néz ki, hogy felébred, eszik, kicsit játszik, aztán már annyira nézelődik és annyira nem bír magával, hogy egy idő után fel kell kötnöm a hátamra.

Amit ott is levág:D Tegnap annyira nézte, hogy porszívózom, hogy ficergésében lefejelte az ajtófélfát. És mégcsak nem is sírt! Nagyon szorosan kell kötnöm, mert képes teljesen kibontani a kicsit is lazább kötést. Azt viszont magabiztosan kijelenthetem, egyikünk sem ideges már a háti-batyu kötésnél, gyorsan végzünk, néha persze nem tökéletes, olyankor lekapom és secperc alatt visszavarázsolom. A fénypont pedig Zalán számára: szunya a hátamon. Ilyen ellazult:

Ma viszont meglepetés ért. Letettem a játszószőnyegre, tettem-vettem úgy 10 percig, mire látom, hogy legalább 1 méterrel elkúszott. Összeszereltük a habtapit, aminek Kristóf is nagyon örült: Nézd! Autó! Mégegyautó! Nézd! Pillangó! stb. , és Zalán folytatta a felfedező utakat. Nem igazán kúszik, hanem küzd: kézzel-lábbal-hassal-fejjel, néha hátrafelé, néha oldalra, de halad. És nagyon örül magának, no meg a megszerzett játékoknak is.

Kristóf akrobatánk pedig fejen áll, két kezét felemeli, majd bukfencel. Közben labdázik. (Biztos, hogy senki nem hiszi el, de ügyesebben bánik a labdával, mint én. Pedig valamikor röplabdáztam is.) Elkapja a labdát, és olyanokat dob, hogy győzzek néha félreugrani előle. Pontosan céloz nagyon. Most a szaltót gyakorolja XD

És közben fejlődik a finommozgása is. Rajzolni elég ritkán hajlandó, inkább szétdobálja a ceruzákat, de gyurmázni minden nap kell. Ma délelőtt pogácsát is sütöttünk, és azt is nagyon élvezte. Lisztezett, nyújtotta a tésztát, kiszúrta a pogácsákat (nagyon erős túlzás), aztán gyurmázott vele.

Háát, gyorsabb, tisztább és gazdaságosabb a sütés, ha egyedül csinálom, de rengeteget nevettünk, jó kis időtöltés ez is.
Törölgetni is mindig segít, ruhát teregetni és leszedni is, és pakolni.

heti recept + túrós-csokis muffin

Maimonitól van a recept, ami nagy-nagy sikert arat nálunk mindig, és legutóbb a babaklubba is vittem. Szintén zajos sikert aratott, úgyhogy oda is bemásolom majd:) Balázs rajong a mini kuglófformában sült sütikért.

Csokis-túrós muffin

          Úgy kezdem, hogy 180 fokra előmelegítem a sütőt, legyen ideje bemelegedni.
6 dkg vaj
15 dkg cukor
2 tojás
          ezeket habosra keverjük, és hozzáadjuk az áttört
0,5 kg túrót
1 citrom reszelt héját és a levét
           az egészet jó alaposan összekeverem, majd hozzákeverek
3 dkg búzadarát
1 cso csokis pudingport
1 cso sütőport.

A masszát elosztom a muffinformákban, ehhez nagyszerű a mintás szilikonforma, mert nem puffad fel úgy a süti teteje, mint más muffinoké (gondolom, a túró miatt XD), és így nagyon mutatós is.
35 percig sütöm.

Nagyon finom, lágy és omlós süti a végeredmény, és a receptből látható, hogy nagyon-nagyon gyors is.

A babaklubba készülődésemkor csak egy darab karamelles ízesítésű pudingport volt itthon, így azt használtam - csokissal persze finomabb.



A heti receptünk pedig így néz ki (hihetetlen, de még így, előkészülve se tudom tartani a menüsort mindig, és olyan ételeket eszünk együtt, amitől más falnak menne - például gyümölcslevest rizsfelfújttal, az eszem eldobom, de legalább Jancsi örül neki XD ):

Szombat
Natúrszelet szalmakrumplival - almás kevert süti
Vasárnap
Gulyásleves - riszkoch
Hétfő
Sajtleves - túrógombóc
Kedd

Pangasius halfilé citromborssal párolt rizzsel - juhtúrós pogácsa
Szerda
Sült oldalas - szalonnás rizsgombóc
Csütörtök
Fokhagymakrémleves - spenótos palacsinta - nagyon csokis süti
Péntek
Zöldborsós csirkemell csőben sütve - mézeskalács

ünnepi buli - 1 éves babaklub

Jancsi szerdán szabin volt, és sikerült úgy összevesznünk, hogy egy fél napon keresztül nem beszéltünk. Ez még nem tragédia, de amíg ő édesdeden aludt szerda éjjel, én szomorúan kucorogtam a fotelben és nem, és nem bírtam elaludni.. Persze, jól is tud jönni egy-egy ilyen mosolyszünet, mert sok mindent rendbe pakolgattam - a cuccaim közt és a fejemben is -, de a kihagyott alvás súlyát azóta is nyögöm. Ezt mindig irigyeltem a pasikban: halál nyugodtan képesek húzni a lóbőrt, míg a nő tipródik :D
Így életmentő is volt a csütörtöki babaklub, elfeledtette velem a bajokat - amúgy is úgy döntöttem, többet fogok kimozdulni itthonról, mindenkinek jót fog tenni.
Hahh, előtte sütöttem fincsi (csokis)karamelles-túrós muffint is (a sütéssel együtt 45 perc), nagyon tuti, kár, hogy fél kg túró kell bele - hogy tortát is? XDD

Nemcsak a klub, hanem két baba (elnézést, kisfiú) szülinapját is megünnepeltük - így festett a klub, amikor megérkeztünk:

És így pár perc múlva - rengetegen voltunk. Kezdett elharapózni a tömegiszonyom, de a fiúk (most az enyémekről beszélek) nagyon jól érezték magukat, így kissé én is feloldódtam. És nagyon-nagyon jó hangulat is volt, eltekintve attól, hogy se az ünneplésből, se a bemutatkozásokból egy szót nem lehetett érteni, mert a gyereknél csak a csacsogó anyukák voltak hangosabbak. Persze, mindig ez van, csak most a szokásosnál nagyobb tömeg miatt volt magasabb az állandó zajszint is.

Kristóf végre nem félórás sírással indított (bár azt ezúton is kikérem a "kedves" anyukától, hogy antiszociális lenne, majd megnézem, mit fog szólni, ha kistesója születik az ő csöppségének, náluk biztos minden flottul menne - és ez egy általam (eddig) kedvelt anyuka volt), hanem rövid ideig megbújt a lábamnál, aztán csak oda kellett vezetnem egy motorhoz, és elindult az őrjöngés.

A "Hull a pelyhes"-re a csúszdán is ringatta magát - itthon is így szoktuk:)

És barátkozott - főleg fiúkkal, akikkel előadtak egy-két meghitt dobszólót, rumbatökkel püfölve a csúszda műanyag borítását. Persze, Mártikát hiányolta, így néha "Rami! Nézd!" kiáltásokkal próbálta felhívni magára a másik barátja figyelmét:D

Zalán pedig kötelességtudóan bealudt a hátamon, természetesen megfelelő mennyiségű nézelődés után, amit szigorúan állva, a karomban ejtett meg.

A buta beszólás dacára szuperül éreztük magunkat, én is és a gyerekek is (és megdicsérték a sütimet is, úgyhogy hawai van meg minden)

Zalán 17 pillanata

Zalán tudta, hogy bármikor elsírhatja magát, de aztán mégsem volt elég szórakoztató:

Zalán tudta, hogy új barátra lelt:

Zalán határidős munkát kapott, de még nem ismeri jól a klaviatúrát.

Zalán nyugodtan aludt 10 percen keresztül, mígnem rájött, hogy senki nem szórakoztatja, és LETETTÉK, ezért szívfájdító üvöltésbe kezdett. Zalán tudta, hogy hamarosan a segítségére sietnek.

Zalán tudta, hogy a könyvek lapozgatását idejében el kell kezdeni:

És végül: Zalán tudta, hogy elbűvölő, hiszen többen mondogatják neki:

Visongatós Zalán

Kristóf nagy

Újabban fejen áll :o

Szereti nézni az Elmót, csakis 'takaóval', Zalán pedig nyilván partner ebben.

Pózol a fényképezőnek..

Mostanában ilyen szerkiben sétál, és én örülök, hogy nem kell a pocsolyáknál figyelmeztetni, hagyom tapicskolni..

És így gyurmázunk.. nem kicsit mániás a fiú, az első gyurmázásunk a konyhapulton esett meg, azóta is csak ott hajlandó, az  asztalnál 'nemnembutanem'..

Kis sportos szerelés..a nagyfiún:)


Apropó gyurma: a Tyúkanyón találtam ezt a receptet, ami nagyon jó, nem kiszáradós, rugalmas gyurmarecept - olyasmi.mint a Play-dooh gyurmáké (nem tudom, jól írtam-e), Balázsnak volt régen ilyen.

Hozzávalók:
0,5 kg liszt
6 dl víz
4 evőkanál só
3 evőkanál olaj
2 evőkanál borkősav (gyógyszertárban, gazdaboltban kapható) - én speciel egy Privát üzletben vettem

A vizet feltesszük forrni, beleszórjuk a sót, borkősavat, hozzáadjuk az olajat. Ha mindez feloldódott, a forró vízbe beletesszük a lisztet is, és erőteljes mozdulatokkal, fakanállal keverjük 1-2 percig.

Színes temperával színezzük oly módon, hogy a gyurmagombócokba jól belegyúrjuk a temperát, mintha cipót gyúrnánk. Nem baj, ha csomós lett, mert a színezésnél eltűnnek a csomók.

Én ételfestékkel színeztem, úgyis jó volt, de kellett 1-2 nap, mire teljesen felszívta a gyurma a festéket, addig nagyon halvány volt.

almás kevert sütemény + heti menü

Ez volt anno az első sütim, ami igazán sikert aratott (a muffinokon és piskótán kívül is), és ízlett is - a piskótát nem szeretem, és tulajdonképpen a kevert sütik és a muffinok is túl szárazak az én ízlésemnek, de az almától ez a sütemény pont jó állagú lesz. Nagyon finom! (forrás: Max konyhája)
Ja, és a legegyszerűbb süti a világon, ha van 10 percem - mosogatással együtt! - bele tudok vágni.

Almás kevert szelet hozzávalók: 
3 tojás
30 dkg cukor
30 dkg liszt
30 dkg alma
1 csomag sütőpor

(fejből mennek a hozzávalók, még ez is hallatlanul egyszerű, elég a 3-ast megjegyezni)

Először is bekapcsolom a sütőt 170 fokra.

A tojást habosra verem a cukorral, bele a reszelt alma, és a liszt fakanállal, amit előtte elszitáltam a sütőporral.
Sütőpapírral kibélelek egy kisebb tepsit (magas falút, természetesen), beleöntöm a masszát, megszórom darált dióval (ha van, de nálunk majdnem mindig van, anyóséknak köszönhetően), éés kész.

30 perc alatt (légkeverésen) megsül a süti, porcukrozom, felszeletelem pici kockákra, és gyorsan megesszük.

A heti menü pedig így alakult:

Szombat: borban párolt csirkecombok

Vasárnap: chili con carne + mákos kuglóf

Hétfő: maradék chili con carne + kukoricás-fokhagymás buci + pöttyös guru pohárkrém

Kedd: fasírtgolyók, rántott szelet + krumplipüré

Szerda: márványcsirke + tárkonyos kukoricaleves

Csütörtök: zöldbabfőzelék + szójafasírt + fahéjas kalács

Péntek: tarhonyás hús + húsleves + sütőtökös muffin + mézeskalács (adventi készülődésre előzetes, Balu már hetek óta követeli)

És..megfogadtam: bármilyen jó receptet találok, bármit gondolok is, SOHA nem csinálok többé csirkét, SOHA nem veszek többé csirkecombot, csak és kizárólag filézett mellet, esetleg combot, mert az én drága családom fintorogva eszi csak, ha ugyan:/ Valamikor pedig imádtam a csirkét, grillezve is, ropogósan, de az egyik azért nyafog, mert a bőreee, a másik, mert az ott mi???? áá,, nekem is elmegy az étvágyam. És kidobtam 4 csirkecombot, mert a sütőben maradt éjszakára (ez soha nem fordul elő olyan kajával, amit Jancsi szeret), az első emeleti kutyust kiutálták a szomszédok, elment vidékre, pedig gyűlölök ételt kidobni a szemétre.

Mondtam Balunak

hogy ha a rokonság nem hagy fel a piszkálásával (túl későn kezdte a teniszt, hagyja a sportot, koncentráljon a tanulásra stb) akkor vágjon vissza valamivel, higgyék csak, hogy megbolondult, idegeskedjenek, hogy jaj, mi lesz így a gyerekkel, elvégre őt is eleget bosszantották már.

(Tanul ő, épp eleget.Ez még csak általános iskola, könyörgöm!

És a többi idejét teniszezésre fordítja, na és?)

7végén már tesztelt az apján: Balu: - áá, nem tanulok már, nem érdekel a suli, csak a teniszre fogok koncentrálni, Stuttgartba készülök, teniszakadémiára.
Apja: - inkább karatéznod kellene!

(Én: - Mivan??)

Mondjuk a legkevésbé kiakadós emberrel gyakorolt Balázs, jövő vasárnap jönnek a nagyszülők - szívesen megnézném az arcukat.

Amúgy 7végén megint játszottunk egy órát (egész jó, szervát gyakoroltam), és félreléptem. A teniszpályán. Mivel már felszedték a salakról a csíkokat - néhány helyen ehhez valamiért gödröt is készítettek - és nagy rohanásomban belezúgtam az egyikbe, egész csípőig megrándult a lábam. Kicsit sajgott, de nem volt vészes, mígnem estére olyan szintem dagadt be a bokám, hogy lépni nem tudtam, jegeltük, de másnapra már jobb volt, harmadnapra maga a tökély! Folytatom hát én is teniszpályafutásomat XD

Mert a szülői értekezlet fontos és pályaválasztás van

Ezért voltam hétfőn szülőin. Balázzsal sosincs baj, mégis gyomorideggel készülök a szülőikre általában - szeptemberben még lelkes vagyok, majd kedvetlen, tavaszra már ellenséges. Pedig a tanárnő jófej. (Mellesleg nem először tapasztalom, hogy az általam jófejnek tartott tanárok nem szimpatizálnak velem/velünk. Biztos az is ok, hogy túl passzív vagyok, de igazán nem látom értelmét, hogy minden apró-cseprő üggyel az iskolához forduljak.A középiskolában azért megpróbálok kicsit jobban nyüzsögni. Majd meglátjuk..)

Az jó volt, hogy 1 órára felöltözhettem csiniben és még a hajam is megcsináltam, pici sminket is tettem fel. Aztán jó volt, hogy most sem mondtak semmi rosszat Baluról. De teljesen elkeseredtem, amikor hallottam a részeg gyerekek történetét az iskolai előadáson, az eltört orrcsont esetét vagy a tönkretett osztályteremről szóló megemlékezést.

A tanárnő tényleg igyekszik, most először nevén nevezte az elkövetőket, és kérte a szülőket, ne szégyelljék magukat, ha meghallják a gyerekük nevét, ez nem az ő hibájuk, csak segíteni szeretne ezzel: én nagyon szégyellném. Azt mondja, nem a szülő hibája. Oké, akkor kié? Az iskola ugye nem nevelhet - egy következő mondattal utalt is rá, hogy kivettek az iskola és a tanárok kezéből minden nevelési eszközt, gyakorlatilag már csúnyán se nézhetnek egy gyerekre, a szülő máris jön panaszkodni; egy következő mondattal viszont megköszönte az anyukáknak, hogy nem ilyen a stílusuk, hanem igazán együttműködőek. Aztán azt is megjegyezte, hogy ők aztán mindent megtesznek, hogy  a gyerekeket bevonják, aktivizálják, motiválják - ez tényleg igaz, ő sok mindent tesz, a többiek szerintem semmit, általában leszarják -, de azért mégis, a szülők is tehetnének valamit a gyerekükért, legalább hallgassák meg őket néha.
Szóval totál gáz van.. Apropó anyukák. Hol a fenében vannak az apukák? Egy sem volt. Sosincs. Itt zömében 14 éves kamaszfiúk vannak (18-an asszem) Az apáknak legalább emlékeik vannak ezekről az időkről, nem kéne nekik is ott lenni? A lányok teljesen más módon voltak zizik az én időmben is, a fiúk ilyenkor még veszélyesebbek.

Aztán jöttek a szülők:
Anyuka 1: a gyerek hazudott, hogy tanult stb., erre jól megverte, és megmondta hogy ezt kapja, ha mégegyszer stb... És higgyük el, ez megoldás lesz, a gyerek megértette, és hallgatni fog rá. (szerintem inkább el kellene venni tőle a számítógépet, a PS 2-t, PS 3-t, XBox-ot - vagy legalábbis korlátozni a játékidőt - Balunak haverja, tudom, hogy mindig ezekkel játszik, most is)
kb. 10 percig csak mondta, mondta..

Anyuka 2: ő leült és elbeszélgetett a fiával: elmondta, hogy miért ne igyon, elvégre az apja is ebbe halt bele, gyerek megértette.
kb. 15 perc

Anyuka 3-8: a verés ezért jó..
Anyuka 9-15: a verés nem jó, mert mi van, ha nem jön haza a gyerek stb..


A tanárnő kivágta magát ebből a szituációból is: szerinte ebben a korban már többet árt a verés, mint használ, másrészt állandóan beszélgetni kell a gyerekekkel, nemcsak rutinszerűen, és nemcsak akkor, ha már nagy a baj.

Mindenesetre mindenki nagyon ismeri a gyerekét, és megvédi (ami szerintem még mindig jobb, mint nagy nyilvánosság előtt azzal példálózni, hogy ő bizony megverte és nem szégyelli), csak tudnám, hogy akkor miért ilyen zűrös az osztály. A záróakkord, hogy állandóan figyeljük és ellenőrizzük a gyerekeket, mert ott vág át minket, ahol akar (nem hiszem, akkor sem), és hogy jó pedagógus a hölgy, azt abból is le lehet szűrni, hogy nem hagyta, hogy a szülők csupa negatív élménnyel menjenek haza, az utolsó mondata az volt, hogy "igaz, hogy sok baj van velük, de annyira gyerekek még, annyira lehet még őket szeretni, nem olyanok, mint a másik osztály, ahol csupa céltudatos, összeszedett 'kicsi felnőtt' jár".

Alig várom, hogy Balu kikerüljön ebből a közegből. Nem érdekelnek a balhék, mindenhol előfordulnak, de az, hogy a jótanulóság az valami káromkodás legyen, azt nem bírom elviselni.
Úgyhogy tanulás:)

A rendkívüli "pályaválasztási" szülői lényege pedig az volt, hogy pipáljuk ki a nyílt napokat - amikről úgy tudjuk, hogy látogatta a gyerek, másrészt nézzük át, miket írt be pályázandó középiskolákhoz, és javítsuk ill. egészítsük ki. Tehát rajzoltam 2x3 db zöld pipát. Ennyi értelme volt.

Zalán, aki 5 hónapos

..és húú, de akaratos.

Zalán csak egyik mellből eszik, 2 hete már akkor sem tudom átverni a másikkal, ha nagyon éhes vagy álmos..Ennek következtében -vagy nem - 7,5 kg. Kristóf beelőzte, ilyenkorra már 7,8 kg volt - tudom, hogy nem jelent sokat, csak érdekesség.
Kristóf is, Balu is bimbókiemelővel (bocsánat, védővel) kezdte, ilyennel:

Amiről az általam egyébként kedvelt Leche Lige is így nyilatkozik:

Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a bimbókiemelő nem azonos a bimbóvédővel. A bimbóvédő egy szilikon "cumi", amit a mellbimbóra kell felhúzni, ezen keresztül szopik a baba. A bimbóvédő használatát szoptatási szakemberek nem ajánlják, mert rontja a kisbaba szopáskészségét, helytelen szopási technikát eredményez, cumizavarhoz vezet, rontja a szopás hatékonyságát, ezáltal a kisbaba nem jut elegendő tejhez, kevesebb tej termelődik, elapadhat a tej, használata tejcsatorna-elzáródáshoz, mellgyulladáshoz vezethet. Ha a szoptatás fájdalmas, a bimbóvédő használata helyett inkább a helyes mellrehelyezés segíthet. (Nekem nem fájdalmas volt, csak kicsi, és még Balunál ezt ajánlották a kórházban - be is vált)

Kristóf aztán olyan 7 hónaposan simán elhagyta, szépen evett mindig, pedig azt hallgattam, hogy szeegény gyerek, milyen nehéz lehet neki - még a kórházban is, pedig ott még csak a a letapadt nyelve miatt volt nehéz neki. Zalán pedig aztán se cumit, se bimbóvédőt, semmit nem kap, és mégis vergődés a szoptatás. Amellett, hogy naponta legalább 10-szer eszik, éjszaka 2-3-szor, nem tudom pontosan, ha úri kedve úgy kívánja, jól megharap. Amire én bedühödöm, ő meg vigyorog..

Tehát eszik ő, amennyit kell (dokinéni szerint nincs még baj - javasolta a kiskanállal történő etetést a lefejt tejből - mondtam, hogy haha, erre végképp nincs időm)., és még egy bizonyíték, hogy a gyerekek működése semmilyen rendszert nem követ. Egyik ilyen, másik olyan, egyik nap ilyen, másik nap már teljesen más.. semmilyen elvre, nézetre nem lenne szabad hallgatni, csak és kizárólag a gyerekünket figyelni, reagálni mindenre: a sírására, de a nevetésére is, a gőgicsélésre, hallgatni az ösztönökre és figyelmen kívül hagyni a rengeteg okos megjegyzést, tanácsot, tapasztalatot.

Hamarosan úgyis elfelejtjük a gondokat - és újak lépnek a helyükre.

A kedvencem amúgy is a "Jó baba?" kérdés. Igen, jó, nyilván mindig ez a válaszom, még akkor is, amikor nagyon dühös vagyok a kis energiabombára. Erre a bölcs reagálás: "hát, persze, hogy jó, milyen is lehetne, szegény" - célozva arra, hogy ennyi gyereknél az ember nem tud foglalkozni egy babávall, mert nincs rá IDŐ (wtf), úgyhogy szegényke biztos már nem is sír.
Hát, Zalánt szerintem senki a világon nem nevezné "jó" babának. Mindig hordozni kell - valahogy, keveset alszik, sokat sír, nagy az ingerigénye, utálja az egy helyben-levést (vagymit).

Amúgy meg - egy újabb felesleges összehasonlítgatás, de hát ez van - Zalán alig hajlandó forogni is, nagy duzzogva néha sikerül neki, de szeretne kúszni: a lábmunkája már meg is van hozzá, de a kezével nem halad rendesen. Kristóf ilyenkor már sokkal összerendezettebben mozgott, valszeg ezért is gondolok vissza nosztalgiával azokra az időkre, mikor még ő volt ennyi idős. (a nehézségeket ezek szerint gyorsan elfelejtettem)

Persze, ha van annyi időm, hogy egész nap a földön fekve játsszak velük (nincs), akkor nincs semmi baj, Zalán kibújik a bőréből örömében, ha az emberek (különösen a család) szórakoztatják, ha van elég időm, és Kristóf leköti magát (ritkán van), szépen el tudom ringatni Zalánt, és ő megnyugodva alszik akár 1 óra hosszat is egyfolytában .DDD

Kristóf a mindene, épp ezért, ha megjelenik Zalán látómezejében, az überel minden szükségletet: alvást, evést stb. Imád terítőket húzogatni, billentyűzetet csapkodni, papírt szétcincálni. Érdekesek a nagy textilkönyvek, lógó zsinórok, haj!!. A felső ínye is duzzadt, várhatóak az újabb fogacskák. Este fürdésig nyűg, majd apával 10 perc hancúr a vízben, utána 10 perc nyügi velem öltözés címén, pici játék, és maratoni, álombaringató szopizás - szigorúan csak akkor, ha Kristóf már elment fürödni, különben őt kell nézni evés helyett is.