Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

2010. május 31., hétfő

Gyereknap

Régen nem tartottunk már igazi gyereknapot, mert Balázs "túl nagy" volt hozzá, most sem vittük túlzásba. Amúgy sem bírom a kampányünnepeket, de hát most mégis gyerekekről van szó.. És még jobban örülnék, ha gyereknap nem hóvégére esne. Grr!

Reggel a VMK-ban tartott Zöld Bababulin vettünk részt. (Illetve a reggelünk úgy kezdődött, hogy Kristóf ledugta a torkán a kezét, és visszaküldte a reggelijét. SOHA nem szokott hányni, először és utoljára 3 hetesen mutatta be ezt a tudományát, de akkor is csak a túlzott falánksága miatt köszönt vissza a tejcsi; az utóbbi pár napban viszont állandóan öklendezett az öklétől. (már tudom, honnan a hasonló szótő.)
Tehát: 8-kor mentünk, egész helyes kis rendezvény volt, a 2.-on bababörzével, ahol részt vett a Babaklub is, Rami és Zsuzsa volt a két háziasszony Mártikával és Benivel. Nagyon jó volt a 9-től tartott zenebölcsi is, Kristófot persze először megdöbbentette a rengeteg ember, a végét pedig már elunta, de a köztes időben jót szórakoztunk. Kicsit más jellegű, mint a Ringató, itt nem népdalokat énekeltek a gyerekek, hanem a megzenésített gyerekverseket, és hangszeres kíséretet is szolgáltattak a picik rumbatökkel, csörgővel - helyesek voltak.

Aztán Kristóf beburkolta a kajánkat, Zsuzsáék sütijét, Rami kinder csokiját, és amúgy sem voltam a topon (szörnyű sokat kellett cipelni a fenekét), úgyhogy 10 után szóltam Jancsinak, mennénk. Nem különösebben örült, mert még mindig szerelte a polcokat (lassan két hete XDD), nem örült, hogy feltartjuk, de én sem örültem, hogy majdnem összeestem a kimerültségtől.. Nehogy már neki jobb legyen :D

Délben pedig (na jó, asszem ez még szombaton volt) elmentünk Baluval fejkendőt venni az IS-ba, nagyon vagány, nagyon drága Nike fejkendőről van szó, de jól áll a kölyöknek, és mivel 7végén meccse lesz (az első!! úúgy izgulok!), ezt mindenképp be kellett szerezni alapfelszereltség gyanánt. Sajnos az IS-ben nagyon vagány tenisznadrágot is lehet kapni, olyat, amiben Nadal vagy Federer játszik (anya, KOCKÁÁS!), ezért Balázs most erre gyűjt pénzt.

Ami még pozitívum az IS-ban, hogy olyan eladóval találkoztunk, aki igazi értékesítő volt, az egyszerű fejpántot is kicsomagolta, bemutatta, garanciát adott rá, biztosította, hogy elégedetten távozzunk az üzletből, kedves volt és készséges, anélkül, hogy túl rámenős lett volna. (Persze az igazi fokmérő az lenne, ha gáz lenne a termékkel, akkor hogyan reagálná le, de elsőre nagyon tetszett a kiszolgálás. Ha sok pénzem lesz, itt fogom elkölteni. Mellesleg egész olcsó McKinley - így írják? szandált láttam + Columbia cipőből is tök jót, ha lesz rá keret, jövő hónapban megvesszük. Balunak pedig hátizsák! El ne felejtsem..)

2010. május 28., péntek

végre süt a nap!

Ismét jól indult a nap - a kocsinál kellett visszafordulnunk Kristóffal, mert fent hagytam a kulcsot. Méér?
Jó kis hangulatos babaklubozás után Ramival és Mártikával sétálgattunk még egy "picit". Konkrétan az Árkádiához, ahol iszonyat finom jeges kávét ittam - Rami inkább állva és ugrabugrálva, mert Mártika a hátán volt -, Kristóf aludt a babakocsiban. Szoktam sajnálni, hogy nem tudom hordozni Kristófot, főleg mikor nyűg a kocsiban, és nem akar benne maradni, de most határozottan könnyebb volt nekem :) Szeretem ezt a sportkocsit, és a jelek szerint a kicsi is kedveli, bár a hordozást anno még jobban szerette.
Kíváncsi vagyok, fel fog-e kérezkedni a hátamra, ha látja, hogy a pici rajtam lóg :D

Jól kifáradva értünk haza, és este végre Kristóf is átaludta az éjszakát a saját külön ágyában. Amúgy nagyon aranyos esténként - a fürdetés utáni öltözés miatti iszonyat ordítást leszámítva :/ -, pontosan tudja, hogy most már a saját szobájában van az ágya, és amikor kifárad (9 körül), és megkérdezem, menjünk-e aludni, kézen fog, és bevezet az ágyához.. Lefekszik, és max. 10 perc múlva durmol. Sokkal-sokkal jobban alszik már, mint velünk aludt az utolsó pár hétben, és szerintem azért van ez, mert nem szeret bújni éjszaka. Ha megölelem alvás közben, leveszi a kezemet magáról (álmában!).
Persze van, hogy hajnalban átsétál hozzánk, vagy 1-2-szer meg kell itatni valamivel. De végre nem ébredek fel minden nyikkanásra, hanem csak komolyabb felriadásra.

2010. május 26., szerda

36. hét

Tegnap volt az első NST vizsgálat, minden rendben, kenetvétel (csak 2,5 órát vártam egy 40 másodperces vizsgálatra), dokibácsim nem dolgozik, de látatlanban jövő heti szülést jósolt (oké-oké, hogy vén róka, ránézésre súlyt saccol a kicsinek, a körmömről megmondta, hogy kb. mennyit dohányoztam életemben, de hogy telefonon keresztül terminust jósol xDD). Remélem, szüléskor azért megjelenik majd; ha modernebb lenne, biztos webkamerán keresztül is levezetné..

És a jelszava: könnyű ételek, könnyű szülés :DD Mivel baromi keveset eszem, ez nem jelenthet gondot.

(Jövő héten megint 3 napom megy rá az egészségügyi dolgokra, vizsgálatokra stb., ezt a részt nagyon utálom.)

Pünkösd

Hát, a mi ünnepünk elég furcsán telt. Hasznos volt, az igaz, de nem ilyen együtt töltött napokra vágyom.
Jancsi gyerekszobát, ajtókat festett, kiságyat szerelt (Kristófét), meg sok mindent csinált, mi hárman (+Zalán, de ő nyilván velem volt) elmentünk Balu nagyszüleihez. Úgy értem, apai nagyszüleihez, akik nem voltak otthon, és puszta jófejségből nekünk adták a házukat pár napra, ők amúgy is elutaztak.

A legjobb az volt, hogy van egy kis kertjük, hintával, csúszdával, homokozóval, gyerekjátékokkal (exanyósoméknál ui. 6 unoka randalírozik), aminek köszönhetően Kristóf minden nap végkimerülésig sarazott, játszott. Estére olyan koszos volt, mint egy kismalac, csak a fürdéssel voltak bajok, mert az egy dolog, hogy itthon is utálja a mosdatást, de az idegen fürdő láttán a kádba is alig lehetett berakni, annyira sírt, igazi krokodilkönnyekkel.
Szerencsére már tegnaptól itthon vagyunk. Pakolunk, rámolunk, nem haladunk ;)


Így eszik egy igazi 16 hónapos:




























A tesók nagyon szeretik egymást, és nagyon egy húron tudnak pendülni.


















Apa és fia kedvenc zeneszámuk alatt, amit ráérős reggeleken hallgatnak.

2010. május 20., csütörtök

Zalán készülődik

Tegnap nehéz napom volt. A szó szoros értelmében nehéz volt, mert egész nap cipeltem valamit, általában babot. Először is zuhogott az eső, mikor mentünk Ringatóra. Leszedelőzködtünk az autóhoz, beraktam Kristófot, leküzdve az ellenállást, és beültem, amikor rájöttem, hogy bár egy máig harcoló német alakulat is rejtőzhet a hátizsákomban, de a pénztárcámat fent hagytam, a 2.-on. Nem anyáztam, Kristóf ki, fel az emeletre, pénztárca megkeres, ordító Kristóffal le, kocsiba be (könyököt ki, kettesbe be).
Parkolóhelyet jó messze találtunk, úgy tűnik, az Egyház utcai nagy placcon csak kijáratok vannak az út mentén, amit illik szabadon hagyni (mikor ki akartunk menni, kiderült, hogy valszeg csak én hagytam szabadon a kijáratokat, mert addigra már csak egyet találtam.

Ringatóra megérkeztünk 1 perces késéssel, akkor már cuppogott a víz a cipőmben. A foglalkozás jól kezdődött, 10-15 percig is lekötötte Kristóf figyelmét. Utána csak rohangált, majd amikor ezt megunta lépcsőt kezdett mászni. Atyaég:/

Szóval meglehetősen fáradt voltam, mire hazaértünk, aztán délután sétáltunk, és éjszaka.. másfél órán keresztül 5 perces, egészen durva összehúzódásom volt. Megettem a fél magnézium-készletemet (nem is görcsölt a vádlim aznap már:) ), aztán valamikor elaludtam. Csak egy kis készülődés volt:D Mindenesetre korábbi alkalmakkor ilyen fájásoknál már a szülőszobán voltam.

A pánik viszont elharapózott bennem, és a mai napot (túl a szokásos rohangálásokon: védőnő, háziorvos, posta - adóbevallás az utolsó pillanatban, jellemző) már konkrét vásárlással és készülődéssel töltöttem. Sok mindent ugyan nem sikerült elérnem, de a 0%-os készültség kb. 15 %-osra nőtt. Van még mit csinálnom.

Kristófról

Miért van az, hogy a héten 16 hónapos Kristóf minden egyes öltözködésnél, minden pelenkázásnál visít, mint egy malac? És egyébként is, semmi nem tetszik neki.

Pedig okosodik, napról-napra, de néha a legegyszerűbb dolgok is kihívásnak tűnnek. Pl. ma a védőnőnél szokás szerint megindult, futott ki az utcára, Andrea utána. Egy perc múlva keresni kezdett, s mikor nem talált, keservesen el kezdett zokogni. Vagy egy hete még, ha kiszálltam a kocsiból, hogy menjek hátra kikötni, kukucs-oltunk az üvegen keresztül, nagyokat kurjongatott. Most, ha kiszállok a kocsiból, éktelen kiabálásba és anyázásba kezd. Soha nem hagytam ott sehol.

Szerintem érzi a kistesót..

2010. május 18., kedd

35. hét

Felhívtam a kórházat, hogy kérjek időpontot 36 hetes UH-ra. Kedvesen közölték, hogy jövő hét keddre tudnak időpontot adni a fsz. 6-osba, és érdeklődtek, hogy ismerem-e a járást. Mert, hogy ugye tudom, hogy nem UH-ra kell jönnöm kedden, hanem NST-re. Pár pillanatig egészen hülyén bámultam magam elé, és aztán leesett, hogy tényleg.. Jövő héten mindenképp betöltöm a 36 hetet, vagyis már igazán nem sok van hátra, jön az NST, meg heti doki, védőnő, aneszteziológus, meg 38. heti UH.. és húúha, mindjárt itt van. És bár tudtam, hogy hétfőtől a 10. hónapot kezdem, valahogy mégsem esett le.

Összeírtam a listát, hogy mi kell a kórházba, mi kell a babának, ha bármi történik, Jancsi tudjon honnan tájékozódni. A fele babacucc a pincében van, a másik fele a szekrényben, Kristóf ágya is lenn szellőzik a pincében, még nincs fenn a szőnyeg, függöny, dekorációk a gyerekszobából, nincs lefestve (fal, ajtók, ajtókeretek - ezt fogja Jancsi csinálni a hétvégén), és még a babatakarót sem kötöttem meg :( lusta dög vagyok, inkább itt irkálok.
Megyek is dolgomra, mert még délután nőgyógyászhoz is el kell mennem.
Update:
Vagyis nem kellett, mert mire odaértem, már hazament. Így jár az, aki nem telefonál rá a dokijára, keresheti meg holnap a kórházban. :O

csak képek















2010. május 17., hétfő

A fiúk

A legkisebb:
Zalán feszegeti a határait, s velük együtt az enyémeket is. Balázs volt a lusta baba, aki soha nem akart az NST-n mocorogni, több órát eltöltöttem a kórházban bicajozással, hogy ébredjen már fel. Ehhez képest Kristóf állandóan mocorgott, bár úgy a 38. hét után már be kellett nyomnom egy kis csokit, hogy kellőképp aktív legyen, ehhez képest Zalán alig alszik a pocakomban egy-két órát, és az egész napot víg rúgkapálással tölti.
Nem gondoltam, hogy Kristófnál létezik izgágább baba, és de IGEN!!

Bár az is igaz, hogy Kristóf épp mostanában sokkal nyugodtabb és visszafogottabb, és anyásabb/apásabb lett. Plusz új skill a szégyenlősség; ha megjelenünk valahol, percekig (hosszú-hosszú percekig) bújik a lábamhoz, ölembe, bárhová. Nagyon könnyen elsírja magát, megbántódik, érzékeny lett.
Ez annyira tipikus: mire belőttem, hogy nagyjából milyen a fiam (egy igazi csibész, aki egyáltalán nem fogad soha szót, és semmilyen korlátot nem tűr meg), addigra szép lassan meg is változik. Érzékenyen reagál az újdonságokra, az ismeretlenre, a hangzavarra. Volt már ilyen, kb. féléves koráig, amikor mindig szép lassan kellett minden új helyzetbe bevezetni, mert szinte belebújt az ölembe, jelezve, hogy "anya, lassabban, még nem állok készen erre".
Újabban utál fürödni, megint minden öltöztetés egy kész hadművelet, viszont általában csak 1-2-szer ébred éjszakánként, cumit csak elalváshoz használ, ha kérek valamit, ideadja, nem feltétlenül rohan el a szélrózsa összes irányába, és sok szót mond: anya, apa, Balá, vuf-vuf, cicca, a(r)ca, kikapcs, (hin)taaa, kakaa(ó), baba, halaa (halló), aggya (adjál), dob-dob, ada (labda), (h)ámm, eggy, csipcsip, buta (nálunk ez a porszívó) és annál is több mindent megért.

És a nagyról is kicsit: Balázs teniszezik, megszállottan és állandóan. Ha nincs edzés, falazik, ha sikerül, Jancsit is rábeszéli, vagy meccsre vagy egy kis falazásra, ha esik az eső, teniszezik (!), ha nagyon esik, fut, ha zuhog, itthon erősít. (pár hónapja 0 fekvőtámasszal indult, aztán megtanulta Jancsitól, hogy is kell ezt csinálni, azóta 5-ös részletekben több, mint 40-ig jut el)
És mindemellett tanulni is jut ideje, nem is keveset, matekot és nyelvtant leszámítva (na meg az éneket XD ), mindenből 5-ösre áll, plusz segít a házimunkában. Na jó, nem angyal, általában csak hosszas nyaggatásra, és időnként megdöbbentően kamaszodik és ezért sokszor megbánt, de nagy szerencsénkre tudunk bocsánatot kérni egymástól. (én sem vagyok angyal, távolról sem)

Hát így vagyunk mi mostanában.

2010. május 16., vasárnap

Esős vasárnap

Nagyon kreatív napom volt. Sikerült összeütnöm néhány fűszertartót a konyhába (igazából csak bevontam néhány egyendobozt egyenpapírral), és békebeli "főtt" kiflit sütöttem.
Azért főtt, mert a sütés előtt néhány másodpercre a kifliket forró víz alá merítjük. Valami isteni. A recept természetesen Limarától van, bár én vaj helyett olajjal csináltam, Kristóf valószínűsíthető tehéntej-allergiája miatt.

Tényleg nagyon finom, és össze nem lehet hasonlítani az ízét a mai kiflikével. Régóta szemeztem már a recepttel, csak kicsit fáztam tőle a főzés miatt, de nem egy nagy ördöngösség, egy lábassal többet kell mosogatni, de maga a tészta amúgy is annyira könnyen kezelhető, hogy a többi edény mosogatása (és itt elsősorban a kenyérsütő táljára gondolok) pikk-pakk megvan.

Az eredeti recept tehát itt olvasható.
Az én verzióm pedig a következő:
60 dkg BL-80 liszt
2 kk só
1 ek cukor
1 dl olaj (vagy 10 dkg vaj)
3 dl víz (vagy tej)
2,5 dkg élesztő

Kenyérsütő dagaszt, ilyen hülye időben keleszt is (nehogy kint megfázzon a tészta), de az olajat csak akkor adom a tésztához, amikor már kicsit összedolgozta a gép.
Sípoláskor lisztezett deszkára borítom a tésztát, amit kicsit ellapítok, majd 12 részre vágom fel. Kis gombócokat formázok a részekből, aztán pár percig állni hagyom őket. A gombócokból kerek lapokat nyújtok, elég vékonyakat, kb. 3 mm-eseket; majd a lapokat szorosan feltekerem. (szintén Limaránál van egy jó kis videó a kiflisodrásról, most nem találom hirtelen, az a lényege, hogy a kört vagy oválist a közepéig szorosan feltekerjük, onnantól a szemben lévő részt meghúzzuk és úgy tekerjük a tésztát tovább - szerencse, hogy én legalább értem ;) ) A kiflit még tekerés után jól átnyomogatom, hogy valóban elég szoros legyen.

Letakarom a 12 db kiflit, és kb. 45 percet kelesztem (vagy amíg jó nagyra meg nem nőnek). Kb. 35 perc után felteszek egy lábasba vizet főni, belerakok 1 ek cukrot (ettől lesz szép a színe), a sütőt begyújtom 220 fokra (húha, nem tudok Celsiust írni?!). Mielőtt a víz igazán elkezdene forrni, egy kiflit szűrőlapátra teszek, belerakom óvatosan a vízbe, a lapáttal lenyomom 6 mp-re, utána kiveszem a lapáttal és egy sütőpapíros tepsire helyezem. A 12 db kifli 2 tepsin fér el, így légkeveréssel kb. 20 perc alatt megsülnek. És ilyen nagyon gyönyörűek, és igen nagyon fincsik, és még aznap kell készíteni egy újabb adagot:


2010. május 15., szombat

Esküvő

Eljött hát ez a nap is, hihetetlen. 11 év után ismét férjhez mentem. Annyira, de annyira izgultam, nem tudom, miért, de előtte 2 éjszaka nem is tudtam aludni, péntek éjjel is a receptjeimet rendezgettem, selejteztem... (nem jellemző rám). Szerettem volna túljutni az egészen. Aztán minden rendben ment. Családias, jó hangulatú kis esküvő volt, aranyosan rohangáló gyerekekkel (Kristóf és Mártika), és a vadul fotózó Balázs, a tanúk, és mi ketten. Nagyon jól választottam, hogy Ramit kértem meg tanúnak, pont az ő vidám és őszinte egyéniségére volt szükségem aznap. Mártikáról nem beszélve, aki igazi "bulizós" alakítást nyújtott, végig mosolyogva, dumálva. Az anyakönyvvezető ikreknek hitte őket Kristóffal. Helyes volt az anyakönyvvezető is, nem túl nyájas, csak végig mosolygós, szerencsére röviden beszélt, így is vissza kellett nyelnem a könnyeimet:) Bolond vagyok?!

Aztán megkoronázandó az egészet, beültünk.. a Mekibe ;) Ezzel nagy népszerűségre tettem szert a gyerekek körében, különösen Balázs volt elájulva a dologtól ("Anya, ez volt a legjobb esküvő, amin voltam!"). Balukám amúgy is nagyon nagyfiúként viselkedett, társalgott, fotózott, gyerekek után rohangált - nagyon büszke vagyok rá. Kristóf szokásosan édes és sármos oldalát nyújtotta, bár az igeneknél úgy döntött, hogy ez uncsi, és elindult a házasságkötőből a sétáló felé, vissza sem nézve, Rami épphogy meg tudta menteni.

És aztán hazajöttünk, megúsztuk az esőt (ami már vagy 24 órája esik, és nem is látszik a vége - műholdon sem), Kristóf bealudt, majd hamarosan én is, aztán punnyadtunk.
Délután Jancsi sütött palacsintát (bocsánat: khmmm: a FÉRJEM sütött palacsintát), én aludtam még egyet, aztán este 9-kor lefeküdtem aludni Kristóffal (később állítólag ő is elaludt), és reggel 6-ig egyfolytában durmoltam...

Valami rémlik: a házassággal kapcsolatban olvastam egy cikket, amiben ecsetelik a nők érzelmeiben bekövetkező pozitív változást egy esküvő után - az önbizalom, biztonságérzet nagyfokú megugrását. Nem gondolom, hogy bármi is megváltozna köztünk azért, mert van papírunk róla, hogy összetartozunk, és mégis. Valami pluszt ad - nekem mindenképp. Ahogy öregszem, úgyis egyre fontosabb számomra a család: valszeg későn érő típus vagyok.

És 2 kép, amiket Rami már át is küldött:
A mi csókunk...

.. és az ifjabb generációé

2010. május 14., péntek

betegség?

Ma megint voltunk Izabella dokinéninél, mert Kristóf kiütései csak nem múlnak el, sőt, egyre cifrábbak.
Kezdődött minden az ekcémával, folytatódott vmi érdekességgel a hónaljtájékon, aztán az oltásos kanyaró és/vagy rubeóla kiütések, és most, MEGLEPETÉS! a karján vannak cirmos rajzolatok. Próbálkozunk eltüntetni őket dokinénivel együttesen, de ma kicsit már feladta, és beutalt bennünket a gasztroenterológiai (ezt a szót csak súgóval tudtam leírni, hihetetlen!) szakrendelésre.
Ööö.. szeretnék időpontot kérni, de VALAKI elhányta a telefonom. Nem mellesleg ugyanaz a valaki egy liter tejet öntött ki a konyhapadlóra. (A kulcsom sem találom.) Szerencsére most alszik, van egy kis időm helyrepakolni a dolgokat. Esetleg megtalálni ezt-azt.

Szegénykémet meg fogják megint szúrni (vérvétel), a mai vizsgálatot is az ölemben kellett megejteni (nem pont ezekre az ölbeli játékokra bukunk ám), mert ha leteszem a vizsgálóasztalra, ordít. (hülye oltások!) Aztán 18 hónaposan megint megszúrják, az már csak 3 hónap:(

Update-ek:
Mindent megtaláltam.
Július 2-ra kaptunk időpontot a kórházba. Hahh. Még jó, hogy nem is annyira súlyos az eset:(

mondókázzunk!

Kristóf ma először kérte, hogy a kátyús mondókát mondjam el neki. Úgy 20-szor. Aztán már nem bírtam, másokkal szúrtam ki a szemét, de azok is tetszettek neki.
Ezek ún. ölbeli játékok, amiket Rami mutatott, és a Kerekítő honlapján el lehet olvasni őket, ha elfelejtenéd a szövegeket, amik szerencsére csöppet sem bonyolultak. Sőt, meg is lehet őket hallgatni.
Nagyon jók ezek a mondókák, bevallom, már hónapok óta nem mondókáztam, csak a sírás elleni pár bevált dalt énekeltük mindig Kristófnak (olykor családilag is, pl. fürdés utáni öltöztetéskor), plusz amiket én költöttem, és olyan magasröptű szövegei vannak, hogy "vagy különben kiscsirkucc", szóval szegény feje xD

Mindegy, ha már mesével nem tudom lekötni, legalább találtunk valamit, ami bejön. Itt is trükközni kellett, mert egyszerűen nem marad meg az ölemben, folyton járkálni akar, de most már tudja, mi következik és várja:)

2010. május 13., csütörtök

babaklub

Ma is voltunk klubozni:) Minden csütörtökön járunk délelőtt a Nyíregyházi Babaklubba, ahol egyre több anyukával és babával, kisgyerekkel találkozunk. Nagyon klassz, hogy egyre több mindenkit érdekel a hordozás és más "különcségek". Amikor még hordoztam (ennek már lassan 9 hónapja), elég sokan néztek rám furán a városban - persze most is furán néznek a hordozó anyukákra (egy-két lámpaoszlopra, virágládára való felkenődés is megesik időnként xD), de legalább tudjuk, hogy NEM VAGYUNK EGYEDÜL ;)

Szeptember óta klubozunk anyukákkal és babáikkal. Büszke vagyok a klubra, mert - bár nagy szerepet természetesen nem vállalok benne (és ennek oka nem az érdektelenségem, hanem a lustaságom, hanyagságom, szétszórtságom stb.) - de az egyik alapító tag vagyok, és a terhességem elején jelentkező hányásos, magas vérnyomásos, kórházas stb. hónapokat leszámítva igyekszem mindig megjelenni.

Persze nem is én vagyok a fontos, hanem Kristóf:) Ő jelenik meg a kis barátai körében hétről-hétre, és nagyon élvezi. Persze a mai klubot (és a múlt hetit is) pont nem élvezte - ilyen az én formám, mire kimondok valamit, már meg is változik.. -, valami életkori sajátosság? vagy a 15 hós brutál MMR oltás, ami több napos lázat+pöttyöződést okozott nála? vagy a 3 épp kibúvó foga? Szerintem mindhárom egyszerre.

Mire hazajöttünk, elaludt a kocsiban, jól át is pisilte a pelusát, aztán felébredés után megint a régi vigyorgós volt. Mert amúgy nagyon barátságos kisbaba, állandóan sármosan mosolyog, csak lehet, hogy most jön rá, hogy nem feltétlenül jót kap mindenkitől, és néha tart már a babáktól is. Az a jó, hogy tudom, elmúlik, hamarosan visszanyeri az önbizalmát.

A helyszín kívülről, itt a honlapja is. Csalóka a kép, és az utca felől is egy nagyon pici helynek tűnik, a lényeg az udvarban van. Nagyon gyerekbarát hely, mindent igyekeznek felkarolni, szerintem a legjobban működő művház a városban, csak egy picit kiesik, ezért nem mindenki ismeri (én is csak pár éve):

esküvő 2010


Azért 2010, mert nem ez az első esküvőnk, egyikünknek sem. Holnapután lesz a nagy nap - a szülinapom után pár nappal -, és addig már csak olyan apróságok vannak hátra, mint a gyűrűk beszerzése (honnan?? miből?? mikor??), plusz az egyik tanú kilétét is - Jancsi tanújáról van szó - homály fedi.

De! ami fontos, hogy szombattól, ha megszülök, lesz apja a legkisebbnek - persze apja eddig is volt, szokta hangsúlyozni Jancsi, ha ráparázok -, de hivatalosan is lesz neki, immár háromra bővül az azonos vezetéknevűek száma a családban (én és a nagyfiam két egyéb vezetéknéven futunk tovább, elég a bürokráciából). És nem kell többé a pejoratív mellékzöngéjű élettársamat használnom (K. Béla rátóti lakos a helyi kocsmában több késszúrással megsebezte élettársát..) A barát megnevezéshez túl öregek vagyunk, a pasim megnevezés nekem tetszene, de az idősebb korosztály már nem szereti, a hivatalos szervek pláne nem.

Ennyit az esküvőről, ami teljes titokban, csak a két tanú + összes gyerekek jelenlétében lesz megtartva a vadiúj házasságkötő teremben. (persze azért nagyon izgulok, és még ha ez az esküvő kicsit szegényes és nem nagy, habos, ünneplős lesz is, mint az első volt, sokkal boldogabb vagyok, mint cca 14 évvel ezelőtt, a haboson)

az első..

... valahogy el kell kezdeni, jobb ötletem nem lévén belevágok a közepébe. Adott 4 pasi az életemben, s jelenleg az anyukák gyönyörű és kicsit zárt életét élem. Szeretném, ha valami nyoma maradna ezeknek az éveknek, és ha később megmutathatnám a fiamnak, mi is történt, amikor kicsik/kicsit nagyobbak (ugye, Balázs? ;) ) voltak. Kézzelfogható dolgok rendezéséhez kissé szétszórt vagyok, és kicsit sokat is költöztem, de hacsak valami világrengető öko-, esetleg egyéb katasztrófa nem történik, a net megmarad. A blogon tehát várhatóan családi események fognak előfordulni, de szeretném ide rendszerezni a kreatív dolgaimat, recepteket, és minden más egyebet, ami bennünket foglalkoztat. Sokan vagyunk, és sokfélék.