Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

2010. június 30., szerda

szépek






Balázs hiányzik a képekről, de mióta vége a sulinak vagy alszik (nagyon elfáradt szegény) vagy vmelyik haverjánál van: most épp Tomiéknál Tvasváriban. Remélem, nem jutunk el addig a pontig, amikor megdöbbenek, mekkorát nőtt ez a gyerek - miközben összefutunk az előszobában :)


Posted by Picasa

A napjaink

elég békésen alakulnak.
Éjszaka most már 4en alszunk az ágyunkban (bár Kristóf néha a saját ágyában tér nyugovóra, de többször inkább mellettem - én pedig 9-kor lefekszem aludni Zalánnal).
Aztán alvás van, szigorúan, szerencsére a picur is partner ebben: 3-4x felébred szopizni, amit már alvás közben megoldunk, se büfi, se pelus, semmi más nem történik, alszunk tovább. Ez így megy olyan reggel 7-8-ig. Nagyon jó:) főleg, mióta az 1-es pelust lecseréltük 2-esre. És érdekes módon, nagyon jól alszunk így, nem aggódom már, hogy ráfekszem (mint anno Kristófnál), hogy nem ébredek fel a sírására (mint Balázsnál - hahaha, első babánál, semmit nem tudtam akkor még).
(Kristóf olyan 2 és 6 hós kora között átaludta az éjszakákat, a kiságyában, nem is tudom, hányszor pattantam fel, hogy meghallgassam a lélegzését. )
Az esti lefekvés forgatókönyve a déliéhez hasonló, csak akkor apa is segít:)
És mindez nem jelenti azt, hogy együttalvás-fan lennék, sőt. Nekem igazán nagyon fontos lenne, hogy Jancsival össze tudjak bújni éjszaka, de jelen pillanatban a gyerekeknek az együttalvásra van szükségük, elfogadom hát, nem harcolok ellene, tudom, hogy eljön még a mi időnk:) Most pihenésre van szükségem.
És persze, picit később, szeretném, ha együtt aludnának a szobájukban; próbálkozni fogok a megvalósítással.
Nappal viszont Zalán nem hajlandó, csak a rugalmas kendőben aludni.. mihez is kezdenék nélküle??
A déli alvás is érdekesen alakul. Általában Zalánt elaltatom az ágyunkon - pár percre sikerül is, aztán odacipelem Kristófot (aki ilyenkor már csak csuklik-nyeklik a fáradtságtól), és gyorsan elaltatom. És láss csodát: ilyenkor már Zalán is alszik, akár 3-4 órát is egyfolytában, a fő, hogy érezze, nem egyedül fekszik az ágyban.

Anyukám szerint elkényeztetem (nem bántóan mondja), én pedig mindig elismétlem, hogy ilyen kis gyerekeket NEM LEHET elkényeztetni; ha reagálunk a szükségleteire, az a természetes dolog.
Na jó, ez most úgy hangzik, mintha tündértürelmesmosolygós anyuka lennék egy reklámfilmből, pedig most borultam ki frissen, mert naná, hogy Kristóf elkezd Zalán fején ugrálni, mire elaltatom, és naná, hogy felébred erre. De mivel már mindketten durmolnak - ezúttal külön szobában -, kicsit visszanyertem a jókedvem.

Jut eszembe, borzasztó volt az anyukákat (+szülésznőket, nővéreket) hallgatni a kórházban. Megérkezett a pici, először gyönyörködtek benne, aztán a baba egyre többet volt fent, és egyre többet sírt: szopizni akart, amire ugye az egyetlen megoldás, ha mellre tesszük a babát, hadd induljon be minél előbb a tejtermelés (a gyakorlatban ez úgy egy egész napos szopizást jelent az első/második napon). És 1-2 óra múlva az anyukák elfelejtve minden igény szerinti szopizásos elvet, a hosszú hónapokat, amíg a babára vártak, elkezdtek folyamatosan aggódni: óó, ez így lesz mindig? hát.. hátdenekem nincs otthon segítségem! És így folytatódott a rinyálás, nem ment a szoptatás, sehogy sem, a picur sírt, anyuka ideges lett, súlyvesztés, tápszer, és máris tele volt az újdonsült anyuka aggodalommal és nehezteléssel.
Hozzáteszem, a védőnők ijesztően nagy befolyással bírnak a friss anyukákra. És ugye, ahány védőnő, annyi elvet vall, és (szerintem) néha iszonyatos hülyeségek röpködtek a levegőben, elvek, tények, nevelési elgondolások egyéb szörnyűségek.
Ennél csak egy rosszabb volt: az az 5gyerekes anyuka, aki eldicsekedett, hogy milyen jók voltak a gyerekei már csecsemőkorukban, az első fiukat leszámítva - akit ringatni!! - kellett, a többit 3 hónaposan - amikor már érdekelte - a hordozóban (gondolom, autósülés) lerakta a TV elé, és azt nézte a gyerek egész nap. 
Nos, én a magam részéről rühellem a TV-t, nem is nagyon nézem, el is lennék nélküle, de ez nem azt jelenti, hogy az én fiaim nem fognak egy rajzfilmet se nézni. Fognak, persze, különösen ovis korban (alapvető tájékozottság már ebben az időben is fontos), és nem kövezem meg azt, aki nézi, de teljes mértékben hiszem, hogy a TV nagyon káros tud lenni (a háttértévézés is), mert Balu nagyon sokat nézte. Ijesztő volt látni, illetve ijesztő visszagondolni, ahogy nézte, mereven a képernyőt, meg sem moccant, hozzá sem lehetett szólni, egyszerűen kikapcsolt. Vekerdy mondja a TV-nézésről, hogy minél kevesebb, inkább semennyi, mert az agressziónövelése mellett a TV-nézés megbénítja a fantáziát, leáll a kisgyerek képalkotó tevékenysége, hiszen megkapja őket "készen", és nagyon fontos fejlődési szakasz marad ki a kisgyerek életéből. 

Tehát, TV nem, elektromos bébiszitterként főleg nem.

De egyelőre nincs ilyen problémám: Kristóf imádja a könyveket:) És ahogy a mellékelt ábra mutatja, Balázs alvókája is igen jól működik, pedig 3 éves koráig minden egyes éjszaka átjött aludni mellém. Azóta végigalussza az éjszakákat:)

Reggeli képek

Alszik a kisherceg











 



Amit a nagyhercegnek mindenképp szemügyre kell vennie













Felébredt? Nem én voltam :)














És így fest a déli nagy alvásunk - az ágy közepén én feküdtem

Posted by Picasa

2010. június 28., hétfő

Addig is:




képek (a zúj géppel:) )

2010. június 27., vasárnap

Annyi mindent szeretnék írni

és fogok is, hamarosan.
Például:
  • hogy milyen volt a vajúdás és a szülés;
  • hogy a pici már a kórházban túllépte a születési súlyát, és azóta is rengeteget eszik, amikor nem, akkor meg alszik, bár többnyire a mellkasomon:);
  • hogy mennyi türelemre volt szükség a kórházban - kiborítottak az anyukák (az eü-sek már nem bírtak izgatni), akik annyira várták a kicsit, de az első nap azon aggódtak, hogy "elkényeztetik' a sok karban levéssel;
  • hogy mennyire szuper a rugalmas hordozókendő, és mennyire szeret Zalán benne pocolni;
  • hogy Kristóf mennyire összenőtt az apukájával 6 nap alatt, és mennyire imádja a kistesóját (napi 150 arcsimi és 50 puszi jár neki);
  • hogy hogyan is alszunk ismét hárman az ágyunkban, illetve hajnaltól már 4en (hál istennek 180 cm széles az ágy, csak mi nem tudunk ismét összebújni Jancsival);
  • hogy kaptam egy fényképezőgépet :) - blogíráshoz nélkülözhetetlen;
  • hogy Balázs 4,8-as átlaggal zárta a 7. osztályt (4-es lett: matek, rajz, ének), plusz dicséret földrajzból és tesiből, pedig volt olyan iskola - nem is egy -, aki nem vette át Balut, mondván, hogy a Waldorfból jött gyerekek "nem felkészültek" a megfelelő évfolyamukra, és jobb lenne, ha egy vagy akár két évfolyamot is megismételne;
  • hogy mennyire jól érzem magam XD (és ha nem 40 felé közelednék, hanem mondjuk 30-hoz, biztos vállalnék még vagy két gyereket 4-5 év múlva);
  • és már csináltam epres pohárkrémet, és ma varrtam - újrahasznosítottam Balu kinőtt pólójából - egy szennyes-tartót a pici "piszkos holmijának";
.. és biztos elfelejtettem még egy csomó mindent.

2010. június 26., szombat

Már itthon vagyunk

mert június 16-án 13.01-kor megszületett Zalán.
Egy pár kép, még a kórházból.

2010. június 15., kedd

Eperdzsem

Tehát a recept, ahogy én csináltam (a lehető legegyszerűbb, és kijelenthetem, hogy tartósítószer nélkül is sikerült):

Kb. 2 kg epret megmostam (megmosattam, nagyon-nagyon alaposan, folyó vízben is Jancsival), aztán kivágtam mindazokat a részeket, amiket túlérettnek találtam (abból eperturmix lett).
Felvágtam 2-4 részre a nagyobb epreket (a kicsiket hagytam egészben), majd botmixerrel kb. 20 mp-ig törtem össze a gyümölcsöket, gondosan ügyelve rá, hogy nagy darabok is maradjanak benne. Ezután alaposan összekevertem egy csomag befőzőcukorral (ebben az a jó, hogy jelentősen lerövidíti a főzési időt, és jóval kevesebb kell belőle, mint kristálycukorból), pár csomag vaníliás cukorral és feltettem főni (elvileg lehetne nagy lángon is, én türelmes voltam és takarékon főztem fel forrásig. Amikor már mindenhol egyenletesen forrt a cucc, 1 percig főztem még (erre jó a befőzőcukor), ezt már szigorúan kis lángon kell csinálni.

Amíg a főzögetés zajlott, egy másik lábasban kifőztem a befőttes üvegeket, a lapkákat, 10 perc után megfordítottam az üvegeket és belülről is alaposan kifőztem őket.

A dzsemet csurig töltöttem az üvegekbe, rájuk került egy lap "befőzőcelofán" (nem az volt, hanem a hewa-s méretre vágott valami), és arra került szorosan a lapka. Ezután fejtetőre állítottam az üvegeket 5 percre, majd szorosan betekergettem őket egy meleg takaróval, és így hagytam kihűlni.

Később Jancsi felpakolta őket a kamra legfelső polcára, és számoláskor kiderült, hogy sikerült egy Lidl-ös, gyári eperdzsemet is dunsztba pakolnia - gondolom annak sem lett baja :DD

Szépen lassan már eszegetjük a dzsemeket, mindenkinek ízlik (Balázsnak is, pedig lényegesen fanyarabb az íz, mint a boltié), és én nagyon-nagyon örülök:D

Jövőre szeretnék beletenni vaníliarudat/kivonatot, kókuszreszeléket és/vagy étcsokit.

2010. június 13., vasárnap

Hétvége

Pénteken reggel a kórházban kellett kezdenem, dokimmal. Aki nem hazudtolta meg magát, továbbra is be akart fektetni, biztos, ami biztos (a vérnyomásom ennek hatására fel is ugrott 150/100-ra, mire még sokkal jobban be akart fektetni, én még sokkal jobban tiltakoztam), aztán NST.
A vizsgálaton már megnyugodtam, utána normalizálódott a vérnyomásom is, dokibácsi is megnyugodott - amúgy MINDEN értékem normális, az epeizéről sem tehetek, a terhesség előhozza. (mindenesetre letiltott a csokiról, vajról, tojásról - viszont NST előtt csokit KELL ennem, máskülönben nem mozog a kicsi, nem szabad kávét innom, se semmilyen koffeint, de NST előtt ezt is MUSZÁJ, mert különben nem mozog a kicsi, szóval ki van ez találva) Érdekeseket szokott mondani, állítólag az epekövet vajas kenyér teszttel szokták - gondolom, régebben - igazolni. Hát harcolhatok én így a családban a margarin ellen :)

Kristófra anyósom vigyázott, úgy 3 órán keresztül, és semmi, de semmi baj nem volt vele, még csak nem is sírt. Mikor hazaértem, nagy nevetéssel futott felém: olyan büszke vagyok erre a nagyfiúra:)

Szombaton reggel 8-kor szintén NST-vel kezdtem, terhesrizikó részlegen - januárban ott feküdtem 10 napot -, megismert a nővérke, sőt a síró és hazavágyó kismamáknak példaként említett, hogy bezzeg Brigittának 1 éves kisfia volt otthon, mégis tudott viselkedni:) (persze az idő megszépíti az emlékeket:/ én is sírtam már 1 hét után, és nem véletlenül nem akarok most sem befeküdni... ha egyszer bekerülsz a kórházba, nagyon nehéz onnan kiszabadulni.. most is ketten hazamentek saját felelősségre. Isten ments, de ha esetleg visszakerülnek, nagyon cefetül fognak velük bánni; és legkésőbb szüléskor visszakerülnek.)

Na mindegy, mire sorra kerültem, Zalán mély álomba merült, és sehogy sem lehetett felébreszteni: lépcső, csoki, kávé (na ez az!): utána, mint aki sose akarja abbahagyni, kb. 50-et rugdosott, a tappancsot is lebokszolta a hasamról, azt hittem, ott kapunk mindketten szívinfarktust. Így két óra múlva végeztünk:/
Ma már rutinosan kóla+csoki+lépcső kombinációval navigáltam fel a 3.-ra a kórházban, kb. 30 perc múlva végeztem is XD

Ramival akartunk/akarunk már napok óta összefutni, most épp csak annyira sikerült, hogy átadta a birkákat (gyapjú + gyapjúfonal, babavarráshoz), rohantak is tovább.

Balázs tegnap kirándulni volt - csak itt a sóstón, meg a suliban "aludtak", mindenesetre vasárnap reggel fél 8 körül ért haza, és még nem sikerült szóra bírnom, alszik:D

A többiről pedig: igyekszem túlélni a napokat, több, mint 30 fok van kint, folyamatosan, bent most épp 27, de tegnap estére pl. 29-et mutatott a hőmérő a hálónkban - szenvedek.

2010. június 9., szerda

vizsgálatok

Minden rendben:) 3,3 kg-s, koponyavégű fekvéses kisfiú, láttam a kis kerek fejét és az ökölbe szorított kezeit, és a fütyijét is :D

Dokinak a véreredményem nem teljesen tetszett, de most már tudja, hogy nem a májfunkciókkal van baj, hanem az epével, úgyhogy szigorú diétát kell tartanom, és 2 naponta NST.

Eddig mindkét babám akkor született, amikor hirtelen naponta vagy kétnaponta mennem kellett volna vizsgálatokra, folytathatnánk a hagyományt. Nagy kedvem lenne ma szülni XD

2010. június 8., kedd

38. hét

Haha, nem gondoltam volna, hogy megérem:) Hatalmas pocakom van, alig jön rám néhány felső, nyári meg aztán főleg - nincs is nagyon. Azért persze elvagyok, csak mióta meleg van, kicsit nehezebb, főleg a lábfejem szörnyű: elefántláb. Lefotóztam, de aztán el is tüntettem a képet, nagyon szörnyű, nem akarok rá emlékezni.

A hormonjaim össze-vissza ugrándoznak, nagyon sokat sírok, szinte mindennap. Ilyeneken:

Szabó T. Anna: Hangok a várakozásban

(Az asszony beszél)
Mellem hasamra, hasam combomra omlik,
gerincem roppan, derekam fáj, mellbimbóm körül barna udvar.
Eres a lábam, püffed az arcom, beleim között ki dörömböl?
Nehéz vagyok már, szülni vágyom.
Köldököm ferdén előreugrik, bőröm felreped, mint a szilva,
derekam, combom csupa párna, készül a puha ringatásra,
valaki rugdos, mocorog bennem, érzem a könyökét, érzem a térdét –
nehéz vagyok már, szülni vágyom.
Lehet, hogy ezt, így, már soha többé, lehet, hogy ő lesz az utolsó,
tudom, hogy rögtön, mihelyst künn lesz, méhembe megint visszahúznám,
ne legyek egyedül, legyek a fészke, legyen a közepem, érezzem újra:
nehéz vagyok már, szülni vágyom.
Hordom a terhem, almafa ősszel, itt van az óra, fürdöm a fényben,
ég fele nyúlok, föld fele hajlok, tudom a titkot, áldás, áldás,
beteljesítem, amiért lettem, ez a teljesség, ez a perc – mégis:
nehéz vagyok már, szülni vágyom.
(És újra szól)
Éjszaka van, és mind elhagytak engem.
Férjem, fiam nyugodtan alszanak.
De mozdul, fordul a harmadik bennem,
egy tapintásról ismerős alak:
a lába, karja, térde kifeszíti
a bőrömet, mint keret a dobot,
saját ütemét belém kényszeríti,
ahogy mozog és kapkodón dobog,
képére formál, magává gyúr engem,
hogy ezentúl már egy legyek vele,
hogy bennem-létét soha ne feledjem,
hogy mardosson majd mohó melege.
Jaj, két fiaim: karom, ölelésem,
siető lábam, otthonos ölem –
nélkülük egész nem vagyok egészen,
de ők egészek lesznek nélkülem.
(És fellázad)
Miért nem lettem éles, tiszta szellem?
A fájdalomnak testet mért adok?
Miért fordultam békességem ellen?
Hogy megtudjam, hogy halandó vagyok?
Azt hittem: épp így leszek halhatatlan.
Vagy – tudom én? Az érv nem izgatott,
csak foganni és teremni akartam,
csak fogadni a teremtő magot.
(Ezt mondja Pythia )
De aki a magot magába fogadta,
megnyílik az idő mélye alatta,
világok méhe vajúdik tőle –
ki tudja, kit ránt elő belőle,
szűk üregekből tág levegőre,
messzi időkből kit tol a létre,
újra ölésre, új ölelésre.
(Mária hangja messziről)
Fogadjátok és szüljétek mindet!
Megváltanak majd, szeretnek minket.
Jó hírt fogadtam, fiat fogantam,
más akaratnak, halálnak adtam.
Engem akart, hát hadd legyek eszköz!
Hadd legyek áldott asszonyaid közt.
Testembe szálla – illesse hála –
isteni léte, földi halála.
(Magdolna hangja közelről)
Mért vagyok asszony? Tűrök és várok:
halál kezében húsom a zálog –
adom-e majd, ha cserébe kéri?
Megváltást vártok ? Szeretek élni.
Adjam a vérem? Nyújtsam a testem?
Magamat végleg kényére vessem?
Nézzem, ha rezzen, lessem, ha szusszan,
várjam, ha elmegy, vágyjam, ha itt van,
s mint a szuka, ha kicsinyét ója,
legyek kuckója, vigasztalója…?
Gyenge vagyok – mit tehetek érte?
Lenyaljam tán, ha csordul a vére?
Enyhítsem lázát hűs tenyeremmel?
Fájdalom ellen senki az ember.
(És az asszony válaszol)
Ó, puha háta, combja, térde!
Ó, ölelése édessége!
Függeszkedése! Ragaszkodása!
Csepp tenyerének símogatása!
Gyöngék hatalmas gyöngédsége!
Születni, szülni érdemes érte.
Éjente ágyához lopózom,
leheletével takarózom –
fekete pillás, lehunyt szemeknek
suttogom egyre: nagyon szeretlek…
Egy mamami blogján találtam, nagyon szívszorító és nagyon rámismerek..


És a másik, amit szintén most hallottam először, szintén a mamami fórumáról egy Zorán-dal:

http://www.youtube.com/watch?v=V-AgV6ciitk
(nem lehet azt mondani, hogy nem szeretem Zoránt, mert van egy-két dal, ami megfog, de ez.. különösen)

Szóval ilyenekkel töltöm a napjaimat. Persze két sírás között jókedvű vagyok, és nagyon aktív. Kötök, horgolok, most egy textildobozt készítek, és a fejemben rengeteg terv van. Annyi mindent kellene csinálni és olyan rövid egy nap.

Most kóstoltam meg az eperdzsemet - finom nagyon, de be kell tenni a hűtőbe XD

És holnap NST, UH, doki - szép nap lesz:)

2010. június 6., vasárnap

Az első nyári hétvége



Végre, gyönyörű szép napokra ébredtünk! Nem az eső kopogása ébresztett, hanem a csivitelő madarak, és a redőny mögül is áttűző napsugár. Ezt a ragyogó időt meg is ünnepeltem néhány adag ruhamosással, mert csak az erkélyen tudok igazán szárítaniXD Szegény öreg, beteg mosógép azóta is megy-megy (jövő héten jön az új), remélem, kibírja.


Sétálgattunk hármasban (Balázs még mindig nem az igazi), de aztán én inkább itthon rendezkedtem, Kristóf Jancsival barangolt szombaton 2,5 órán keresztül.

Ma reggel pedig Jancsi elment Kristófnak matracért - mától egy 90*200-as matracon alszik a nemsokára 17 hónaposunk. Tulajdonképpen keresztben is elfér rajta, plusz még vagy 7-8 gyerek, akár családi napközit is nyithatnék. (Sajnos egy kanmacska belepisilt Kristóf matracába - nem itthon, mert a 2.-ra nehezen jutnának be, vagy a húgoméknál, vagy amikor a pincében tároltuk a kiságyat pár napig -, és a szagot semmilyen módszerrel nem lehetett eltüntetni: textilspray, ecet, szódabikarbóna, domestos... mindent kiröhögött az undorító szag, sőt, minél több nedvesség érte a kiságyat, annál intenzívebb lett)
Szóval, hamarosan kap ágykeretet is a "középső" nagyfiú, apa fog csinálni neki egy autósat, addig matracon alszik, így legalább nem esik nagyot a földre (mert minden éjszaka meglátogatta legalább egyszer a padlót, volt, hogy fel se vette, de volt, hogy fejjel érkezett a párnákra, amikkel körülbástyáztuk az ágyát, és ez nem esett mindig jól neki).

Ma pedig eperdzsemet főztem be, most szárazdunsztban hűlnek a kis drágák (5 db 5 dl-es üveg), nagyon izgulok, soha nem csináltam még ilyet.
Mindenesetre hamarosan leírom, hogy csináltam, ha nem sikerülne, tudjam, mit kell változtatni a jövőben rajta.

Először is megkértem Jancsit, hogy tisztítson meg 2 kg epret (abszolút bioeper, apósom hozta, de a betegségek miatt nem akartam édességre pazarolni, és különben is, múlt hét végén csináltam ezt:














Jó, tök bénán néz ki, különösen a díszítés, és nem is szilárdult még meg a fénykép készítésekor (le kellett olvasztani a hűtőt, mert be volt jegesedve, és ilyenkor nem működ), de nagyon-nagyon finom volt másnap, mikor megszilárdult, és amúgy is imádom az ilyen édességeket, amikben kevés a piskóta és nem túl édes, de sok a krém. A recept Mohától származik, akinek az édességei - bár nem az erősségem - eddig még mindig sikerültek.
A recept itt található: Epertorta egerekkel (persze egerek nélkül), és ez a hozzávaló natúr krémsajt receptje.

A jó híreken túl pedig: Balázs nem tudott elmenni a versenyére, mert kutya rosszul volt, Jancsi pedig elkezdett émelyegni (ez a betegség első tünete).. összességében lehetnénk jobban is, de ez van.

2010. június 5., szombat

néhány kép

Így alszik Kristóf a kiságyában.

Balázs sem maradhat le semmiről.

37. hét és ami velejár



Nahát, kell nekem panaszkodni. Olyan betegségen vagyunk túl, hogy ihaj.
Csütörtökön kezdte Kristóf azzal, hogy kihányta a reggeli kakaóját. Egy héten belül másodszor.. Szerencsére aludt egy nagyot délelőtt, és azóta kutya baja.

Ellenben én folytattam délután 2-től hajnalig óránként, iszonyú görcsökkel. Azt hittem, epebaj (ez Kristóffal is gond volt már a 2. terhességem végén, vmi epepangás izé), miután megettem vagy 2 kg cseresznyét. Mindenesetre mire jobban lettem, sorba állt Balázs is, és folytatta a hányást, iszonyú gyomor(?)-, epe(?)görcsökkel. Szegénykémet még nem láttam így szenvedni.. Remélem, Jancsi nem áll be ebbe a sorba:/

Zalán pedig jól van, NST, kenet, dokibácsi vizsgálat, védőnői látogatás, minden rendben :D
És mióta volt ez a kis görcsös történet, már nem is fáj annyira a méhösszehúzódás, sőt, tudok neki örülni. Hogy csak ez, és nem ez, plusz egy másik görcs:D És el is engedtem ezt a dolgot, többé nem számolgatok, hogy mikor, várok szép nyugiban. A bőröndöm összekészítve, babaruhák kivasalva, kiságy, szoba, úgyahogy előkészítve, dekorálás majd kialakul.

2010. június 2., szerda

Fájok

Történnek dolgok körülöttem, de már semmi másra nem tudok koncentrálni, csak az állandó, jövő-menő fájásokra..
Tegnap éjszaka sem tudtam aludni. Remélem, ma pótolni tudom, és utána szülhetek végre. Nagyon várom már, hogy lássam a kicsit, és szeretnék újra teljes értékű anyuka lenni a két másik gyerek számára is. Mert mostanság már nagyon ingerült vagyok.