Hétvége

Pénteken reggel a kórházban kellett kezdenem, dokimmal. Aki nem hazudtolta meg magát, továbbra is be akart fektetni, biztos, ami biztos (a vérnyomásom ennek hatására fel is ugrott 150/100-ra, mire még sokkal jobban be akart fektetni, én még sokkal jobban tiltakoztam), aztán NST.
A vizsgálaton már megnyugodtam, utána normalizálódott a vérnyomásom is, dokibácsi is megnyugodott - amúgy MINDEN értékem normális, az epeizéről sem tehetek, a terhesség előhozza. (mindenesetre letiltott a csokiról, vajról, tojásról - viszont NST előtt csokit KELL ennem, máskülönben nem mozog a kicsi, nem szabad kávét innom, se semmilyen koffeint, de NST előtt ezt is MUSZÁJ, mert különben nem mozog a kicsi, szóval ki van ez találva) Érdekeseket szokott mondani, állítólag az epekövet vajas kenyér teszttel szokták - gondolom, régebben - igazolni. Hát harcolhatok én így a családban a margarin ellen :)

Kristófra anyósom vigyázott, úgy 3 órán keresztül, és semmi, de semmi baj nem volt vele, még csak nem is sírt. Mikor hazaértem, nagy nevetéssel futott felém: olyan büszke vagyok erre a nagyfiúra:)

Szombaton reggel 8-kor szintén NST-vel kezdtem, terhesrizikó részlegen - januárban ott feküdtem 10 napot -, megismert a nővérke, sőt a síró és hazavágyó kismamáknak példaként említett, hogy bezzeg Brigittának 1 éves kisfia volt otthon, mégis tudott viselkedni:) (persze az idő megszépíti az emlékeket:/ én is sírtam már 1 hét után, és nem véletlenül nem akarok most sem befeküdni... ha egyszer bekerülsz a kórházba, nagyon nehéz onnan kiszabadulni.. most is ketten hazamentek saját felelősségre. Isten ments, de ha esetleg visszakerülnek, nagyon cefetül fognak velük bánni; és legkésőbb szüléskor visszakerülnek.)

Na mindegy, mire sorra kerültem, Zalán mély álomba merült, és sehogy sem lehetett felébreszteni: lépcső, csoki, kávé (na ez az!): utána, mint aki sose akarja abbahagyni, kb. 50-et rugdosott, a tappancsot is lebokszolta a hasamról, azt hittem, ott kapunk mindketten szívinfarktust. Így két óra múlva végeztünk:/
Ma már rutinosan kóla+csoki+lépcső kombinációval navigáltam fel a 3.-ra a kórházban, kb. 30 perc múlva végeztem is XD

Ramival akartunk/akarunk már napok óta összefutni, most épp csak annyira sikerült, hogy átadta a birkákat (gyapjú + gyapjúfonal, babavarráshoz), rohantak is tovább.

Balázs tegnap kirándulni volt - csak itt a sóstón, meg a suliban "aludtak", mindenesetre vasárnap reggel fél 8 körül ért haza, és még nem sikerült szóra bírnom, alszik:D

A többiről pedig: igyekszem túlélni a napokat, több, mint 30 fok van kint, folyamatosan, bent most épp 27, de tegnap estére pl. 29-et mutatott a hőmérő a hálónkban - szenvedek.