Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

2011. március 24., csütörtök

Zöldülünk és növünk - 9 kg

valóban a már 9 hónapos Zalán. Nagyjából egy súlyba kerültek Kristóf is 9 kg volt kb. ennyi idősen, bár Zalán hosszabb is - erről a kinőtt ruhák árulkodnak.

a 9 hónaposak
(Doki néni kissé összetévesztette a tesóval: vigyorogva tűrte a vizsgálatot szokás szerint, Iza néni pedig hangosan csodálkozott, hogy mennyire megváltozott.. sebaj)
Oly ciki volt a váróban, minden baba felöltöztetve, időnként bundazsákba, mi pedig betipegtünk pulcsiban (mondjuk 15 fok volt kint, én sem értem igazán a téli öltözéket), lehet, hogy túl laza vagyok ilyen téren. Dokinéni azon is csodálkozott, hogy adtam Zalánnak joghurtot (bár szerintem ezt már 2 hónapja is elmondtam, amikor először adtam) XDD Túrót, tejfölt meg sem mertem említeni.

Aztán beszámoltam róla, hogy igyekszünk SLS (nátrium-lauril-szulfát) mentes kozmetikumokat használni, és azóta Kristófnak elmúltak a foltjai (atópiás dermatitisz - nem tudom, jól írom-e).

Jó ideje figyelem már a termékeket, tudom, hogy divat mostanság, akkor is, és igyekszem mindenből környezetbarát és károsanyag-mentes cuccokat venni.A kozmetikumoknál is áttértem - főleg a dm saját márkás, alverde családjára - természetes készítményekre, mert egyre jobban elharapóztak rajtunk az allergiás tünetek. Azt hiszem, évek óta viszketett a bőröm, kenhettem én aztán magamra bármilyen tusfürdőt, testápolót - anyukámnak egy időben meggyőződése volt, hogy cukorbeteg vagyok, pedig nem -, egyre rosszabb lett a helyzet.

A babák óta viszont tudatosan figyelek ezekre a dolgokra (korábban vegyiparban dolgoztam, így némi anyagismeretre is szert tettem), és rájöttem, hogy a lényeg (szerintem),
A) mit eszünk
B) milyen anyagokkal érintkezünk.
Hidratálni tehát lehet a bőrt - az arcomat és kritikus helyeket szoktam is hidratálókrémmel kenni (legfeljebb megnézem, hogy mivel), de semmit nem ér az egész, ha belülről nem hidratálunk. És ez napi 2 liter vizet jelent. Nem ásványvizet, csapvizet. Egyrészt nem szennyezzük a környezetet pillepalackkal, másrészt nem terheljük a szervezetünket felesleges ásványi anyagokkal. Igen, én is azok táborát gyarapítom - most már -, akik szerint az ásványvíz-hiszti is sima parasztvakítás. Nehéz meginni egy nap 2 liter vizet - korábban nem volt probléma, de most néha elfelejtem.

Az evéssel azért nem csinálnék olyan cirkuszt, mint sokan. Igyekszem a mesterséges anyagokat kerülni, és nemigen használok zacskós cuccokat, csak ha nem tudom máshogy megoldani, de nem tervezem, hogy malmot építek, kemencét rakok és biozöldséget evő bioállatokat veszek (egyrészt, mert szerintem a bio-jelző is nagyrészt parasztvakítás, pénzkérdés az egész, és úgy látom, nem a termesztést ellenőrzik a hatóságok, hanem a papírokat, maximum mintákat, amik bárhol beszerezhetők, következésképp a termelők úgy vágnak át bárkit a palánkon, ahogy akarnak, másrészt, nincs hely rá, harmadrészt, nincs idő.) Szép, szép a saját magunk ellátása, odafigyelve minden apró részletre, a házi kenyértől elkezdve a házi kolbászig, de prioritásokat fel kell állítani, és arra figyelni, ami igazán fontos. És mindenkinek más a fontos. Nekem például a gyerekek, a férj, a kézimunka, és a netezés:DD És ha marad időm, hát készséggel arra fordítom, ami javíthat még az életünkön, ételünkön és környezetünkön.

A háztartás pedig: mióta környezetkímélő mosogatószert használok, nem ekcémás a kezem - azóta gumikesztyű nélkül is tudok például nyers húst mosni, szeletelni (régebben napokig repedezett a bőröm egy-egy ilyen akció után). A mosogatószerben sincs SLS.
A mosás mosódió, szóda, nátrium-perkarbonát és társai - régebben ecet is, öblítő helyett, de ha bent szárítok a lakásban, kell az öblítő, mert utálom anélkül a ruha enyhén ecetes illatát, ha napon szárítok, a friss napillatnál nincs a világon jobb illat.

Az SLS-ről pedig Antal Vali oldalán olvasható egy kis összegzés.
Nekem minden cikknél világosabban beszél az a tény, hogy Kristóf kiütései felszívódtak, és az én viszketésem eltűnt. És ez nem az a kellemes-megvakarom-osztjóvan viszketés, nem, ez a vakarom-vakarom-márvérescsíkosalábam viszketés.
Jók ezek a dolgok, de szerintem itt is mérlegelni kell, kinek mi mennyire fontos - én például szappant, tusfürdőt, gyerekfürdetőt, SLS-free-t használok, de a többi termékben (fogkrém, sampon és társaik) nem találtam megfelelő helyettesítőre. De azért igyekszem nyitott szemmel járni, hiszen - Antal Vali után szabadon: ne gondoljuk már, hogy a sampongyártó cég azt akarja, hogy szép, fényes legyen a hajunk. Ugyan már! Azt akarja, hogy minél több profitot termeljen:DD
Ezt azért érdemes észben tartani.

2011. március 23., szerda

A kedvenc játék

.. az nálunk nem a bolti. Valami egyszerű, mindennapos használati tárgy.

Videokazetták.
Székek-asztalkák.
Párnák.
Poharak.

Ez kérem komoly játék - s bár csak egy pár zokni látszik, ketten vannak a pléd alatt. És közben baromi jól szórakoznak.
Eleinte féltem, hogy Kristóf megüti Zalánt. De ez nagyon ritkán fordul elő. Annyira jól eljátszanak. Édesek.
kl

2011. március 19., szombat

9 hónapos

Majdnem lemaradtam, szégyen-gyalázat:) A márciusunk dúskál az ünnepekben: 2 kicsi névnapja, nagy szülinapja, most csak futólag emlékezem meg a már 9 hónaposról.

Kb. 9 kg, nem mértem, majd szerdán elugrunk tanácsadásra. Igazi pocakos baba lett, épp, mint Kristóf, és a sok mozgás miatt máris izmos is. A mozgása lenyűgöző: szélsebesen mászik (néha a lába gyorsabb is, mint a keze, és fejjel szántja fel a padlót), kapaszkodva áll (egy-két másodpercre el is engedi a bútorokat), egy-két lépést tett már egyedül is. Veszélyérzete semmi, bár néha már lábbal is lemászik ágyról, kanapéról, de szerintem csak véletlen, jóval több a fejjel előre célzott lemászás.
Kedvenc közlekedési módja, hogy tol maga előtt valamit, és sebesen lépked a nyomában. Természetesen ez a valami nem a bébitaxi, aminek ez lenne a célja. Ááá! szék, vödör, ruhaszárító és társaik.

Mindent megvizsgál, kedvence a kuka (jellemző), és a földre esett kajadarabok (éhező gyermek). És a papír. Bármilyen. Bár, ha megszerzi Kristóf egy-két könyvét, az maga a mennyország. Rögtön megkóstolja, ez nagy bosszúság nekem:/

A fiókokból, polcokról szeret rámolni, ezt nyugodtan teheti, legfeljebb megint napi 38x pakolok el - csak azért, hogy ne essenek fel a felhalmozott tálakban, ruhákban, egyebekben - tök értelmetlen, sziszifuszi meló.

Van kedvenc játéka: labda, építőkocka, tálak, edények.

Szeret mindent és mindenkit ütögetni, Kristóffal versenyt dobolnak.

Imádja a tesóit, néha összetűznek, de szerencséjére Kristóf nem püföli vissza, inkább csak elfordul, megfogja a kezét, öleli. Irtó nagy a szerelem. Reggel első dolga csekkolni a bátyót, fenn van-e már. (nincs, de hamarosan tesz róla Zalán)

Általában jól alszik este, van, hogy csak 1x ébred szopizni, és van, hogy 2-3x (ritkán 8-10-szer, de ez inkább betegség miatt). Az esti alvással általában ki vagyok békülve. Jó alvások után vidáman ébred, napközben, ha felriad (általában felriad), sokkal morcosabb. 2-3x alszik nappal.

Továbbra sem cumizik (pedig de jó lenne néha éjszaka), nem cumisüvegezik, esetleg a poharából iszik néhány minimális kortyot. A víz az a tejcsi. A kaja is a tejcsi, bár - szigorúan pépes - ételeket is bekebelez minden nap, de a szopi szinte minden kaja után fontos. Ha fáj valamije, szopival nyugtatja magát. Kezd kultikus kapcsolatot kialakítani a cicivel, ölelgeti, nevet rá, igazi fan! (pedig én úgy terveztem, hogy olyan 1 éves korban abbahagynánk a tejcsit, persze Zalánt nem kérdeztem, és ... na, majd meglátjuk.)

Huncutcsibész, mindig mosolyog, mindenkire, és ki is követeli a visszamosolygást (nem kell túl nagy erőfeszítéseket tennie).

Érti a nevét, a családtagokét is, és azt, hogy nem szabad (a nemszabad egy olyan szó, amit anya használ, és arra röhögni kell, pár másodpercig abbahagyni, amit épp csinál, és újult erővel folytatni). Mondja, hogy 'bababa, mamamama' és ilyeneket.

Szereti a mondókákat, énekeket, meséket (a meséket ő hallgatja inkább, Kristóf mesélni szeret jobban, illetve olvasni).

Akár fél óráig is elvan egyedül, játszik, felfedez, ismerkedik a világgal, majd nagy tempóban, nyafogva közelít felém. Kedvenc helye a  csípőmön van, és úgy figyeli, mit művelek.

És.. energiabomba, kedves, nagyon kedves, bújós kisfiú, sok akarattal  Amolyan legkisebb királyfi. Ezt csak súgva, és írásban jelentem ki, nem szeretném jó előre predesztinálni Zalánt. Vagy épp Kristófot:) Nem bántam meg a kis korkülönbséget, mégha sokat is panaszkodok időnként; soha ilyen boldog nem voltam. (És úgy látom, a többiek is jól érzik magukat.)

A legtöbb válás

az ünnepek és nyaralás után következik be. Nálunk erről nincs szó, de az első 2 nap még minden csudaszép és szuperjó volt, nagy sétálások és főzések és röhögések és filmezések, a következő 2 napban a betegségé volt a főszerep, az utolsó 2 napban pedig nem nagyon beszéltünk már egymással Jancsival. És végre szerdán elment dolgozni:DD
Persze a sok nyűgösködés és nemalvás is kihat a kapcsolatunkra, szerintem még mindig egész jól kezeljük a problémákat, rosszabb sose legyen.

Hétfőn itt volt anyukám, és elvittük a kicsiket dokinénihez. Jobb egy ellenőrzés, mert bár se láz, se hányás, se orrfolyás nem volt már műsoron, Zalán elég csúnyán köhögött, és Kristóf is rákezdett időnként. Szóval felpakoltunk és elindultunk. Kristóf ordított - szokás szerint -, Zalánt nem is tudtam ölbe venni, mert a nagy nem szállt le az ölemből:/ Majd csak a rendelőben, a vizsgálat után, mikor Zalán sorra került, csendesedett el Kristóf, és váltott szemlélődő és nyugodtabb üzemmódba.    
És valami vírus, ami Zalánon jobban kijött, kicsit hörög is a tüdeje, vérvörös a torka, sőt a hasa sem az igazi, a gyomrára is ráment a kór, dokinéni szerint szerencsésen megúsztuk, ha a hányás és hasmenés csak ennyi volt nálunk (ennyi volt, tényleg megúsztuk elég könnyen), bár az alvás az továbbra is felejtős a két köhögős-orrfolyós baba mellett, éjszaka én is arra keltem, hogy nem bírok nyelni, ma már Balu is köhögött. (Balu megköszönte ma nekem, hogy nem engedtem el rövidnadrágban teniszezni - megáll az ész!)

Kristóf teljesen beleszeretett (ismét) anyukámba (aki névnapjára egy kukásautóval is meglepte - jó kezdés XDD ), és ez, ismerve a kis fickót, nagyon nagy dolog. Nem hozzám jött, akkor sem, amikor baja volt, hanem 'mamii' kiáltásokkal követelte a nagymamát, hogy igen, még, szórakoztassa őt! Örültem:)

Tegnap már csak édeshármasban játszótereztünk és sétáltunk, és jó volt, persze, de olyan stresszben vagyok minden egyes sétánál, egyrészt, mert egyszerre két gyereket nem bírok mozgatni, másrészt Kristófot felcsalni sem egy "szláv karnevál", az elindulásról nem beszélve, jó lenne, ha kicsit nagyobbak lennének -  vagy inkább lenne Zalán -, bár tudom, hogy akkor jönnek az új gondok.

(És annak örömére, hogy már jobban vannak, Kristóf este 9-kor fülét fájlalva sírt - kétféle fájdalomcsillapító kombója tudta csak megnyugtatni és elaltatni. Most keresek a patikában fülcseppet. Nem lázas, úgy néz ki, középső fül gyulladás, nem olyan vészes, mint a másik fajta. Nem vagyok túl penge a fülfájásokban, nekem talán 1x, max. 2x fájt a fülem gyerekkoromban, sót melegítettünk és elmúlt. Kristófnak melegítettem cseresznyemagpárnát - természetesen magából kikelve tiltakozott ellene. Balunak pedig sosem fájt még a füle. Szerencsére ma már nincs nyoma a fájdalomnak.)

Hétvégén Kristóffal csináltunk zászlókat papírból meg hurkapálcából, mert Kristófot teljesen elbűvölték a házakra aggatott, "lobogó lobogók", 'húú, szép a zászló', és csináltam dekorgumiból szélforgót.
A szélforgó a tegnapi sétában is bizonyított (Nyíregyháza, erős szél, a forgó tart), csak a hurkapálca nem elég erős támasztéknak, meghajol, és beleakad időnként a forgó lapátjaiba. Valami más kéne, de nem tudom még, mi.

És elolvastam az Agassi könyvet. Megkönnyeztem a végét, pedig nem szomorú (hát, én már csak ilyen mimóza maradtam..).

2011. március 12., szombat

Kristóf beteg

Mire beírtam a tegnapi bejegyzést, és tényleg aludni tértem (volna), már nagyon forró volt a kisbabám. Gyors mérés után kiderült, hogy 39,5 fok, kúp, sírás, nurofen, majd 2 adag hányás, számtalan Elmo után nyugodott csak meg a drágám, és hajnali 2-kor aludtak el apával - én már éjfélkor kidőltem.

Reggel még 38,1 volt, most 37,8, végre jobban van, már játszott is, és most lassan elalszik. Lelkifurdalásom van, mert már megint mérges voltam rá, pedig talán csak a betegség bujkált már benne. Több türelmet szeretnék, nagyobb megértést, ne érdekeljen már végre, ki mit gondol.
Nyilván nem tart a hiszti-korszak sem örökké, az emberektől és ismeretlen helyzetektől sem fog már 1 év múlva sem sírni. Szóval türelem.
(Jól elbeszélgetek magammal, kár, hogy nem hallgatok rám.)

2011. március 11., péntek

a hosszú hétvégék dícsérete

Én is szeretem, pedig mondhatnám, hogy nekem mindegy, így is, úgy is ugyanaz a program, de ilyenkor mégis más. Túl azon, hogy borul a rendszerünk - aminek nem is árt, ha borul néha -, itthon van az összes fiú, és ha jó napjaink vannak, nem is nagyon veszekszünk. (mert nálunk 6 naposra sikerült ez a hosszú hétvége XD )

Először azonban meg kell emlékeznem a szerdai napról, amikor is eldöntöttem, hogy véget vetek a Kristóf-féle hisztiknek. Szerdán Ramiéknál voltunk ugye, ahol Kristóf úgy döntött, nem barátkozik, és ordítva jött haza. Hogy ne csak részben menjünk a barátaink agyára, Zalán egy laza mozdulattal felkapott egy tányért és egy még lazábbal földre ejtette. Először azt hittem, valami hatalmas leveses tál volt, mivel az egész konyhát beterítették a porcelán-szilánkok. A képen Zalán szenvedélyesen ölelgeti a porszívót, meghatott pillanatok voltak:D

Majd itthon komolyan elbeszélgettem Kristóffal, és úgy tűnt egészen ma délutánig, hogy eszelős sikereket értem el, alig-alig nyávogott, sőt a délutáni alvásokból is nyugodtan ébredt. Ma az egyik nagymamát viszont sikerült elszomorítania, mivel visított, ha csak ránézett, és krokodilkönnyeket ejtett, el is tűntek, hamar - szerencsére Zalán vigyorgó és bújós üzemmódban volt, így legalább kárpótolta egy picit a mamát - bár, ha pár havonta egyszer találkoznak, még csodálkozni sem lehet nagyon az ügyön, mindegy is.

A pelenkát is harc nélkül cseréljük ki, sőt, mondja, hogy "másik a pelenka". Igyekszem nem reagálni a nyafogós kéréseire sem, megvárom, míg normálisan kimondja, amit akar..

Aztán szerdán este beütött egy s.o.s. meló, és éjfélig a gép előtt ültem. Nem csináltam fánkot a másnapi farsangra, sőt, Kristóf csigaháza is csak félig készült el (Bogyónak akart(am) öltöz(tet)ni), Zalán katicabogár lepeljét is be kellett volna még szegni, nem készültem el Balázs tortájával (semennyire sem), és még ki sem aludtam magam. Merthogy Balázs 14 éves lett, már kértünk időpontot személyi igazolvány készítésre, és junior számlát is nyitunk a napokban, nagy dolog ez a 14 év mindenki életében:)

Úgyhogy a farsangot passzoltam - a szerdai hisztinap után annyira nem bántam, de azért kicsit mégis -, és reggel elkezdtem sütni-főzni (mivel Balu marhahúslevest is rendelt májgombival és pisztránggal), a torta pedig - ez a nagyon finom túrótorta - díszítést kellett, hogy kapjon.


A díszítés adta magát, teniszpályát csináltam: szerencsére az Aldiban vettem a múltkor állítható tortakeretet téglalap formában is, Jancsi beállította méretarányosra (neki van türelme ilyeneket számítgatni), teteje csokibevonat lett, ehhez a tortához nem megy a fondant: megpróbáltam fehércsokival világosítani a bevonaton, majd piros és sárga ételfestékkel színezni rajta (cél a salak vörösesbarna színe lett volna), az eredmény sima barna szín lett XD
Tejszínhabbal húztam meg a pálya vonalait, Jancsi pedig megszerkesztette a hálót: egy gyümölcs csomagolásnál használt hálóból vágott le egy téglalapnyit, átfűzött rajta két hurkapálca darabot, és kész volt - Balu nagyon meglepődött, nem számított ilyesmire:)

Nike melegítőt kapott tőlünk, gyorsan el is ment edzeni, 2 óra múlva láttuk viszont..
a hős Kristóf így nézte végig a tűzijáték-gyertyát
És most csak sétálunk, és takarítunk, és sétálunk, és játszóterezünk, és nemsokára megyek aludni - már 9-kor mindenki aludt (na jó, Balu nincs itthon, ő nyilván még nem alszik). Szeretjük a tavaszt, nagyon.

2011. március 9., szerda

Nem bírom az üvöltést

Kristóf most már tényleg kikészít. Épp most jöttünk haza Ramiéktól, ahol a Babies-t néztük volna meg, ha Kristóf nem nyafog a Többi Baba miatt. És Rami is Hozzányúlt a Kezéhez.. És mikor hazajöttünk, egy igazi, földönfekvős, ordítozós, rugdosós, vergődős hisztit mutatott be. És Orsi is Megölelte Őt!!

Mint tegnap, amikor Eljöttek Hozzánk a Védőnők! És Beszéltek Hozzá!

Múlt héten az oviban: amikor Hozzászóltak. Vagy csak Arrébb Akartam Vele Menni! És előtte..

És ma, mikor hazajöttünk, már nem sírtam, úgy, mint amikor az oviból jöttünk haza, hanem fél percig csöngött a fülem, felrobban a fejem, karikákat látok, és biztos 500 a vérnyomásom. Elegem van, de nagyon. Nem tudom, mit csináljak, ötletem sincs, de nem fogom ezt a viselkedést bátorítani, ha ő ilyen, akkor én is ilyen leszek.

Bogyó és Babócával akartam hazacsábítani több kevesebb sikerrel. Aztán itthon szerette volna, ha bekapcsolom a DVD-t, én pedig azt szerettem volna, ha nem jutalmazom az ordításért, a vergődésért. Elmagyaráztam neki, hogy nem, mert nagyon csúnyán viselkedett és szomorú vagyok, és ha ilyen lesz, akkor nincs semmi. Tisztában vagyok vele, hogy megért mindent, legyen végre vége a hisztériának! Elszomorodott, elpityeregte magát, és 15 másodperc múlva elaludt.

Elegem van, de nagyon.

Balázs teniszfronton

továbbra is fejlődik. Rendületlenül menetel előre.
Először is, kapott egy új edzőt, vagyis plusz egy edzőt, plusz egy edzésnappal. Ez így téli időszakban nem egy nagy durranás, az eddigi egy edzés két edzésre nőtt. Plusz a két erősítő, erőnléti edzés. Plusz, amit itthon művel!!


Tehát, 2 hete vasárnap úgy jött haza, hogy Kati néni javasolta, hogy menjen edzeni Béla bá'-hoz is. Béla bá nagy guru, több országos bajnok került ki a kezei közül, illetve a legutóbbi wimbledoni junior győztes Marci is. Balázs izgult is rendesen, vajon érdemes-é a nagy kegyre, bizonyítani akart, és sokkal kisebb arccal, ellenben dagadt orral jött haza az első edzésről. "Iszonyú erősen ütnek a fiúk" - csodálkozott, nem nagyon ment az első edzés, majd belejött. A dagadt orr a saját teniszütőjének köszönhető, mert annyira akart nagyot ütni, hogy nagyon fejen találta magát. Tegnap mokesszel jött haza, a bal szemét találta el az ütő. A bizonyítási vágynak köszönhetően azóta komoly edzésprogramot dolgozott ki itthonra, edzőrúd (húzódzkodik, hasizom stb.), ugrókötél, súlyemelés, teniszlétra (ezt krétával alkotta az aszfaltra). Először kétszer tudta felhúzni magát, tegnap már gond nélkül végzett 10-es sorozatokat. Erősödik, napról-napra.

Emellett a nagy példaképei meccseit nézi youtube-on, tanulmányozza, gyakorolja a mozdulatokat. Először használja az internetet arra, amire való: hogy minél több információt összegyűjtsön az őt érdeklő témáról.

Megvettem az Open című regényt, Agassi önéletrajzát, amit felváltva olvasunk Balázzsal, húú, nagyon tetszik a könyv. Sok mindent én is megtudok a teniszről, a tornákról, versenyzőkről, edzésekről, egyebekről, a kis Agassiról, aki gyűlölt teniszezni, és mégis napi 4-5 órát ütögetett 7 éves korától - az apja álma volt, hogy világelső teniszező legyen.
Nagyon jól megírt, magával ragadó könyv, és nagyon szeretném, ha több időm lenne olvasni.

Viszont furcsamód Balázs azt mondta, hogy húú, ő is naponta 2500 labdát kell, hogy elüssön egy nap, mert Agassinak is ennyit kellett, had maradjon tovább a pályán, a falnál. Haha! Túl sok tantárgyból túl sokat rontott, mondtam, hogy csak fokozatosan. (Ha valaki szereti a teniszt, illetve bármit, amit csinál, annak micsoda öröme származik abból, hogy a fél életét az tölti ki, míg, ha gyűlölöd a szakmád, munkád, mennyire nehéz is elviselni a napi robotot!)

És holnap 14 éves:D

2011. március 7., hétfő

tavaszodik

Szép lassan azért csak beindult a tavaszodás, mert bár nagyon hideg van - most épp 0 fok -, hamisítatlan tavaszillatot érzek, ha kimozdulok. Hétvégén már hatalmasat sétáltunk, Kristóffal buszoztam is kettesben, Zalán babakocsizott, Balunak melegítőt kerestünk, könyvet vettem, bevásároltunk és előszobát díszítettünk. Melós kis hétvége volt.

Megszámoltam, hat bejegyzést kezdtem el, és a héten tervezem is befejezni őket.

Kristóf már 7-kor szunyált éjszaka, majd hajnal 3-kor "macika" felszólítással ébresztett, és mentünk ki macikázni és kakaózni. (macika a dörmi kismackó szelet, amit imád). Így jár az, aki nem alszik délután, azt hiszem, a vacsora is kimaradt, vagy legalábbis nem tudtunk hajnalban visszaemlékezni Jancsival, hogy evett-e Kristóf valamit is délután.
Ellenben Zalán másfél órás vad pörgésbe kezdett, 9-kor is alig bírtam elaltatni, annyira élvezte, hogy egyeduralkodó és röhögünk rajta, kiabált, őrjöngött, dobált, igazi tornádóként viselkedett.

2011. március 2., szerda

heti menü 02.21-től + mézes-fokhagymás csirkemell recept

Hétfő:
cigánypecsenye + sonkás tészta
Kedd:
spanyol briós + csirkeszárnyak
Szerda: 
karfiolleves
Csütörtök:
túrós derelye + almás-fahéjas süti
Péntek:
mézes-fokhagymás csirke rizzsel + hamburger
Szombat:
májgombóc leves + almás-sajtos karaj + túrósbéles
Vasárnap:
jókai bableves + hagymás-krumplis pogácsa

A recept pedig a mézes-fokhagymás csirke, ami rém egyszerű, nagyon gyorsan megvan.
Egyszer régen, nagyon régen, amikor még zacskós fűszeralapokat vettem, mert nem tudtam/nem foglalkoztam vele, hogy a) tartósítószeres b) egyáltalán nem rövidebb az elkészítése c) drágább is, mintha én magam fűszerezném be a kajákat, ez volt Balu egyik kedvence. (De most komolyan, a mézes-fokhagymás cucchoz kellett tenni még csirkemellet és mézet. Ami a tasakban volt, az fokhagyma + zöldségkeverék vagy ételízesítő, és az került többszáz forintba - nem is értem. Vagyis értem, én is simán bedőltem neki:D )

Tehát a fél kg kockázott csirkemellet besózom, borsozom, kevés zsiradékon megpirítom, majd hozzáadok 3 ek mézet, azzal is megpirítom (szép barna színe lesz), aztán belereszelek 4-6 gerezd fokhagymát, megszórom 2 tk zöldségkeverékkel - én a dmes biot használom, szuper -, felöntöm 1,5 dl vízzel, és kb. 15 percig párolom. És kész:) A méz és fokhagyma miatt viszont figyelni kell a husit, mert hirtelen meg tud égni.