A legtöbb válás

az ünnepek és nyaralás után következik be. Nálunk erről nincs szó, de az első 2 nap még minden csudaszép és szuperjó volt, nagy sétálások és főzések és röhögések és filmezések, a következő 2 napban a betegségé volt a főszerep, az utolsó 2 napban pedig nem nagyon beszéltünk már egymással Jancsival. És végre szerdán elment dolgozni:DD
Persze a sok nyűgösködés és nemalvás is kihat a kapcsolatunkra, szerintem még mindig egész jól kezeljük a problémákat, rosszabb sose legyen.

Hétfőn itt volt anyukám, és elvittük a kicsiket dokinénihez. Jobb egy ellenőrzés, mert bár se láz, se hányás, se orrfolyás nem volt már műsoron, Zalán elég csúnyán köhögött, és Kristóf is rákezdett időnként. Szóval felpakoltunk és elindultunk. Kristóf ordított - szokás szerint -, Zalánt nem is tudtam ölbe venni, mert a nagy nem szállt le az ölemből:/ Majd csak a rendelőben, a vizsgálat után, mikor Zalán sorra került, csendesedett el Kristóf, és váltott szemlélődő és nyugodtabb üzemmódba.    
És valami vírus, ami Zalánon jobban kijött, kicsit hörög is a tüdeje, vérvörös a torka, sőt a hasa sem az igazi, a gyomrára is ráment a kór, dokinéni szerint szerencsésen megúsztuk, ha a hányás és hasmenés csak ennyi volt nálunk (ennyi volt, tényleg megúsztuk elég könnyen), bár az alvás az továbbra is felejtős a két köhögős-orrfolyós baba mellett, éjszaka én is arra keltem, hogy nem bírok nyelni, ma már Balu is köhögött. (Balu megköszönte ma nekem, hogy nem engedtem el rövidnadrágban teniszezni - megáll az ész!)

Kristóf teljesen beleszeretett (ismét) anyukámba (aki névnapjára egy kukásautóval is meglepte - jó kezdés XDD ), és ez, ismerve a kis fickót, nagyon nagy dolog. Nem hozzám jött, akkor sem, amikor baja volt, hanem 'mamii' kiáltásokkal követelte a nagymamát, hogy igen, még, szórakoztassa őt! Örültem:)

Tegnap már csak édeshármasban játszótereztünk és sétáltunk, és jó volt, persze, de olyan stresszben vagyok minden egyes sétánál, egyrészt, mert egyszerre két gyereket nem bírok mozgatni, másrészt Kristófot felcsalni sem egy "szláv karnevál", az elindulásról nem beszélve, jó lenne, ha kicsit nagyobbak lennének -  vagy inkább lenne Zalán -, bár tudom, hogy akkor jönnek az új gondok.

(És annak örömére, hogy már jobban vannak, Kristóf este 9-kor fülét fájlalva sírt - kétféle fájdalomcsillapító kombója tudta csak megnyugtatni és elaltatni. Most keresek a patikában fülcseppet. Nem lázas, úgy néz ki, középső fül gyulladás, nem olyan vészes, mint a másik fajta. Nem vagyok túl penge a fülfájásokban, nekem talán 1x, max. 2x fájt a fülem gyerekkoromban, sót melegítettünk és elmúlt. Kristófnak melegítettem cseresznyemagpárnát - természetesen magából kikelve tiltakozott ellene. Balunak pedig sosem fájt még a füle. Szerencsére ma már nincs nyoma a fájdalomnak.)

Hétvégén Kristóffal csináltunk zászlókat papírból meg hurkapálcából, mert Kristófot teljesen elbűvölték a házakra aggatott, "lobogó lobogók", 'húú, szép a zászló', és csináltam dekorgumiból szélforgót.
A szélforgó a tegnapi sétában is bizonyított (Nyíregyháza, erős szél, a forgó tart), csak a hurkapálca nem elég erős támasztéknak, meghajol, és beleakad időnként a forgó lapátjaiba. Valami más kéne, de nem tudom még, mi.

És elolvastam az Agassi könyvet. Megkönnyeztem a végét, pedig nem szomorú (hát, én már csak ilyen mimóza maradtam..).