a hosszú hétvégék dícsérete

Én is szeretem, pedig mondhatnám, hogy nekem mindegy, így is, úgy is ugyanaz a program, de ilyenkor mégis más. Túl azon, hogy borul a rendszerünk - aminek nem is árt, ha borul néha -, itthon van az összes fiú, és ha jó napjaink vannak, nem is nagyon veszekszünk. (mert nálunk 6 naposra sikerült ez a hosszú hétvége XD )

Először azonban meg kell emlékeznem a szerdai napról, amikor is eldöntöttem, hogy véget vetek a Kristóf-féle hisztiknek. Szerdán Ramiéknál voltunk ugye, ahol Kristóf úgy döntött, nem barátkozik, és ordítva jött haza. Hogy ne csak részben menjünk a barátaink agyára, Zalán egy laza mozdulattal felkapott egy tányért és egy még lazábbal földre ejtette. Először azt hittem, valami hatalmas leveses tál volt, mivel az egész konyhát beterítették a porcelán-szilánkok. A képen Zalán szenvedélyesen ölelgeti a porszívót, meghatott pillanatok voltak:D

Majd itthon komolyan elbeszélgettem Kristóffal, és úgy tűnt egészen ma délutánig, hogy eszelős sikereket értem el, alig-alig nyávogott, sőt a délutáni alvásokból is nyugodtan ébredt. Ma az egyik nagymamát viszont sikerült elszomorítania, mivel visított, ha csak ránézett, és krokodilkönnyeket ejtett, el is tűntek, hamar - szerencsére Zalán vigyorgó és bújós üzemmódban volt, így legalább kárpótolta egy picit a mamát - bár, ha pár havonta egyszer találkoznak, még csodálkozni sem lehet nagyon az ügyön, mindegy is.

A pelenkát is harc nélkül cseréljük ki, sőt, mondja, hogy "másik a pelenka". Igyekszem nem reagálni a nyafogós kéréseire sem, megvárom, míg normálisan kimondja, amit akar..

Aztán szerdán este beütött egy s.o.s. meló, és éjfélig a gép előtt ültem. Nem csináltam fánkot a másnapi farsangra, sőt, Kristóf csigaháza is csak félig készült el (Bogyónak akart(am) öltöz(tet)ni), Zalán katicabogár lepeljét is be kellett volna még szegni, nem készültem el Balázs tortájával (semennyire sem), és még ki sem aludtam magam. Merthogy Balázs 14 éves lett, már kértünk időpontot személyi igazolvány készítésre, és junior számlát is nyitunk a napokban, nagy dolog ez a 14 év mindenki életében:)

Úgyhogy a farsangot passzoltam - a szerdai hisztinap után annyira nem bántam, de azért kicsit mégis -, és reggel elkezdtem sütni-főzni (mivel Balu marhahúslevest is rendelt májgombival és pisztránggal), a torta pedig - ez a nagyon finom túrótorta - díszítést kellett, hogy kapjon.

A díszítés adta magát, teniszpályát csináltam: szerencsére az Aldiban vettem a múltkor állítható tortakeretet téglalap formában is, Jancsi beállította méretarányosra (neki van türelme ilyeneket számítgatni), teteje csokibevonat lett, ehhez a tortához nem megy a fondant: megpróbáltam fehércsokival világosítani a bevonaton, majd piros és sárga ételfestékkel színezni rajta (cél a salak vörösesbarna színe lett volna), az eredmény sima barna szín lett XD
Tejszínhabbal húztam meg a pálya vonalait, Jancsi pedig megszerkesztette a hálót: egy gyümölcs csomagolásnál használt hálóból vágott le egy téglalapnyit, átfűzött rajta két hurkapálca darabot, és kész volt - Balu nagyon meglepődött, nem számított ilyesmire:)

Nike melegítőt kapott tőlünk, gyorsan el is ment edzeni, 2 óra múlva láttuk viszont..

a hős Kristóf így nézte végig a tűzijáték-gyertyát

És most csak sétálunk, és takarítunk, és sétálunk, és játszóterezünk, és nemsokára megyek aludni - már 9-kor mindenki aludt (na jó, Balu nincs itthon, ő nyilván még nem alszik). Szeretjük a tavaszt, nagyon.