Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

2014. június 27., péntek

Elkoltoztunk

egy szep ikerhazba, egy csodas kornyekre, ahol a szomszed nem ciganyzenet hallgat (lehetoleg hajnal 1-tol reggel 7-ig, es ezert nem hivjuk ra a rendorseget), ahol az utcak es kertek gyonyoruen rendben vannak, tisztak es gondozottak, ahol a szomszedok kedvesek es baratsagosak, ahol reggelente madarcsicsergesre ebredunk, ahol gyonyoru angol gyep van, es viragok, csobogo es terasz.

Igen, ez az Anglia, amire vagytam, amirol almodtam. Ossze nem hasonlithato az eddig altalam ismert Angliaval. A masik Anglia koszos es mocskos, es zsufolt es hangos es tele van bevandorlokkal. Persze, tudom, hogy ez az ar azert, hogy mi is itt lehessunk, es nemcsak szornyu bevandorlok vannak, (mint pl mi semXD), de abszolut megertem, hogy aki csak ezt az Angliat ismeri, mert valamilyen okbol nem tud tovabblepni idoben, az gyuloli. Nekunk sikerult (tovabblepni), azt hiszem, mar nyugodtan kijelenthetem, tul vagyunk a nehezen. Persze konnyebb ugy, hogy van valaki, aki a kezedet fogja es atsegit a kezdeti nehezsegeken, nekunk ilyen nem volt, ami persze nagyreszt a mi hibank, azt hittuk, majd mi megoldjuk csuklobol, rakeszulessel. Vegulis megoldottuk. De jo. hogy nemcsak (sot, foleg nem) a penz miatt jottunk, es ebbol a szempontbol meg az autizmus is kesz nyereseg, nalunk nem hianyoljak a fiuk az ohazat, a nagyszuloket, unokatestvereket, mi ilyen furcsa csalad vagyunk.

Mert persze itt is furak vagyunk. Zalan kirandult az ovival, megkertek, hogy lehetoleg kiserjuk el (tobb mas szulo is volt), hat szornyu volt. Amig a tobbiek szuper programokat csinaltak, hajot epitettek, allatokat etettek es iszonyu lelkesek voltak, en megprobaltam valamilyen keretbe terelni Zalust, aki csak ment volna, es felfedezte volna a kertet a maga modjan, es lehetetlen volt barmilyen egyuttmukodesre rabirni. De azert a turat birta, a kezemet is fogta, locsolt es vizet ontozott, a lenyeg az volt, hogy mindig mast csinaljon, mint a tobbiek, akiket szerintem most sem vett eszre egy masodpercre sem. Farasztobb volt, mint barmilyen mas munka.

Kristofeknal pedig disco volt egyik delutan. Elmentunk, feloltozott a spiderman-es ingebe, es meg a terembe is bement, ahol kerek 10 percet toltottunk, befogta a fulet szegeny, zavarta az uvolto zene. (ahogy engem is). De a tanarok nagyon orultek, hogy legalabb megprobalta, es nagyon megkoszontek, hogy elvittuk, megdicsertek a ruhajat, es nem volt baj, hogy inkabb az udvaron jatszottunk.
Zalan tanarnoi pedig egy csomag edesseget ajandekoztak nekem (es persze a tobbi resztvevo szulonek is), koszonetkepp a segitsegert. Mert hogy elkisertem es segitettem (ha nem megyek, nem tudom, hogy oldottak volna meg, fogalmam nincs, meg nekem sem volt konnyu). Szabadkoztam persze, hogy nekem volt orom resztvenni a turan, mire a valasz: szeretjuk valahogy megkoszonni a segitseget, amit nyujtottam. Megkoszontek, hogy segitettem. Nahat. Meg ilyet. Hat, ez is az eltero mentalitas resze. Szeretem ezt a reszt.
Szeretem az udvariassagot, a kedvesseget, az allando mosolyt, a segitoszandekot. Nem, nincs kolbaszbol a kerites, de Zalus itt nem egy fogyatekos gyerek. Legalabbis nem ugy, mint Magyarorszagon. Es bar nincs kolbaszbol a kerites (szerencsere, tele lenne kobor kutyakkal az egesz varos, mert amugy az sincs itt, ahogy szunyog sem  - ez most csak ugy eszembe jutott), de azert nagyon elheto es szeretheto hely ez az Anglia.

2014. június 21., szombat

Melo

Nos, elmultam mar.. khm..18. Jo, nem titok, 42 voltam majusban, szoval nem vagyok fiatal, bar nyilvan nem erzem magam oregnek. (neha, kicsit de) Ne legyenek illuzioink, nem konnyu munkat talalni 4x evesen, meg Angliaban sem.
Eloszor ugye warehouse/ban (illetve egy suti es kekszgyarban dolgoztam), es meg nem allok ra keszen, hogy meseljek rola. Meg tul friss az elmeny, ami szornyu, persze ki kellett birni, mert ezaltal lett angol referenciam, es ezaltal lett 2 munkam is.
Van egy alkalmi melom a Norsaca-nal, ami ugye nem veletlenul egy / az egyik legnagyobb / autista szervezet, szulok hoztak letre, es tenyleg hatalmas es minden. Na, ott meg egy napot sem dolgoztam. Reszt vettem kepzesen, treningen, tanfolyamrol oklevelet kaptam, de idokozben beesett egy allando teljes munkaidos allas, ami mostansag tobb is, mint teljes, leven 46-48 a 38-40 helyett. Es bar oromkodtem, hogy jon uj ember, egyuttal ugy tunik, tavozik egy masik, ugyhogy a tulmunka marad. Annyira persze nem baj, mert fizetik a tobbletorat, es keplekeny, nem 9-5 a munkaora, de azert igy nyaron tud kellemetlen is lenni. Foleg a mostani hetvege, mert a koltozes miatt szabin voltam, es hetvegere egy laza 21 orat kell dolgoznom + bentalvas.

Igazabol a munka nem rossz, nem megerolteto. Jah, persze, titkolozom, support worker vagyok. Leforditani nem igazan tudom, ez nem egy ismert fogalom magyarul. Tamogato munkas (nem szocialis, olyan van kulon Angliaban, es social worker a neve), ami esetemben azt jelenti, hogy egy supported living-ben (tamogatott lakhatas), gyakorlatilag egy csaladi hazban egyutt el 5 ember, es oket segiti nehany olyan, mint en. 6-7 ember dolgozik egy hazban, ezert jut egy bent alvas minden hetre. Ezek az emberek (angolul service user) termeszetesen nem jokedvukbol laknak egyutt, hanem azert, mert valamilyen fogyatekossaguk van, jellemzoen ertelmi fogyatekossag es/vagy autizmus.
Tehat oket tamogatjuk a haztartas, penzugyek, egeszsegugy, vasarlas, munka, kirandulas, szorakozas stb. temakorben. Amibe beletartozik, hogy idonkent megmossuk valaki hajat. Vagy hatat. Vagy inkontenciabetetet segitunk rai.

Ezek az emberek onalloak. Legtobbjuknek munkaja van, ilyen-olyan, de a lenyeg, hogy teljes eletet elnek, csak epp segitsegre szorulnak. De ettol meg rendelkeznek akarattal, ha van is gondnokuk vagy gyamjuk, az pontosan csak annyi jogkorrel rendelkezik, amit az adott esetben a birosag megallapitott. Attol, hogy a gyam kezeli az illeto penzugyeit, meg nem szolhat bele, hogy mit vasarol napi szinten vagy mit dolgozik vagy milyen egeszsegugyi beavatkozast fogad el. Jelszo a maximalis fuggetlenseg es onallosag. Erdekes melo, tele kihivassal, foleg szamomra. Kihivas a mindennapi angol megertese es hasznalata. A service userek - nyilvan fogyatekossagukbol adodoan - idonkent rettenetesen beszelik az angolt, szerintem az elso ket hetben csak szavakat kaptam el, es abbol probaltam osszerakni, mit is akarnak. Keves sikerrel.

Meglepo modon sok elhivatott ember dolgozik itt, nekem nagyon nehez volt az elso par het, nemcsak az angol es a tapasztalat hianya miatt, hanem mert nem tudtam kikapcsolni a munkaido vegen. Csak ragtam magam a problemakon, aggodtam, allandoan vegigporgettem az esemenyeket, hogyan kellett volna jobban, hatekonyabban stb. Tulsagosan bevonodtam erzelmileg. Ma mar azert jobb a helyzet, konnyebben nyomok egy restartot ha eljovok. Szoval bar erdekes a melo, azert en szeretnek majd tovabblepni, tul egyszeru ez a munka, sok uresjarattal. De az irany jo, es a melohelyen beirattak egy Level 3 szintu Health and Social Care kepzesre, ami azert mar eleg komoly vegzettseg, es ezzel konnyebben fogok munkat talalni jobb fizetessel.


2014. június 13., péntek

Gyerekek

Zalan hamarosan 4 eves. No persze, ez nem latszik meg rajta, egyaltalan nem. Nem fizikailag, az okes, a nursery/ben (3-4 eves koru gyerekerol van szo) o az egyik legmagasabb, es nagyon nem is vekony, csak kicsit, de egyebkent..
Most kb. 2 eves lemaradasban van a kortarsaihoz kepest. Legalabb.

Elkezdett beszelni. Iszonyat mennyisegu passziv szokincset szedett ossze az elmult evben, nagyreszt magyarul, de angolul is sok mindent mond. Foleg a suliban. Valahogy olyan magatol ertetodo ez nekik, hogy a suliban, angol gyerekek kozt angolul beszelunk, otthon pedig magyarul.
Persze ez a beszed nem az a beszed, nem kommunikacio, inkabb ismetelgetes. Echolalia. Kb. 2 eve nyuzzuk az 'En is tudok beszelni! es mas konyveket, szorgalmasan hozza is nekunk a konyveket, kb. 1 evig csak mutogatta a targyakat, par honapja mar meg is nevezi oket rendszeresen, es kb. 1 honapja idonkent hasznalja a kornyezeteben levo targyak megnevezesere is. (eleg idegesito ez az ekezetnelkuliseg, de megint melohelyen vagyok, ha bent alszom, van idom blogolni, es mivel otthon epp koltozunk, mashol nincs)
Szoval halad Zalan is, mint egy csiga. Amugy eleg szepen beszedhibas is, a 'k' betu abszolut hianyzik, 'taticaboda' es ebbol lathato, hogy a 'g' es az 'r' is. A szo amugy tisztessegesen a 'katicabogar' lenne.

Nekem, nekunk szot fogad. Na jo, tulzas persze, de mar nem kell orultmod fogni a kezet minden egyes lepesnel, mert nem szalad el, ha eszrevesszuk, hogy rosszat csinal, es raszolunk, nagy esellyel abbahagyja, ha nem vesszuk eszre, persze csinalja, es 100-adszor is megismetli a hulyesegeit, de itt is nagy az elorelepes. Sokszor nez rank, es idonkent bohockodik, de az oviban 90%-ban atnez, atesik mindenkin, aki a kozeleben van.

Amugy kicsit zseni is, csak ritkan produkal ilyet, de az elmult honapokban volt, hogy felirta a tablajara hogy 1+1=2, anelkul, hogy ez fel lett volna irva valahova, szimplan megjegyezte. Vagy kiszamolta :)
A mesekonyvben (APG, nana) hangosan kibetuzte, hogy O/V/O D A. Ezt foleg nem tudom, honnan vette, mert ezt Kristoftol se tanulhatta el, leven o csak angolul tanul olvasni, az meg nyilvan koszonoviszonyban sincs a magyar betuzessel.
Ugyhogy tudom, hogy szivja magaba a tudast a kolyok, megfigyel, es egy ido utan - jo sok ido utan - visszaadja. Csak epp foglalkozni kell vele, rengeteget, de az elmult par honap nem errol szolt, sajnos a fejlesztes, foglalkozas a tulelesert folytatott harcban megsemmisult, de most mar ujra kezdjuk megtalalni magunkat, es ez segiteni fog. Remelem.

Jellemzo modon Zalan, amikor az onkormanyzattol kuldott autizmus szakertovel volt talalkozoja (na jo, a pasi megfigyelte, hogy mit csinal a suliban, probalt vele kommunikalni, es sikerult is neki, amugy autista modon, szamokat es betuket rakosgattak meghitten egy tablara, es a kolyok, amikor a pasi egymas melle rakta az 1-est es 5-ost, felgman kozolte, hogy 'fifteen', de ez minket mar meg se lepett, minden egyes vizsgalaton a zseni auti enjet mutogatja.

Nagy buszrajongo lett, allandoan buszozna, es miota ez rendszeresse valt, mar nem gond a maszkalas, nagyon komolyan nezelodik, a helyismerete szuper, legalabbis ugy tunik. Rengeteg rugalmatlan berogzodese van, de szerencsere mindig valami uj. Attol mondjuk ki tud borulni, ha elmegyunk es ot nem visszuk. Kristof sokkal otthonulobb, o allandoan notebook-ozna. Remelem, ha lesz rendes kertunk (jovo hettol), sokat lesznek kint, csak ugy, jatszani. Amugy is, joval (valamivel) tobb idom lesz rajuk, mert mostanaban ugyan heti 50 orakat dolgozom, plusz heti 1 bentalvas, de 2 het mulva megjon az uj ember az elozo helyett a csapatba a melohelyen, es 36-40 orara allhat be munkaido, ami baratsagosabb egy fokkal.

Szoval ez Zalan, jovo hetfon 4 eves. Talan nemsokara meg is mutatom, milyen.

2014. június 9., hétfő

Huu, de sok ido telt el..

miota nem blogoltam. Es mivel melohelyrol irok most, igy ekezetem sincs.
De azert szeretnek par sort irni.

Holnap lesz 8 honapja, hogy Angliaban elunk. Nem csak azert nem irtam korabban, mert nem volt idom. Azert nem irtam, mert nagyon nehez volt. Brutalisan nehez volt az elmult 8 honap. Sok mindennel kellett megkuzdeni, voltak valoban nehez napjaink, egy iszonyu depresszios es kilatastalan tel, egy remenykelto tavasz utan talan elmondhatom, hogy kezdjuk megszokni, kezdenek a dolgok elintezodni.

Nemreg vettem eszre, hogy osszeszoritott foggal eltem tobb, mint fel evig. Azota is faj es recseg az egesz allkapcsom. Nem borultam ki, keveset sirtam, keveset beszeltem, probaltam tulelni.

Mert nagyon nehez ujrakezdeni egy masik orszagban. Meg ugy is, hogy elmeletben mindezzel tisztaban voltam. Tudtam, hisz olvastam, hallottam, hogy atlagban 1 evre teszik masok azt az idot, mire belerazodsz, mire elrendezodnek a dolgaid es nem kirekesztettkent eled meg a mindennapjaid. De elmelet es tapasztalat kozott, mint tudjuk, igen szeles a szakadek.
Azert jottunk ide, mert otthon nem volt remenyunk. Volt meloja, biztos meloja a ferjemnek, volt lakasunk, fix torlesztoreszlettel (ennek is ara volt, persze), auto, nemi beren kivuli juttatas (legalis, persze), nem nyomorogtunk. Az igaz, hogy egy repulojegyre fel evig kellett sporolni, de nagyjabol mindenunk megvolt, evente 1 het nyaralas is belefert. Persze ez nem egy nagy durranas, alapnak kellene lennie, de tudjuk, hogy Magyarorszagon nem az.
Rettenetesen feltem a jovotol. Mi lesz, ha nyugdijasok leszunk? Mi lesz, ha tovabb nem kapjuk a csaladi adokedvezmenyt? (Balu mar 17 eves, ketyegett az ora, es az sulyos 10ezreket jelentett volna minuszban, ami kb. ehezest jelent) Hova tudok elmenni dolgozni? Ne legyenek illuziok, a kisgyerekes anyakkal diszkriminalnak a munkaadok, ez koztudott. Auti kisgyerekes anyakkal pedig... Es raadasul a mi gyerekeink ki tudja, mire lesznek kepesek? Ha talalunk megfelelo elhelyezest nekik egyaltalan - ha szukseguk lenne ra, es egyelore nagyon ugy nez ki, hogy Zalusnak szuksege lesz ra - hogyan tudnank kifizetni?
Es persze elegem volt az emberek megitelesebol. Kirekesztett csalad voltunk, mert autista gyerekeink vannak. Az ellatas katasztrofalis, az iskola bizonytalan, a hozzaertes szanalmas, a segitseg minimalis. Pedig en igazan tisztaban voltam a jogainkkal, igenybevettuk a kedvezmenyeket, de a legtobbre nem voltunk jogosultak, leven magas az egy fore juto jovedelmunk. Rohej. Egy egykeresos, 3 gyerekes, ebbol 2 fogyatekos gyereket nevelo csalad, ahol az az egy kereso kozalkalmazott, tehat el lehet kepzelni azt a hatalmas jovedelmet.

Ami a gyerekeket illeti, soha, egy pillanatra nem bantam meg, hogy eljottunk. Ok itt emberek. Aki nem erintett, az nem erti, hogy mit jelent ez. Soha negativ megjegyzest nem kaptam azert, mert valamelyik (tipikusan Zalan) foldhoz verte magat. Vagy orditott a buszon. Nem mellesleg az en gyerekeim jobban viselkednek, mint az angol gyerekek, akik borzasztoan szabadok es nagyreszt korlatozas nelkuliek. Komolyan, nem utnek el, nem rinak a kornyezetbol. Egyek. Foleg Kristof, mert Zalan azert nehezebb eset, de errol kesobb. Mindketten normal oviba, illetve iskolaba jarnak, kapnak segitseget, asszisztenst, es a legutobbi beszelgetesunk alkalmaval a tanar nevetve emlitette, hogy Kristof olyannyira jol teljesit az iskolaban, hogy egy filler kiegeszito tamogatast nem kapnak utana. Ettol fuggetlenul jar az asszisztens, a beszedterapia es a tobbi meg csak szervezodik. Mert burokracia es lassusag az itt is van, csak epp joindulattal van koritve. De errol is majd maskor.

De ha valaki kikoltozne kulfoldre es nem veti fel a penz, annak azt tanacsolnam, hogy csak akkor, ha jol beszel angolul, nagyon jo es eros a kapcsolat a csaladon belul (most foleg a felnottekre gondolok, mert a nehezsegek probara teszik a kapcsolatokat), felkeszult az orszagbol, nem adja fel, optimista, van eleg penze, mert a kezdet csak ugy zabalja a penzt.

En eleg szerencses voltam, mert 3 het utan talaltam melot, ami ugyan borzalmas volt (raktari melo, ugynoksegen keresztul, es januartol marciusig gyakorlatilag heti 1-2 napot dolgoztam), de kezdetnek megfelelt. Viszont volt, hogy segitseget kellett kernunk, mert nem volt nagyon penzunk, es bar mi elvoltunk szendvicsen, de a gyerekek, foleg a mi nagyon valogatos autijaink (ha van ilyen szo) ezt nem toleraltak volna. De azert a lakber, rezsi be volt mindig fizetve, es ami nagyon szukseges volt, azt megvehettuk.
Es azota mar van teljes munkaidos allasom, es nem raktarban, foiskolan tanulok, hamarosan koltozunk egy jobb helyre, es mar tervezzuk a kovekezo projeket, az elso autonkat itt, Angliaban. Mar tudunk etterembe menni, 1-1 kisebb kirandulas is belefer. 8 honap es mar latjuk a jovonket.

Azota kijott anyukam is, sajnos Balazs hazakoltozott, a volt ferjem szuleinel lakik, a suli es legfokepp a baratnoje miatt dontott igy. A sajnos persze nem fejezi ki a hianyat, ami szornyu, de hat mar 17. Es tervezi, hogy visszajon, mert o tenyleg szereti Angliat.
Amugy en is, bar Anglianak is van rengeteg arca. Amit nem szeretek, az a jelenlegi kornyezetunk: egy szegeny reszen lakunk, tele bevandorlokkal es szegeny angolokkal, onkormanyzati lakokkal, szemettel, primitiv emberekkel. Ezt nagyon nehez volt elviselni. Nehez, hogy amig nem bizonyitottal, rengeteg nehezseggel kell szemenezni, a bankszamlanyitastol a mobiltelefonszerzodesig. Az angol posta jovoltabol eltuntek a gyerekek szuletesi anyakonyvi kivonatai. A kozlekedesuk olyan, mintha egy mediterran orszagban elnenk. A kozlekedesi lampak gyakorlatilag csak tajekoztatasi celbol vannak kiteve, a buszok veletlenul sem tartjak a menetidot, kimaradnak es lerobbannak. Es iszonyu sok a szemet. Persze nem szerencses ilyen nagy varosban lakni, par even belul tervezzuk is a koltozest egy kisebb, baratsagosabb varosba, de egyelore a kertvaros, ahova keszulunk, is nagyon vonzo. Vannak meg egyeb bosszusagok, de ezek mar egyenfuggok, es megszokhatok.

De szeretem az idojarast (a telet nem, az lehangolo volt, nagyon), a kanikula nagyon nem hianyzik, es joval tobbet sut a nap es kevesebbet esik az eso, mint az gondoltuk. Az emberek (nagy reszuk) kedvesek, baratsagosak, udvariasak, optimistak, vegtelenul lazak es nyugodtak, jokedvuek. Az egeszsegugy szuper, bar erre sokan panaszkodnak az itt elok kozul, en csak pozitivat tudok mondani, a haziorvosok egy reszet leszamitva. De mivel szabadon valaszthatsz orvost, ez nem jelent akadalyt. Szeretem a rengeteg programot, a lehetoseget, a diszkriminaciomentesseget. Szeretem, hogy a magyarok osszetartanak. Nem kerultem sok magyarral kapcsolatba, de akikkel igen, azok mind segitokeszek es kedvesek voltak. Szeretem a boltok hatalmas valasztekat, a learazasokat, az ettermeket, a pubokat, a jatszotereket, es az iskolakat. Jaj, azokat nagyon. A rengeteg dicseretet, amit a gyerekek kapnak, ahogy osztonzik, segitik, biztatjak es tamogatjak oket, A rengeteg tanfolyamot, amire lehet jelentkezni, ha nem dolgozol es nincs angol diplomad.

Azt hiszen, sinen vagyunk.