Huu, de sok ido telt el..

miota nem blogoltam. Es mivel melohelyrol irok most, igy ekezetem sincs.
De azert szeretnek par sort irni.

Holnap lesz 8 honapja, hogy Angliaban elunk. Nem csak azert nem irtam korabban, mert nem volt idom. Azert nem irtam, mert nagyon nehez volt. Brutalisan nehez volt az elmult 8 honap. Sok mindennel kellett megkuzdeni, voltak valoban nehez napjaink, egy iszonyu depresszios es kilatastalan tel, egy remenykelto tavasz utan talan elmondhatom, hogy kezdjuk megszokni, kezdenek a dolgok elintezodni.

Nemreg vettem eszre, hogy osszeszoritott foggal eltem tobb, mint fel evig. Azota is faj es recseg az egesz allkapcsom. Nem borultam ki, keveset sirtam, keveset beszeltem, probaltam tulelni.

Mert nagyon nehez ujrakezdeni egy masik orszagban. Meg ugy is, hogy elmeletben mindezzel tisztaban voltam. Tudtam, hisz olvastam, hallottam, hogy atlagban 1 evre teszik masok azt az idot, mire belerazodsz, mire elrendezodnek a dolgaid es nem kirekesztettkent eled meg a mindennapjaid. De elmelet es tapasztalat kozott, mint tudjuk, igen szeles a szakadek.
Azert jottunk ide, mert otthon nem volt remenyunk. Volt meloja, biztos meloja a ferjemnek, volt lakasunk, fix torlesztoreszlettel (ennek is ara volt, persze), auto, nemi beren kivuli juttatas (legalis, persze), nem nyomorogtunk. Az igaz, hogy egy repulojegyre fel evig kellett sporolni, de nagyjabol mindenunk megvolt, evente 1 het nyaralas is belefert. Persze ez nem egy nagy durranas, alapnak kellene lennie, de tudjuk, hogy Magyarorszagon nem az.
Rettenetesen feltem a jovotol. Mi lesz, ha nyugdijasok leszunk? Mi lesz, ha tovabb nem kapjuk a csaladi adokedvezmenyt? (Balu mar 17 eves, ketyegett az ora, es az sulyos 10ezreket jelentett volna minuszban, ami kb. ehezest jelent) Hova tudok elmenni dolgozni? Ne legyenek illuziok, a kisgyerekes anyakkal diszkriminalnak a munkaadok, ez koztudott. Auti kisgyerekes anyakkal pedig... Es raadasul a mi gyerekeink ki tudja, mire lesznek kepesek? Ha talalunk megfelelo elhelyezest nekik egyaltalan - ha szukseguk lenne ra, es egyelore nagyon ugy nez ki, hogy Zalusnak szuksege lesz ra - hogyan tudnank kifizetni?
Es persze elegem volt az emberek megitelesebol. Kirekesztett csalad voltunk, mert autista gyerekeink vannak. Az ellatas katasztrofalis, az iskola bizonytalan, a hozzaertes szanalmas, a segitseg minimalis. Pedig en igazan tisztaban voltam a jogainkkal, igenybevettuk a kedvezmenyeket, de a legtobbre nem voltunk jogosultak, leven magas az egy fore juto jovedelmunk. Rohej. Egy egykeresos, 3 gyerekes, ebbol 2 fogyatekos gyereket nevelo csalad, ahol az az egy kereso kozalkalmazott, tehat el lehet kepzelni azt a hatalmas jovedelmet.

Ami a gyerekeket illeti, soha, egy pillanatra nem bantam meg, hogy eljottunk. Ok itt emberek. Aki nem erintett, az nem erti, hogy mit jelent ez. Soha negativ megjegyzest nem kaptam azert, mert valamelyik (tipikusan Zalan) foldhoz verte magat. Vagy orditott a buszon. Nem mellesleg az en gyerekeim jobban viselkednek, mint az angol gyerekek, akik borzasztoan szabadok es nagyreszt korlatozas nelkuliek. Komolyan, nem utnek el, nem rinak a kornyezetbol. Egyek. Foleg Kristof, mert Zalan azert nehezebb eset, de errol kesobb. Mindketten normal oviba, illetve iskolaba jarnak, kapnak segitseget, asszisztenst, es a legutobbi beszelgetesunk alkalmaval a tanar nevetve emlitette, hogy Kristof olyannyira jol teljesit az iskolaban, hogy egy filler kiegeszito tamogatast nem kapnak utana. Ettol fuggetlenul jar az asszisztens, a beszedterapia es a tobbi meg csak szervezodik. Mert burokracia es lassusag az itt is van, csak epp joindulattal van koritve. De errol is majd maskor.

De ha valaki kikoltozne kulfoldre es nem veti fel a penz, annak azt tanacsolnam, hogy csak akkor, ha jol beszel angolul, nagyon jo es eros a kapcsolat a csaladon belul (most foleg a felnottekre gondolok, mert a nehezsegek probara teszik a kapcsolatokat), felkeszult az orszagbol, nem adja fel, optimista, van eleg penze, mert a kezdet csak ugy zabalja a penzt.

En eleg szerencses voltam, mert 3 het utan talaltam melot, ami ugyan borzalmas volt (raktari melo, ugynoksegen keresztul, es januartol marciusig gyakorlatilag heti 1-2 napot dolgoztam), de kezdetnek megfelelt. Viszont volt, hogy segitseget kellett kernunk, mert nem volt nagyon penzunk, es bar mi elvoltunk szendvicsen, de a gyerekek, foleg a mi nagyon valogatos autijaink (ha van ilyen szo) ezt nem toleraltak volna. De azert a lakber, rezsi be volt mindig fizetve, es ami nagyon szukseges volt, azt megvehettuk.
Es azota mar van teljes munkaidos allasom, es nem raktarban, foiskolan tanulok, hamarosan koltozunk egy jobb helyre, es mar tervezzuk a kovekezo projeket, az elso autonkat itt, Angliaban. Mar tudunk etterembe menni, 1-1 kisebb kirandulas is belefer. 8 honap es mar latjuk a jovonket.

Azota kijott anyukam is, sajnos Balazs hazakoltozott, a volt ferjem szuleinel lakik, a suli es legfokepp a baratnoje miatt dontott igy. A sajnos persze nem fejezi ki a hianyat, ami szornyu, de hat mar 17. Es tervezi, hogy visszajon, mert o tenyleg szereti Angliat.
Amugy en is, bar Anglianak is van rengeteg arca. Amit nem szeretek, az a jelenlegi kornyezetunk: egy szegeny reszen lakunk, tele bevandorlokkal es szegeny angolokkal, onkormanyzati lakokkal, szemettel, primitiv emberekkel. Ezt nagyon nehez volt elviselni. Nehez, hogy amig nem bizonyitottal, rengeteg nehezseggel kell szemenezni, a bankszamlanyitastol a mobiltelefonszerzodesig. Az angol posta jovoltabol eltuntek a gyerekek szuletesi anyakonyvi kivonatai. A kozlekedesuk olyan, mintha egy mediterran orszagban elnenk. A kozlekedesi lampak gyakorlatilag csak tajekoztatasi celbol vannak kiteve, a buszok veletlenul sem tartjak a menetidot, kimaradnak es lerobbannak. Es iszonyu sok a szemet. Persze nem szerencses ilyen nagy varosban lakni, par even belul tervezzuk is a koltozest egy kisebb, baratsagosabb varosba, de egyelore a kertvaros, ahova keszulunk, is nagyon vonzo. Vannak meg egyeb bosszusagok, de ezek mar egyenfuggok, es megszokhatok.

De szeretem az idojarast (a telet nem, az lehangolo volt, nagyon), a kanikula nagyon nem hianyzik, es joval tobbet sut a nap es kevesebbet esik az eso, mint az gondoltuk. Az emberek (nagy reszuk) kedvesek, baratsagosak, udvariasak, optimistak, vegtelenul lazak es nyugodtak, jokedvuek. Az egeszsegugy szuper, bar erre sokan panaszkodnak az itt elok kozul, en csak pozitivat tudok mondani, a haziorvosok egy reszet leszamitva. De mivel szabadon valaszthatsz orvost, ez nem jelent akadalyt. Szeretem a rengeteg programot, a lehetoseget, a diszkriminaciomentesseget. Szeretem, hogy a magyarok osszetartanak. Nem kerultem sok magyarral kapcsolatba, de akikkel igen, azok mind segitokeszek es kedvesek voltak. Szeretem a boltok hatalmas valasztekat, a learazasokat, az ettermeket, a pubokat, a jatszotereket, es az iskolakat. Jaj, azokat nagyon. A rengeteg dicseretet, amit a gyerekek kapnak, ahogy osztonzik, segitik, biztatjak es tamogatjak oket, A rengeteg tanfolyamot, amire lehet jelentkezni, ha nem dolgozol es nincs angol diplomad.

Azt hiszen, sinen vagyunk.