Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

2012. szeptember 30., vasárnap

Megdöbbentő

mennyire nem tudok írni mostanában.
Persze, mondhatnám, hogy nincs idő.
Vagy hogy olyan dolgok történnek, amiket nem akarok, nem tudok a nyilvánosság elé tárni.
Vagy hogy nem tudom visszaadni a történéseket, a gondolatokat.

És ez mind igaz.Sőt, egyéb érveket is fel tudnék hozni a blogolás ellen. De nem akarok, mert ettől még továbbra is szükségem van rá. A blogírás kontra listám ugyan hosszabb, mint a pro, de a legerősebb, az emlékezés és a kibeszélés nagyon erősen jelen van.
Ezért írok időnként, bár bejegyzést naponta fogalmazok.

Van óvoda. És van egy oviimádó nagyfiam, aki tovább szárnyal az új közegben, és a reggeli ébresztésnél elég annyit súgni a fülébe, hogy megyünk az oviba, a gyerekekhez, máris tágra nyílik a szeme, és akár már indulna is.

Van egy picike, aki 2 éves és 3 hónapos kora ellenére sem beszél, és aki szintén diagnózist kapott. Ellenben csillogóan értelmes, és magától megtanulta a PECS-es kommunikációt, így nincs annyira bezárva. Szerencsére egyre többet van velünk - az elmúlt egy-két hónap bezárkózása után ez nagy öröm.

És van egy igazán szuper nagyfiam, aki ezüstérmet szerzett egy teniszversenyen, a fél életét továbbra is a pályán tölti, bár néha beiktat némi bulizást is, és újonnan tapasztalt érdeklődéssel tanulja az új - és példakép!! - tanára földrajz- és történelemleckéit.

Egyébként is elvagyunk, elvileg minden OK, bár a jövő néha kilátástalan, ezért is kell változtatnunk, 2-3 év távlatában gondolkozunk, de már nemcsak álmodozunk, elkezdődött a komoly tervezés. Lépni kell, mert a jövőnk így bizonytalan.

Mindig remélem, hogy sikerül leírnom a gondolataimat, és talán sikerülni is fog a jövőben, de mire a rövid helyzetértékelés végére értem, természetesen eléggé el is fáradtam..