Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

2011. február 28., hétfő

majdnem 100%-os a csapat

Egy pár kép a már gyógyultnak mondható méteren aluliakról. Végre elraktuk a porszit, és már csak időnként kell egy-egy orrot megtörölni, és egész nyugis éjszakát töltöttünk el, én még horgoltam is lefekvés előtt és Dexter-nézés alatt (hosszú idő óta ez az első sorozat, ami leköt, és mivel nem kifejezetten gyerekbarát film, csak éjszaka tudom nézni - most kezdtem el, az elejéről, és repülnek a horgolt sorok közben - egy táska készül).

Zalán egyre többet járkál bútorok mellett kapaszkodva
Néha az élet maga alá gyűri,

De hamar elsimulnak a gondok,

Mialatt Kristóf folyamatosan gyártja a sebeit.

2011. február 25., péntek

Balut felvették

hát igen, nem az elsőre rangsorolt iskolába (ott még nem tudjuk az eredményt, valószínűleg nem), hanem a 2. helyen megjelöltbe. 14. lett a rangsorban, ami azt jelenti, hogy a 14. legjobb eredményt azon a szakon ő érte el. Úgyhogy majdnem biztos, hogy ő is zrínyis lesz, mint az anyja:) Spanyol szak, amit én is szerettem volna fősulin tanulni, most megpróbálom majd vele tartani a lépést. (haha)

Nem mellesleg, mind a biosz szóbelije, mind a természettudományos elbeszélgetés a Zrínyiben maximális pontszámúra sikeredett, nagyon-nagyon büszke magára Balu, és én is, természetesen.Nagyon örülök, hogy Balázsnak ilyen jó a beszélőkéje, pont fordítva működik, mint én, és ez nagy szerencse. Nekem valami elméleti szakembernek-kutatónak kellett volna mennem, hogy minél kevesebb emberrel kelljen érintkeznem:D
Hivatalos végeredmény csak március végén lesz. Nagy-nagy kő esett le a szívünkről.
video

Ez ismét egy paparazzi alkotás, azt akartam megörökíteni, ahogy Zalán visítva röhög a magát produkáló Kristófon.

Amúgy továbbra is betegségek vannak, üvöltenek a kicsik a porszívótól, éjszaka sírdogálnak igen gyakran, így nagyon kimerültek vagyunk mindketten Jancsival. Tegnap rajzoltunk borotvahab+ételfesték keverékével, Zalán nagyon zokon vette, hogy őt nem engedtem alkotni, így addig ficergett, míg az orra hegye zöld nem lett.
(Amúgy nem volt egy jó nap, iszonyatosan összevesztünk Balázzsal, és annyira felhúztam magam, mert láttam, hogy igazából röhög rajtam. Egyszerűen kinevetett:/ Nem akarom megfogalmazni, pedig most megtudnám, de nem szeretném azt az érzést még egyszer átélni - a piedesztálról lezúgó szülő érzése nem túl vidám, és nincs rá gyógyír.)

2011. február 24., csütörtök

tavasz

Ma egész nap virágokat, napocskát, lepkéket fogunk rajzolni, festeni a gyerekekkel, lehet, hogy azért késik a tavasz, mert a téli hópelyhek vannak kint az ablakban?
Ez most már brutális, havazik és havazik, és hideg van, és szél, és hiába az elhatározás, nem tudunk sétálni menni, mert fáj a sebes orroknak a hideg.
Légyszi, tavasz, gyere már! Nagyon hiányzol.

2011. február 22., kedd

És amik mostanság történnek:

A kicsik megbetegedtek. Semmi gáz, csak hapci, és állandó orrfolyás, ami mégis gáz, mert hát ugye orrszívás, az szörnyű (bár Kristóf nem ordít, így a 8. utáninál), akkor addig kell üvölteni, míg a sok sírás nem indukál egy újabbat. Vagyis, mire kiszívom Zalán orrát, kezdhetem elölről:/

Az alvás, az persze nem megy, bedugult orral, így azt most hanyagolom egy ideig (nem, mintha el lennék kényeztetve ez ügyben).Zalánnak is, Kristófnak is kellett szívni az orrát éjszaka is, hiába az eukaliptusz párologtatás és a baby loof bedörzsölő (pedig ezek az állandó mentsváraink, minden megfázásnál ők segítenek, remélem, ma éjszaka már könnyebb lesz). Megállás nélkül szopizott a kicsi, több-kevesebb sikerrel, a levegőhiánnyal küzdött ő is.

Kint pedig ragyogó idő van, fel is öltözködtünk, el is indultunk, de kiderült, hogy csak belülről néz ki jól a szikrázó napsütés, kint kb. mínusz 5 fok van, igazi téli hideg nap. A lent töltött 7 és fél perc sem tett jót a kidörzsölt orroknak. Holnap újra próbálkozunk.

Úgyhogy ezen a héten nincs bandázás, pedig Mártikát már legalább 3 hete fel akarom köszönteni. Nincs babaklub sem, pedig, Kristóf múlt héten nem is ordított már, eljátszottak Zalánnal. Vannak képek a Nyíregyházi Babaklub oldalán, én mostanság ritkán fotózom, egy-egy kéz jut egy-egy gyerekre, fényképezőgépet csak elejteném.

Voltunk a hétvégén Nagykállóban, Paját felköszönteni (31-én volt 4 éves, nagyon nagy már), és Kristóf egy rövid (negyedórás) nyafogás után ott is teljesen felszabadultan viselkedett. Ezeken a sikereken felbuzdulva Jancsival elhatároztuk, hogy elvisszük Kristófot az Alma együttes koncertjére (március 26-án lesz a Buszacsában). Amúgy is imád táncolni, jár a lába a ritmusra, egyik este kb. 1 órát ugráltunk, bolondoztunk, énekeltünk összcsaládilag :)

Balu pedig felvételizik, nagyon jól sikerültek a szóbelik mindkét helyen (a 3. majd márciusban lesz), így talán még a biosz szak sincs teljesen elúszva, de valahová most már csak felveszik. Jó témákat is húzott, tudta is őket, ahol beszélni kell, ott én nem féltem őt, legfeljebb majd könyörögnek neki, hogy hagyja már abba! Áprilisban pedig megkezdődik a teniszversenyek idénye, igazolt versenyzőként fog nekivágni a debreceni és nyíregyházi eseményeknek, nem fogunk unatkozni, biztosan nem.

heti menü 02.14-től + töltött kenyérkék recept

Hétfő: 
csokis-túrós muffin, aszalt szilvával göngyölt csirkemell, töltött kenyérkék

Kedd:
kolbászos krumplileves, rizsfelfújt lekvárral
Szerda:
mustáros-rakott zöldbab sertéscombbal, palócpecsenye párolt rizzsel, almás-fahéjas süti
Csütörtök:
aranygaluska vaníliasodóval
Péntek:
maradékok
Szombat:
melegszendvics, hamburger
Vasárnap:
amerikai palacsinta, cigánypecsenye szalmakrumplival, narancsos-túrós szelet

Király hét volt, nagyon sok újdonságot főztem, sütöttem (elég sok energiám is volt hozzá szerencsére), főleg a Kifőztük magazin aktuális számaiból. Közöm nincs ehhez a receptgyűjteményhez, önszorgalomból reklámozom, mert kedvenc gasztrobloggereim itt adják közre az adott hónaphoz-évszakhoz-ünnepkörhöz kapcsolódó recepteket, amik általában nem úgy kezdődnek, hogy "végy fél dl szarvasgombás olívaolajat, maroknyi zsázsával", hanem a hétköznapi alapanyagokat variálják.

A receptem pedig ezúttal Moha Töltött kenyértáskája.
Nagyon szeretjük, egy gyorsan elkészíthető, ízlés szerint variálható sós péksütemény, ami kiválóan alkalmas arra, hogy gyorsan éhséget csillapítson (dagasztással-kelesztéssel együtt szerintem max. 2 óra), és elnyelje a maradékokat - sajtot, felvágottat, zöldséget stb.
Nálunk felváltotta a pizzát, mert sokkal finomabb és könnyebb a tésztája, és mert, ahogy Moha is írja, másnap is puha a tésztája (persze, nálunk nem marad másnapra, szinte soha)

A recept pedig így néz ki:

Töltött kenyérke 

1 dl  olaj
2 dl tej
1 ek ecet
2 ek burgonyapehely
1 kk cukor
1 púpozott ek só
40 dkg finomliszt
10 dkg rétesliszt
2,5 dkg élesztő
          dagasztom, kelesztem, majd átgyúrom a tésztát, fél cm-esre nyújtom és 10 db négyzetet/téglalapot vágok belőle

1 tojásfehérjével
          bekenem a négyzetek szélét, a felére halmozom a tölteléket, a másik felét ráhajtom, széleket összenyomkodom; sütőpapíros tepsire teszem a táskákat, ahol 30 percet pihiznek, közben begyújtom a sütőt 210 fokra

1 tojásfehérjével
          bekenem a táskák tetejét, megszórom szezámmaggal, zabpehellyel, és 20 perc alatt légkeverésen pirosra sütöm őket.

Rossz híremet..

költik - finoman ezt mondta a húgom a minap.
Jancsi volt felesége és anyósa. Azt gondoltam, hogy most jól leülök  ide, és kidühöngöm magam, esetleg leírom az eseményeket, hogy is történtek (a válásukra gondolok), de rájöttem, hogy felesleges. Aki tudja, hogy mi volt, az úgyis érti az egészet, aki nem tudja, azt meg miért érdekelné.

Nem is akarok magyarázkodni - kisváros ez, hiába laknak benne több, mint 100 ezren, inkább egy nagy falu -, gondoltam eddig is, hogy nem épp hízelgő dolgok keringenek rólam, de egyrészt védve vagyok, mivel kismamaként nagyon zárt életet élek, másrészt, ha valaki hall valamit, és megkérdezi az én véleményemet is, annak elmondom, az megérdemli, hogy hallhassa az én verziómat.

Ahogy telik az idő, úgy leszek én is egyre introvertáltabb személyiség - pedig eredetileg is az vagyok -, egyik-másik "barátot" ismerve, ez nem is csoda.

Meg különben is, amíg ők bearanyozzák az életemet, elhúzhat mindenki, ahová akar:

2011. február 16., szerda

8 fogú

8 hónapos. Legalábbis erősen remélem, hogy végre áttört az a 8. fog is, mert a vállam erősen fognyomos (szopizás közben már nem harap, hurrá), és bő nyállal borított minden Zalán 1 méteres sugarában.

Nagyfiú már ő is:) Bárhová elmászik a lakásban, feláll bármi mellett, és egy-két lépést is tesz úgy. Nézi magát a tükörben és sokat játszik Kristóffal. Eszik joghurtot és tejfölt is, a darabossal még küzd, de tegnap benyomott egy fél banánt. Érdeklődik az újdonságok iránt.

Egyre nehezebb pelenkázni, csak úgy jár a keze-lába közben. Szereti a zenét, Elmót (ááá), kedvence a kuka, ami ártatlan képpel megkörnyékez, rászólok, "Zalán, a kukát nem!!", még ártatlanabb arccal leül és ránk néz, hogy hát őő? soha nem tenne még hasonlót sem, és pár másodperc múlva újra ott van a keze. Már van segítségem is, Kristóf: "Zaján, nemakuka!"

Kendőben már alig-alig van el, csak ha extra nyűgös, és máshogy nem tud elaludni, vagy sürgős melóm van, amúgy vagy Kristóffal játszik, vagy együtt vagy a konyhában pakol.
Ügyesen esik, mindemellett naponta kerül rá egy-két pukli.

Mondogatja, hogy "baba" és első szava (fogjuk rá:DD) az "apa". Torokból berreg, ordít, sikít:DD

Mosolygós, barátságos, de ha megun valamit vagy fáradt, sikítva közli, hogy azonnali segítséget akar. Éjszaka nagyrészt alszik, napközben kétszer + séták alatt. Elalváshoz viszont tökéletes csendet vár el, és ez gyakran ütközik nehézségekbe.

És persze sok mindent kihagytam. 

2011. február 15., kedd

Szerelmesek napja

Tudom, hogy ez is ciki, nem is szeretek nagy feneket keríteni a napnak, de itthon ünnepeljük.
Vagyis kaptam egy rózsát, és
egy tálas mixert :DD (na jó, ezt nem kifejezetten Valentin-napra, csak úgy, mert szerettem volna, és jó apropó kínálkozott a meglepetésre, így Jancsi hazaosonkodott a készülékkel)

A gyerekekkel csináltunk szívecskés és kuglóf formában csokis-túrós muffint, Zalán szabályosan feszítette magát, és csipkedett, amikor nem engedtem, hogy egyen belőle;

szívecskés girlandot (Kristófnak vettem kisollókat, nagyon érdeklődik, de még nem tud vágni vele, csak ki-be nyitogatja őket; van a kisollókon egy műanyag izé, ami automatikusan kinyitja az összezárt ollót, ami nagy segítség az ilyen kis kezeknek) - Kristóf persze inkább csak csodálta, meg gyűrögette, Zalán pedig megkóstolta a papírokat;

Baluval fagyasztottunk a szívecskés szilikonformába rózsaszínre festett (ételfesték) vizet. A szívek akasztóit beleraktam a formába, és fagyás után így könnyen ki lehetett akasztani őket - nálunk a déli fekvésű erkélyen olvadoznak most diszkréten a szívek (bár -5 fok van, lehet, hogy eltartanak egy pár napig, meglátjuk).
A fagyott szívek ötletét ebből a blogból merítettem.
És készítettünk még régebben Kristóffal téli mécsestartókat: kimosott babakajás üveget belülről bekentünk tojásfehérjével és rászórtunk kristálycukrot. Szerintem nagyon szép és mutatós az ötlet, valamelyik blogon olvastam, sajnos nem mentettem el a forrást:(
Valentin-nap tiszteletére pedig rózsaszín és lila gyertyák kerültek bele + rózsaszín szalag.

Tudom, hogy ez az ünnep is főleg a kereskedőkről szól, semmi köze Bálint püspökhöz, és nem is vennék giccses ajándékot, de készíteni, együtt lenni, az más:) És miért ne ünnepeljük a szerelmet/szeretetet? Mi nagyon szép napot töltöttünk együtt.
Az angolszász blogok pedig telis-tele vannak gyerekekkel együtt készíthető apróságokkal, na ők aztán ünnepelnek:D

2011. február 14., hétfő

heti menü + túrógombóc recept

A menüvel rémesen le vagyok maradva, a receptek is össze-vissza hányódnak - ennyit jelent pár nap betegség.

Hétfő:
rakott krumpli
Kedd:
kukoricakrémleves + császármorzsa
Szerda:
joghurtos-citromos pulyka rizzsel + hamis somlói galuska
Csütörtök:
túrós rétes
Péntek:
halpogácsa rizzsel + túrógombóc
Szombat:
40 perces pizza + torta
Vasárnap:
palócleves + szalagos fánk

Tehát: túrógombóc receptem 3 is van:

1) kezdő háziasszonyként és az első 10 évben így csináltam:
3 tojás
3 ek liszt
3 ek búzadara
3 ek zsemlemorzsa
3 ek cukor
1 van. cukor
1 csipet só

Ezeket összegyúrni, kifőzni, pirított zsemlemorzsában forgatni.
A recept exanyósomé, és a 3-asok miatt könnyen meg tudtam jegyezni - még én is. Az anyukámét sokkal jobban szerettem, de egyrészt lánykoromban nemigen fordultam meg a konyhában, másrészt ő nem tudja elmondani, miből mennyit tesz bele, mindig ilyeneket mondott, hogy "hát kb..", aztán "érzésre", meg "kicsit", "többet" stb, ki is hagyott a felsorolásból hozzávalókat - kezdő háziasszonyok álma:DD - így az otthoni ízeket nem igazán tudtam rekonstruálni, aztán kialakítottam a saját ízvilágunkat.


Ez a fajta tehát nem nyert, és utána próbálkoztam ilyenekkel:

2) nem édes fajta, ahol az összedolgozott grízes cuccnak állnia kell egy-két órát
Ez nem olyan édes, sőt, és gríz van benne csak, semmi liszt vagy zsemlemorzsa. És mivel nem is csinálom már, csak a 3-as változatot, nem töröm magam a recept felkutatásával.


3) és ciki - nem ciki, ez nyert - természetesen NEM ciki:DD
Nem kell gombócokat főzni, hanem csak egy jó sűrű tejbegrízt, és aztán azt gombócozni.

0,5 l tej
3 ek cukor
1 ek házi vaníliás cukor
2,2 dl búzadara
1 csipet só
           Ebből csinálom a tejbegrízt, és ha kihűlt, keverem össze
0,5 kg túróval
          Gombócolom, zsemlemorzsába forgatom, porcukor és tejföl vagy lekvár, és kész.

Az ötletet Dominó és Lőrinc blogjában találtam.

személyiségi jogok

Mit csinálhat az ember, ha a 14 éves kamaszfiú azt mondja, hogy őt ne fotózza többé, és ne is rakjon fel képeket a blogra róla? Főleg, ha titokban azt is nyilván tartja, hogy hány kép készült, amin ő van, és hány képen vannak csak a kistesók? És megjegyzi, hogy "rólam már rég írtál".
Mit tegyen az ember, ha a 14 évese szemmel láthatólag egyre szomorúbb, mert egyedül érzi magát, mert kamasz, és kezd rájönni, hogy a világ mégsem úgy működik, ahogy szeretné?

A kamaszok nem nagyon beszélnek az érzéseikről. A fiúk sem nagyon beszélnek az érzéseikről. A kamasz fiúk..
hát igen.
Szörnyű, hogy fizikailag fáj, ha a gyerekemnek bajai vannak, és nem tudok ellene semmit tenni, és még ha tenni is tudnék, a következőnél majd nem fogok tudni tenni, és a világ összes csalódásánál nem lehetek ott, és nem védhetem meg, a legtöbb, amit tenni tudok, az az, hogy szeretem, és biztonságot nyújtok neki, és időt, ami pedig olyan nagyon kevés van. Melyik kezemet harapjam meg?

Valami van a levegőben, nálunk most mindenki nagyon ingerült, és rosszkedvű. Főleg a 3 éven felüliek.

első díjam:)

Kaptam egy díjat Altairtól, az Eldugott zugblog szerzőjétől - köszönöm szépen. Nem kaptam még díjat - családi naplóként erre nem is nagyon számítok, és nem is gondoltam, hogy fontos lenne, erre kiderült, hogy fontos, és nagy örömet okoz. Még ilyet :DD
Tehát a díj:

1. Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
2. Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
3. Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
4. Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van.



És most tovább is adom a díjat 3 családi blognak - mert őket személyesen is ismerem, és biztosan nincs több száz olvasójuk - (és mert a többi kedves blog már biztosan mind megkapta).
Raminak, Mártika mamájának; akit olvasgatva kaptam kedvet a blogoláshoz, és mert sok mindenről hasonlóan gondolkodunk, és majd egyszer szóban is lesz időnk eleget beszélgetni:DD ;
Andikának, aki Totit és Eriket nevelgetve ad erőt, reményt, hogy kibírható és élvezhető a kis korkülönbség, mert mindig vidám, és mert nevetek, ha jellegzetes 'szövegelését' olvasom;
és Zuzmónak, aki Egy kis gézengúz mindennapjairól ír, mert Bendegúz életét születése pillanatától kezdve követem, és ő a napokban töltötte be 1. évét.

2011. február 13., vasárnap

egyszerű formák

Ilyen jó kis "kirakóst" játszottunk Kristóffal.
A virág volt a prototípus: egyszerű formákat vágtam ki színes kartonból (a virághoz köröket és egy téglalapot), amik alapján megrajzoltam egy lapra a körvonalakat.
Megmutattam, hogy is néz ki a virág ezekből a formákból, figyeltem, mit fog vele csinálni, és tetszett neki. 10-15 perces játék kerekedik ki belőle, ahogy töretlen lelkesedéssel pakolja le-föl a köröket a lapra. Tetszik neki a "vijág".
akár az apja kiskori fényképe is lehetne - kakaóbajusszal

Azóta egy traktort is készítettem, ami természetesen a virágnál is sokkal érdekesebb és élvezetesebb.

A játék egy blogból jött (véletlenül jutok el ilyen helyekre, néha nem is emlékszem, hol láttam, amit láttam), ahol egy most 34 hós kisfiú anyukája ötletel - egyszerű, gyorsan kivitelezhető és piciknek is élvezetes elfoglaltságot nyújtó alkotások: tehát ez a hands on blog, sok érdekességgel.

2011. február 11., péntek

Ki gondolná, hogy mennyire imádják egymást?

Amikor a kis korkülönbséget (majd 17 hónapot) bevállaltuk, nagyon motivált, hogy majd "összeszőnek" a kicsik. Párás szemmel gondoltam rá, hogy hogyan fognak együtt játszani, rohanni, törni-zúzni.
ébredés előtti összebújás
Most már - hála a hormonok távozásának - nem párás a szemem, de egyre többször állunk félig elbújva, leskelődve ajtók, bútorok mögé, hogy átéljük, rögzítsük az "egymásra találásukat". Ez is egy elképzelhetetlen érzés, addig, amíg át nem éljük.
És persze a szeretetből a majdnem 14 éves sem marad ki - bár olykor komoly erőfeszítéseket tesz, hogy titkolja:)
video

2011. február 9., szerda

múlik az idő

7 és 8 hónapos kor között:

télbúcsúztató

most itt már nagyon szeretném, ha vége lenne ennek a ködös, nyirkos, párás időnek.
Látom, hogy az országban mindenütt hétágra süt a nap, tavaszodás van meg jó idő, lefogadom, fakadnak a rügyek, mi meg egymás után kapjuk el a náthát - most pont én -, mert itt pihen a város felett egy hideg ködpárna:(
És én nem bírok létezni náthásan, szükségem van az éjszakai pihenésre. A fiúk jól vannak, bár Jancsi is náthás, de neki legalább nem kell két őrjítően izgő-mozgó picurra felügyelni, hasogató fejfájás közben. És így blogot sem bírok írni, több, mint hét bejegyzés várakozik, ahová csak egy-két szót véstem be, de ez valszeg így is marad, mert csak friss élményekről tudok írni (elfelejtem a hangulatot, mire leírnám).

Szóval maci jött, nem volt árnyék, maradt, viszlát tél, majd decemberben találkozunk

Balu versenyütője, névnapra
!

2011. február 4., péntek

Annyira sok dolgom van

hogy csak ritkán tudok gép elé jönni:)
Mert az egy dolog, hogy a gyerekek egy része szeparációsan szorong, a másiknak nyílik az értelme és szeret időnként szerepjátékokat játszani, illetve a maradékok betegen fekszenek itthon, emellett állandóan rohangálok is valahová.

A felvételi fellebbezés sikerült, illetve a 3 megreklamált pontból 2-t megadtak - tényleg meg kell ragadni minden lehetőséget:D Persze a határozatot személyesen kell átvenni, és egy másik nap leadni az általános iskolában is személyesen lehetett.
A gimnázium elég profin csinálta: a fellebbező szülőket felhívták telefonon és időintervallumokat kínáltak föl, amikor bemehetnek a suliba.

Kedden pedig volt egy szülői értekezlet, ahol a felvételi jelentkezési lapokat, adatlapokat töltöttünk ki. 2 órán keresztül nem sokra haladtunk, és most nagy arcom lesz: én nem csodálkozom többé az osztálytársak szellemi színvonalán - akik egy jelentkezési lapot nem tudnak értelmezni, azoktól nem igazán várom, hogy ne adj Isten, még a gyerekükre is figyeljenek. Sötétek, sötétek az emberek:(
Aztán rögtön másnap kaptam is az arcomra - elrontottam egy kódot a lapok egy részében, írhattam újra:DD

Aztán a nevtanban végül is csak sikerült átvenni a vizsgálati eredményt: átlag feletti, nagyon jó intellektus (125-ös IQ). Úgyhogy a figyelemzavart kinőtte, ami nehézség lehet nála, és okozhat időnként problémákat, az az, hogy az írásbeli munkája jóval gyengébb, illetve a számolásos feladatoknál ott teljesít gyengébben, ahol a feladatot neki kell olvasnia, és az általános ismeretekben sem remekelt:) De aggodalomra semmi ok (na jó, sejtettem, de jó volt biztosra menni).

Mindemellett Balázsnak hörghurutos gyulladása van, tegnap este már Kristóf is belázasodott, remélhetőleg, nem komoly, dokinénihez nem is mentünk egyelőre (nagyon jó a közérzete).

Az "ami elromolhat, el is romlik" akciónk keretében tegnap a DVD traktorhangokat hallatva behalt (ahogy áramot kap, a traktorozás folytatódik), semmire nem reagál.
A digitális mérleg elromlott - na jó, ott lehet, hogy csak a gombelem gyengélkedik.
ő nem romlik el, sőt, egyik este 8 órát aludt egyfolytában
A kávéfőző csak bekapcsol, majd bizonyos melegítési idő elteltével ki, mint aki jól végezte dolgát - pedig nem.
És pár hete a hajsütővasa, is csak piros ledfénnyel jelezte, hogy a szándék a melegedésre benne van, maga a vas hideg maradt.
és a lakást bejárja négykézláb - határozottan működőképes

E betegségek egy részénél van remény, hogy orvosolhatóak, bár amíg Jancsi négykézláb rohangálva labdázik, nem sok jót remélhetek:D

(A mosógép nyiszog mosás közben, én beleegyezek mindenbe, csak az ne menjen tönkre, kérem szépen!)

2011. február 1., kedd

Ami elromolhat...

Nem tudom, az időjárás teszi-e vagy a január, de nálunk most minden elromlik. Aztán megjavítódik.

Kezdte a upc-s top box. Múlt héten egyik éjjel veszettül elkezdett forogni a ventilátora, fel is riadtunk rá, és nem is hagyta abba. Következő állomás az volt, hogy a digitális videorögzítőhöz nem lehetett hozzáférni, először azt jelezte, foglalt, próbálkozzunk később, pár óra elteltével már nem hittem benne :D
Újratelepítettem, indítottam, áramtalanítottam - nem ez volt az első top box meghibásodásos balhénk augusztus óta -, a menü közölte, hogy itt bizony nagy a baj, forduljak az üsz-hoz. Odafordultam, a hölgynek kb. 3-szor magyaráztam el, mi is a gond, szegény nagyon-nagyon kezdő lehetett, nem fogta, amit mondok, csak kérdezett hülyeségeket.
Erről eszembe jutott, hogy pár éve leordítottam volna a fejét, lehülyézem, főnökkel fenyegetőzöm, panaszt teszek különböző fórumokon: szereztem volna mindkettőnknek egy rossz napot. Mióta rájöttem, hogy nem épp körülöttem forog a világ, és egy mosoly sokkal többet elintéz, mint a felülről jövő észosztás, igyekszem együttműködni, és úgy megoldani a problémákat - néha sikerül. Igen, a nagyképűségre eléggé hajlamos voltam + úgy gondoltam, csak akkor vesznek komolyan, ha ordítok vagy kioktatok mindenkit.
Szóval az üsz-al 15 perc múlva ott tartottunk, mint az elején, megint elvégeztette a hölgy az áramtalanítást, újraindítást, telepítést stb., bölcs belenyugvással megcsináltam, és végül kiküldték a szervízt. Ami kiderítette, hogy biza tönkrement a szerkezet, és féléven belül megkaptuk a 3. média boxot is. Az előző nagyon a szívemhez nőtt: 47 Elmo részt tartalmazott.

Elmo nálunk a csodafegyver. Ez nyugtatja le esténként Kristófot, ha a túlpörgés miatt nem akar elaludni. Ezzel tudom felcsalni a sétából.
Másra már nem használjuk, mert így is durva függés alakult ki, gyakorlatilag reggeltől estig nézné. Így napi 2 alkalomra szűkítettem le a nézést: séta után 2 és elalvás előtt 2 rész.

Na. amikor ez a csodafegyver eltűnt, kicsit összeszorult a torkom, fontolgattam egy ideig a dvd-vásárlást, de néha úgy érzem, ha meghallom még egyszer a sorozat főcímdalát, kiugrom az ablakon. Így a mostanság futó részeket rögzítjük csak, aztán majd kinövi a dolgot:D

Következő dolog a kazán volt: vasárnap este 11-kor a fűtés vonakodott elindulni. 22 fokról indultunk, reggelre 20 volt (de az éjszakai hő nálunk mindig ennyire van állítva), ami még nem gáz, de már jól felöltöztünk. Mivel költözéskor sikerült az egész fűtés- és melegvízrendszert kicserélni egy kisebb vagyonért, nem kis gyomorgörccsel vártuk a gázszerelőt (aki a felújításnál megduplázta az előzőleg adott ajánlatát, és az összes maradék pénzünket a magáévá tette). Persze nem volt nagy gond, épp csak nem kapott levegőt és egyéb ilyen műszaki dolgok (a bejövő levegő előtti szűrőbe belefagyott a pára, vagyis nem volt olyan, hogy bejövő levegő). Úgyhogy egy hajszárító segítségével orvosolták a problémát - most legalább pénzt nem kért. Olasz gyártmány -  náluk nincs ilyen hideg, így nem is készültek fel ennek kiiktatására - viccelődött a szerelőbácsi (akivel én nem találkoztam, Kristóf még mindig nagyon-nagyon fél az idegenektől).

A kenyérsütőgépem is haldoklik - ezt a dagasztás miatt fájlalom, már kértem egy tálas mixert dagasztókarral. Addig nem csinálok kelt tésztát, amíg nincs ilyenem, mert nem. Ahogy a jó-étvágyú családot ismerem, hamarosan lesz.

Kristóf is elromlott: nem aludt az utóbbi pár napban délben. Nem bánnám ezt a dolgot, ha néha nem este 6-7-kor nyomná el az álom, vagy nem aludna el a fürdőkádban és öltöztetés közben. Plusz irtó nagy hisztik jönnek minden egyes kifáradásnál.
Zalán sushit eszik 
Viszont, mióta nem nézünk annyi elmót, helyette sokat játszunk, és mindennap sétálunk, mínusz 5 fokban is, azóta - talán jobban kifárad - megint volt két alvós napunk. Ilyenkor persze az esti elalvás sokkal melósabb, és az elmúlt két napban is nekem kellett elaltatnom őt, átölelve.
Nos, ez nagyon nagy szó, ui. Kristóf nem szereti, ha alvás közben megöleljük és/vagy hozzáérünk.

Hát, ez van, de Zalán legalább csúcsot döntött, tegnap egyhuzamban aludt 9-től hajnal 3-ig. Mmmm. Ez is nagyon régen fordult elő utoljára. Arra nem vagyok hajlandó emlékezni, hogy 3 után félóránként szopizott, és 6-kor végleg fel is kelt. Örülni kell a kis dolgoknak is. Pl. valamelyik nap fél másodpercig állt kapaszkodás nélkül! Nagy dolog egy ilyen kis babának:)