Jancsi volt felesége és anyósa. Azt gondoltam, hogy most jól leülök ide, és kidühöngöm magam, esetleg leírom az eseményeket, hogy is történtek (a válásukra gondolok), de rájöttem, hogy felesleges. Aki tudja, hogy mi volt, az úgyis érti az egészet, aki nem tudja, azt meg miért érdekelné.
Nem is akarok magyarázkodni - kisváros ez, hiába laknak benne több, mint 100 ezren, inkább egy nagy falu -, gondoltam eddig is, hogy nem épp hízelgő dolgok keringenek rólam, de egyrészt védve vagyok, mivel kismamaként nagyon zárt életet élek, másrészt, ha valaki hall valamit, és megkérdezi az én véleményemet is, annak elmondom, az megérdemli, hogy hallhassa az én verziómat.
Ahogy telik az idő, úgy leszek én is egyre introvertáltabb személyiség - pedig eredetileg is az vagyok -, egyik-másik "barátot" ismerve, ez nem is csoda.
Meg különben is, amíg ők bearanyozzák az életemet, elhúzhat mindenki, ahová akar:
2 comments:
Ha ez vigasztal (tudom, nem), nekem is rossz híremet költi az exnejünk. Előadja a nagyhalált, hogy őt elhagyták, pedig ő már 4 éve csalta az urát és ő küldte el, nem én csábítottam. :o) Csak amikor "vissza akarta fogadni", Jeti engem választott és velem maradt.
Egyszerűen ez egy sztereotípia, hogy mindig a nő marad a szerencsétlen áldozat válás után... Én azt kívánom minden "szerencsétlen áldozatnak" és a baráti körüknek, hogy legyen tapasztalatuk a másik oldalról is, hadd fejlődjön a személyiségük és táguljon a nézőpontjuk! :o) Hehehe!
Anyám is elvált, elmondjam, hogyan? Ezt csinálta az életében kétszer is a legrendesebben: Elsőre összecsomagolta az apámat, hívott két taxit és hazaküldte a mamának. :o) Tehette, mert a lakást és a berendezést anyám fizetéséből vettünk. Másodjára a nevelőapám összejött egy nővel és elhagyta. Anyám hagyta, hogy bármit elvigyen, amit akar és teljesen normálisan váltak el, bár barátok nem maradtak, az anyósával összejárt.
Nem értem, hogy miért lesz attól jobb vagy könnyebb, hogy vádaskodunk az új partnerre meg az exünkre. Szánalmas!
Aki igaz barát volt, az megvédte Jetit, engem meg nem érdekel (igaz, más városban lakunk). Három ilyen volt, a többiek élvezték a csámcsogást a mintapár undorító válásának részletein...
Kicsit azért vigasztal. Nálunk is exnej lépett le, már más pasi gyerekét is várta:/
Mégis én vagyok a szar alak, mert köszönjük, mi boldogan élünk, az általa hülyének stb. tartott exférjjel.
Sajnos, neki nem sikerült az a kapcsolat, mert ha sikerült volna, gondolom semmi baja nem lenne..
Ja, és nálunk is volt ilyen, hogy mikor én már voltam, ki akart békülni a férjjel, de akkor ő már nyilván nem akart. Hát igen, innentől lett nagy a haragszomrád. Nem értem az ilyen nőket. Ha neki nem kellett, mégis mit várt?
Post a Comment