Balut felvették

hát igen, nem az elsőre rangsorolt iskolába (ott még nem tudjuk az eredményt, valószínűleg nem), hanem a 2. helyen megjelöltbe. 14. lett a rangsorban, ami azt jelenti, hogy a 14. legjobb eredményt azon a szakon ő érte el. Úgyhogy majdnem biztos, hogy ő is zrínyis lesz, mint az anyja:) Spanyol szak, amit én is szerettem volna fősulin tanulni, most megpróbálom majd vele tartani a lépést. (haha)

Nem mellesleg, mind a biosz szóbelije, mind a természettudományos elbeszélgetés a Zrínyiben maximális pontszámúra sikeredett, nagyon-nagyon büszke magára Balu, és én is, természetesen.Nagyon örülök, hogy Balázsnak ilyen jó a beszélőkéje, pont fordítva működik, mint én, és ez nagy szerencse. Nekem valami elméleti szakembernek-kutatónak kellett volna mennem, hogy minél kevesebb emberrel kelljen érintkeznem:D
Hivatalos végeredmény csak március végén lesz. Nagy-nagy kő esett le a szívünkről.

Ez ismét egy paparazzi alkotás, azt akartam megörökíteni, ahogy Zalán visítva röhög a magát produkáló Kristófon.

Amúgy továbbra is betegségek vannak, üvöltenek a kicsik a porszívótól, éjszaka sírdogálnak igen gyakran, így nagyon kimerültek vagyunk mindketten Jancsival. Tegnap rajzoltunk borotvahab+ételfesték keverékével, Zalán nagyon zokon vette, hogy őt nem engedtem alkotni, így addig ficergett, míg az orra hegye zöld nem lett.
(Amúgy nem volt egy jó nap, iszonyatosan összevesztünk Balázzsal, és annyira felhúztam magam, mert láttam, hogy igazából röhög rajtam. Egyszerűen kinevetett:/ Nem akarom megfogalmazni, pedig most megtudnám, de nem szeretném azt az érzést még egyszer átélni - a piedesztálról lezúgó szülő érzése nem túl vidám, és nincs rá gyógyír.)