Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

2011. július 26., kedd

Egyidősek

12 és 13 hónap között

Balázs fotó

Azt hiszem, ezt eddig nem raktam fel, szerintem szuper profi kép, nagyon tetszik rajta Balázs. Meglátva megbocsátottam, hogy egy vagyont kértek érte..

Reggelizz úgy, mint egy király

Nem tudom, ki hogy van vele, de nálunk nagyon problémásak a kajálások. A gyerekek válogatnak, rohangálnak, disznólkodnak, az asztal kicsi, nehezen férünk (pedig annyira nem kicsi a konyha) és utána fél órát kell(ene) takarítani.

Ma reggel viszont, köszönhetően annak, hogy vigasztalhatatlanul ömlik az eső, nem siettünk sétálni, és ráérősen tudtam megteríteni hármunknak (úgy fél 10 magasságában, máskor már rég az utcákat rójjuk ilyenkor), és a két gyerek gyönyörűen evett, jó étvággyal, szinte versenyezve, ki eszi meg hamarabb:) És még rendetlenség sincs, mikre nem képesek!
róluk van szó:)

2011. július 25., hétfő

heti menü + csokis piskótarolád

Nyár van, de elmúlt a kánikula, jobban is esett így a főzés, de azért főleg a könnyű kaják vannak előtérben. Kivéve most hétvégén, amikor folyt a hátamon a víz, nagyüzemben ment a sütés-főzés.
Az is igaz, hogy nálunk nincs olyan hideg, mint szerte az országban, kb. 25 fok, és a sok eső miatt inkább monszun éghajlat jellemző. Nem száradnak a ruhák, sehogysem ebben a párás időben:(

Viszont van egy nagyon jó recept, ami a gyorsan finomat kategória, Stahl Judit szakácskönyében (Gyors édességek - mire nem jók a DM pontok) szerepel is a csokis piskótarolád. Hozzáteszem, nem szeretem a piskótát (túl száraznak érzem, ezért nem rajongok a hagyományos tortákért sem), de ezt a fajtát meg tudtam szeretni. Nincs benne liszt! (se sütőpor, se szódabikarbóna) "Rutinos" szakácsként gyorsan meg is ijedtem, hogy biztos nyomtatási hiba, rákerestem, nem az.
Az egyik legegyszerűbb gyors süti a világon, sajnos a készítési idővel arányos a párolgása is:D

          6 tojást
szétválasztunk (azt már tudom, hogy nem árt a tojásokat sütés előtt szobahőmérsékleten pihentetni pár órát, így a kánikulát kivéve a spájzban várakozik rám általában pár darab), 190 fokra előmelegítjük a sütőt.
A tojásfehérjékből lágy habot verünk, amihez apránként hozzáadunk
          7,5 dkg cukrot,
majd tovább verjük a habot keményedésig.

A tojássárgákat szintén
          7,5 dkg cukorral
fehér-habosra verjük (5 perc), és hozzászitálunk
          5 dkg kakaóport (keserűt),
és jól összemixeljük.

A kakaós habba óvatosan beleforgatjuk a fehérjehabot, , a masszát a tepsiben egyenletesen elterítjük.

15-20 perc sütés.

A kész piskótát melegen átrakjuk egy vízzel bespriccelt konyharuhára, rákenünk ízlés szerinti tölteléket, és szorosan felcsavarjuk a konyharuha segítségével. Amíg kihűl, így hagyjuk, majd felszeleteljük. Hát ennyi. Szuper recept, szerintem, és igazából 3 hozzávaló szükséges hozzá + a töltelék.

És a heti menü:

Hétfő:
Spagetti pestoval, illetve sajtos-tejfölösen
Kedd:
Rozmaringos tarja kenyérrel + csokis piskótarolád
Szerda:
Petrezselyem-mártásos csirkemell tésztával
Csütörtök:
valamit rendeltünk, asszem:)
Péntek:
Spagetti carbonara
Szombat:
Töltött paprika
Vasárnap:
csontleves + marhalábszár pörkölt tarhonyával, kovászos uborkával + tejfölös-pudingos süti

2011. július 24., vasárnap

valahogy elfogynak a címek

és nem tudok mit írni a bejegyzések fölé.

De mivel most inkább csak képet akarok feltenni, nem is bánom. Általában úgy írom a blogot, hogy amikor ráérek, szabad a gép, leülök, és írom, ami eszembe jut. Vagyis nem úgy, hogy van valami érdekes, és azt örökítem meg.
A gyerekek nőnek, mint a gomba. És így játszanak:


Így fürdenek: Zalán a szomját is csillapítja, és fejhangon visít. Kristóf bölcs idősebbként vigyorog rajta.


És a 2 és féléves mégegyszer (mégkétszer):



Jancsit nem vették fel a fősulira:(

Mostanában sokat horgolok, készítettem két szatyrot - játéktárolónak -, egy nagyinégyzet takarót - egyelőre babaméret, mert a lila fonalam elfogyott, de fehérrel fogom folytatni, nagyon tetszik, és készül még egy katicás hátizsák Kristófnak. A készülési fázis ott tart, hogy kb. 3 hete szeretnék venni megfelelő horgolótűt, mert a fekete és piros fonalak megvannak.

Először vettem egy 3-ast, de kiderült, hogy a fonalhoz túl kicsi, inkább 4-es, 4,5-es kellene. Megkértem Jancsit, hazafelé ugorjon be érte (rém utálja az ilyen megbízásokat, mint az látszik is az eredményen). Először elfelejtette, majd veszekedtünk sokat, pénteken békülési szándékkal és örömmel közölte, hogy meglepetés! És ideadott egy 3-as horgolótűt, és közölte, hogy 2-es csak hétfőn érkezik a boltba :DDD

Elvagyunk.

2011. július 21., csütörtök

Kettőfél

Már megint számolok. Olyan jelentősek ezek a mérföldkövek. Balázsról is kb. ilyen idősen vannak az első "nagyos" emlékeim, amikor Abádszalókon nyaraltunk, és mire hazajöttünk, elhagyta a pelust. Hát, Kristófnak nincs eszében ilyesmivel foglalkozni, ha nem adok rá pelust, simán bepisil, akár textilpelusba, akár gatyába.. és utána játszik az eredménnyel. (csak a folyadékkal) Hát, ezen még dolgozunk, de azért vannak kis lépések: már nem harc a pelusozás, sőt, ha szólok neki, hogy ugrás fel a pelenkázóra, felkapaszkodik.
Ha pedig rossz szagot kezd árasztani, akkor szimatol, és közli: "Fujj. Farkas!" (Elnézést az összes farkastól, de nálunk ők jelentik a büdöset, akár igazi, akár képzelt a bűz.)

A beszéde az fergeteges, és udvarias, használja a kérem, köszöjöm szavakat is, a tessék-et, halló-t a telefonba, köszön, puszit ad. Általában viszont csak családi körben, ha jókedvű, jóllakott és kipihent. Ismeretlenekkel egyáltalán nem kommunikál, ismerősökkel kedv függvényében. Érdekes módon gyerekekkel sem, csak vigyorog rájuk, és beáll a játékba.

Még mindig erőszakkal kell rávenni, hogy boltokon kívül bármilyen zárt helyre belépjen. (Egy anyukával futottam össze nemrég a sparban, aki hasonló problémákkal küszködött korábban, ő kérdezte meg, miért nem járunk mostanában klubba - de őszintén XD De őszintén elmondtam neki, hogy miért, ez a zárt hely-fóbia nagyon erős Kristófnál, és ő megértette. És tényleg ez a legfőbb ok, a többi szót sem érdemel. Anno őt sem értették meg, én sem, csak mióta a cipőjében járok. Persze valszeg akkor sem klubboznánk már, ha kinőtte volna ezt a fóbiát, de ez egy másik, kevéssé érdekes történet.) De most komolyan, legutóbb az élményfürdőbe kellett erőszakkal berángatni és levetkőztetni, a medencék és a gyerekek látványa után megnyugodott.

Szeretném majd szemésznek megmutatni Kristófot, a kancsalsága néha egészen durva, úgy látom viszont, hogy akarattal is tudja az összenézést irányítani, de amíg ilyen kis fékezhetetlen, kiszámíthatatlan, nem terrorizálom. Úgy tervezem, 3 évesen megejtjük majd a vizsgálatot.
Viszont újabban horkol XD úgyhogy alkalomadtán le kell csekkoltatni a doki nénivel, mi a helyzet az orrmandulákkal, 5 hós korában ő már jelezte, hogy ezzel talán gond lehet a későbbiekben.

 Nagyon szeret mostanában tv-zni Kristóf, persze nem akármit, a Locsifecsi Márta a soros, de abból akár 20 részt is végig bírna nézni szerintem gond nélkül (10-et már próbáltam), esetleg egy Thomast, de csak a rövid részeket, van egy hosszabb Thomasunk (40 perc?) azt 10 perc után otthagyja. És ennyi jelenleg, Elmo-t már egyáltalán nem néz, a Kisvakond viszont tetszik neki (pipinek hívja, mert azt hiszi, hogy pingvin), most kinéztem neki egy vakondos könyvet a bookline-on.

Olvasni nagyon szeret, a mesélést csak könyv nélkül, ha könyvet veszek a kezembe, kirángatja, ő akarja lapozni, és elkezd mesélni belőle, ami altatásnál nem kifejezett előny.
Rajzolni, festeni (pest-hajtogatja, napokig gondolkodtam rajta, mit akarhat) minden nap többször kell, mostanában kéri, hogy rajzoljak valamit - jellemzően autót -, amit aztán kiszínez. Inkább összefirkál. Házi gyurma, ujjfesték, ablakfesték - mostanában ezeket csináltuk, amikor épp nem lent csatangoltunk.

Alvása rendben van, evése már nem annyira. Imádja a tésztát, levest, husit, sütit, tortát, rudit. De semmilyen zöldséget nem eszik meg - ezért zöldségkrémlevest készítek, a sült krumplit pedig nem nevezném zöldségnek -, és csak a banánt a gyümölcsök közül, azt is ritkán. Úgyhogy nagy gyümölcslé fogyasztók lettünk. Tejtermékek jöhetnek bármilyen bármikor. De a súlyával nincs gond, sőt, megüti a 15 kg-t, azt is inkább felülről - a pocakja árulkodik is róla.

És utálja a hajmosást, hajvágást, orrszívást, gyógyszereket (pedig e két utóbbit nem bánta régebben, sőt, mindig mondta, hogy "fijom az ovosság", de így jár az, aki március óta most volt először egy picit megfázva). Más, beszélgettem nyaralás alatt anyukákkal, akikek a gyerekei szintén januárban kezdték az ovit, és egybehangzóan állították, hogy többet lesz otthon Kristóf betegen, mint oviban, és ráadásul a vírusokat hűségesen hazahordja majd Zalánnak. Hurrá! Úgyhogy szeptembertől Béres-csepp kúrát kezdenek, Balázs is szedte a cseppeket, és utána már nem sokat hiányzott a közösségekből betegség miatt. Szóval nekünk nagyon bejött.

Nagymozgása nyilván szuper, mint eddig is, finommozgásra edzünk - valamelyik nap lencsét szemezgettünk, hogy legyen egy kis "hercegnős"-élményünk, törölget, néha magától is, ha kiönt valamit, és pakol is, ha nincs más dolga XD
Mondókázni, énekelni nem hajlandó, illetve meghallgatja őket, de egy szót sem hajlandó elismételni belőlük. Majd az oviban. A színeket, számokat kezdi megismerni, szereti az építőkocát, a jegot, és persze az autókat. És az örök kedvenc, a labda, amivel még mindig csak úgy játszik, hogy aki gyorsabb, azé, egymásnak dobálni, gurítani, na azt nem.

Zalánt kétségkívül imádja, tesó, Zajus, és mostanában Kisóf névre kereszteli az öccsét. Hihetetlen, de még a fotelből is kiszáll, ha Zalán oda akar ülni, és odaadja a játékok nagy részét is neki. Persze van, amit védelmez, de soha-soha nem üti meg a kicsit. Ahogy mást sem, még a legagresszívabb gyerekeket sem, inkább otthagyja őket, és új pajtásokat keres. Az ideális játszótársa egy évvel idősebb mosolygós fiú:) Van is pár ilyen kis barát a játszótereken, ahogy a nyaralás alatt is megtalálta a párját:) Idősebbnek azért kell lenni, mert sok mindent eltanul tőlük, például a hason csúszdázást, vízben lebegést, körhintázást.

Apát persze továbbra is imádja, nagyon jóban vannak ők ketten, mostanában már éjszaka is engem ébreszt, hogy apukája nyugodtan pihenhessen. De ha látja, hogy Zalánnal foglalatoskodom, akkor automatikusan apához fordul, és Zalánnal még elég gyakran kell foglalkozni. Apával biciklizik minden este, vele fürödnek, utóvacsoráznak, és hétvégén reggeliznek. Apának érdekes szerszámai vannak, és apa nagyon jól vezet! És szinte soha nem kiabál, ami rólam nem mondható mindig el.

És Balázzsal is különösen jól megvannak mostanában, mióta kinőtt Kristóf a széttépünk, összegyűrünk korszakból, jókat birkóznak ketten, nem is tudom, melyikük a hangosabb ilyenkor. Jaj, mennyi mondanivalóm van még a középsőről, lesz ennek még folytatása.

Zalán 13 hónapja

Ez volt az első 16-a, amikor elfelejtettem a hófordulót. Úgy értem, egész nap eszembe sem jutott, hogy 16-a van, és ez valamiért jelentős. Elhagyta az első évét a legkisebb is, és már nem számolok hónapokban. Nem, mintha olyan fontos lenne, de ez az én heppem, hogy mániákusan kötöm magam különböző időpontokhoz - hogy ne folyjon szét a napom, legyen benne valami rendszer, különben egyik nap olyan, mint a másik, és a végén szétfolyok a napokkal együtt én is.

Zalánnak kibújt két alsó őrlőfoga, így 10 tejfoga van.
Első szavai: apa, (ny)anya, cicci XD - többé-kevésbé tudatosan használja őket, a cicit azt mindig.
Felmászik bútorokra, székre, lépcsőre, létrára, és nagyon ügyesen le is mászik onnan. Mint a rák. A medencék között is úgy közlekedett, a part bizonyos pontján egyszer csak hasra vágódott, és betolatott a mély(ebb) vízbe.
Mostanában meg is nyugodott végre, csak akkor visít, ha valami baja van, és mivel "a minden érdekes és megszemlélni és szétszedni való" korszakában van, ez azért gyakran megesik. Ma a szárítót és a vasalódeszkát borította magára, az egyik kisszéket, a konyhaszéket. De még nincs 11 óra.

Nagyon mosolygós, néha hangosan is kacag már, ha vicceset lát.
Utánoz, csettint, cuppog, tapsol, sziszeg.

Kristóf az isten, akit szorosan követ apa, majd Balázs.

Evése kriminális, alvása napról-napra jobb (hála a jó istennek!).

De a legfontosabb, hogy egy igazi ajándékgyermek, kiegyensúlyozott, kedves kisbaba. Nagybaba. Kész nagyfiú:D

Sok a változás

ahogy nőnek itt az apróságok.

Tegnap takarítottam egy jó nagyot (mindenfajta Flylady ellenére egyben az egész lakást), Jancsi elvitte a kicsiket a nagymamákhoz, és bizony megint volt úgy 6-7 óra szabadidőm, de Balu is itt volt - mikor épp nem teniszezett -, segített is a házimunkában, jól eltelt az idő.
Ágyneműt húztam az emeletes ágyon is, hiszen eldöntöttük, ha hazajöttünk a nyaralásból mindenki megy a saját ágyába aludni. Eddig kimerültség és felfordulás okán nem került sor a megvalósításra, de ami késik, az nem siet.
Még falvédőt is készítettem, autósat, csak a felszerelés várat magára, egyelőre az ágyhoz rögzítettem, fúrást nem vállalok. Meg tudnám épp csinálni, de ha szép munkát akarok, akkor arra itt a férj. Nem mintha lenne időm ilyesmire egyáltalán:)

Mikor hazajöttek délután 4 körül(háromból ketten elég sírósan), és kiderült, hogy Kristóf mindösszesen 3 és fél percet szunyált a kocsiban, kicsit aggódni kezdtem. Mindenáron sétálni akart, volt is tervben egy bicajozás, de hullafáradt gyerekekkel - köszönöm, inkább nem! Így a második adukártyát vettük elő, Mártát nézett (ez a rajzfilm váltotta fel Elmót nálunk), és kb. fél óra múlva már horpasztott. Kis idő múlva Zalus is követte.

Kristóf 7-kor kelt (és elvben 9-kor aludnának, haha), Zalus viszont csak 8-kor. Egy gyors szopizás után letettem a szőnyegre. Arra lettem figyelmes, hogy egy koppanás után, Zalán elterül a földön, és .. alszik. Tovább szunyált a szőnyegen - a koppanás az a feje volt, ahogy arccal előre esett.
Nagy dolog ám, hogy nem sírással riad fel, és nem szopival alszik vissza!

Aztán persze 11-kor tért mindenki nyugovóra, mindenki a saját helyén:) Hajnalban kétszer keltem, mindkétszer pici lábak dobogására, és arra, hogy épp tolatnak fel az ágyra. És ment a durmincs reggel 7-ig.

Kifáradtak a gyerekek, hisz mintha feladat lenne, ezerrel játszottak az unokatestvérekkel, rohangáltak, ugráltak.

2011. július 20., szerda

Gyerekekkel nyaralni

nem túl pihentető, de segít, ha eleve nem a pihenést tartjuk szem előtt. Nekem már az is nagy élmény, hogy végre elém rakták az ételt, és bár rohanva, kapkodva, gyorsan, de főzési, takarítási, mosogatási kényszer nélkül kajálhattunk. Jó nagyokat.

A Szőlőszem Farmon nyaraltunk, és csak ajánlani tudom. Nagyon jól éreztük magunkat, eszméletlenül kedvesek, segítőkészek az ott dolgozók, nem is kell kérni, általában elémennek a kívánságaidnak:D Jó élmény volt, szinte csak gyerekes családok nyaraltak, így nem kellett kínosan érezni magunkat a zajért, hisztikért, ragacsos kezekért:)
Máskor is megyünk (legalábbis szeretnénk majd), de legközelebb apartmanban szállunk meg, a szobák kevésbé kényelmesek ennyi embernek, és addigra "szerzünk" egy kedves baráti családot is, mert úgy lett volna az igazi.

A gyerekek mint megvadult lovak száguldoztak egész nap, Kristóf például teljesen külön utakon járt, viszont sokat barátkozott. Kedvenc tartózkodási helye a lábmosó volt:DD

Zalán is ment volna, amerre a szem ellát, őt egyedül a szopi tartotta időnként mellettem, de ő pl. bátrabban ment bele a vízbe, nem zavarta, ha nyelt, ha elsöpörte egy hullám.
Stratégiai mennyiségű felfújható vízi alkalmatosságokra persze rá se néztek, pedig készültünk, úszógumival, karúszóval, mellénnyel, még egy cápa is ott figyelt, de semmi korlátozást nem tűrtek. Egyedül a különböző labdák hatották meg őket (abból is volt, nem kevés), és mások játékai. Természetesen.

Balázs sem érezte rosszul magát, amin segített a víz, koktélok, jeges kávék, ping-pong, és a klíma.

Mindenesetre tény, hogy egészen önálló, független Kristófunk van, aki szerencsére nagyon ügyes, és a határozott kiáltásomra megáll (de csak arra), akit még mindig gőzöm nincs, hogyan fogok valamennyire is korlátozni, aki nagyon szeret barátkozni, de csak a nagyobbakkal, de azért Zalánt is imádja.

És egy már hisztizni is képes Zalánom (igazi, visitós, földön fetrengős), akinek nulla veszélyérzete és elbűvölő mosolya van, és mindenkit elbűvöl. Szinte kihívóan járta a felnőtteket, el-elszórt egy mosolyt, és várta az áldozatot, aki reagált rá, és utána az ujja köré csavarta.

Van egy Balázsom is, aki már egyre kamaszabb, de szerencsére még gyerek is, kedves és beszédes, ugyanakkor dacos és kritikus, de szeret minket, és általában a kicsikkel is nagyon türelmes és segítőkész. Általában.

És Jancsim, akivel nagyon harmonikusan töltöttük az idő nagy részét, majd bizonyos idő múlva (3 nap) már kicsit feszültek lettünk az állandó együtt- és készenléttől, de igazából nagyon szerencsések vagyunk, mert állandóan jelen van, és segít, és játszik.

2011. július 19., kedd

nyaraltunk

És azóta már ki is pihentük a nyaralás fáradalmait. Rengeteget fürödtünk, iszonyú meleg volt, szuper hely, szuper kiszolgálás, családbarát, nyugis, gyerekbarát, rohangálós és még sorolhatnám.
És fogom is, de először pár képet kell mutatnom, folyt. köv.







2011. július 7., csütörtök

kinti játékok és egyéb állatfajták.

Igazából nem jelent kihívást a programok szervezése a gyerekeknek
Ha sétálunk, akkor főleg nem, mert minden nap kell egy minimum 2 órás séta, ami alatt van egy 1 órás bicajozós, babakocsizós, vásárlós és ügyintézős rész, aztán egy 1 órás játszóterezés. Általában. Igyekszem mindennap más helyre menni, mert a Robinsont már nagyon unják (nem értem, miért, de ott állandósult a nyűg, az elrohanás).

Szembe kellett néznem vele, hogy az én gyerekeim nem azok a homokozóban, hintában ülős, elszöszmötölős babák, hanem a rohangálós, focizós, ketten háromfelé szaladós vadak. (néha tényleg elég vadak, Kristóf pl. mindenből versenyt csinál, mások ezt nem annyira szeretik) A homokból bőven elég annyi, hogy Zalán belapátoljon néhány maroknyit a szájába, pelenkájába, Kristófot esetleg a sarazás tudja még 1-2 percre lekötni.

Viszont keresik más gyerekek társaságát, Kristóf a nagyobb fiúkét, a Zalán az összes nőneműét:) És ami nem hiányozhat, az a labda, de legalább 3 méret, mert ki tudja, mi történik, és van, hogy focizni támad kedvük, de van, hogy dobálni vagy épp felmászni vele a csúszdába, és lefelé gurítani. A többit megoldják, az itthon állandóan ölbe kérezkedős Zalán lent ezt egy pillanatra sem tűrné, csak egyedül és menni-menni.

Érdekes emberekkel találkozom:/
1.
Zalán mendegélt, megbotlott, megbillent, és négykézláb téblábolt, állt volna fel, mikor egy idős néni jött és segíteni akart, és segített is, minden igyekezetünk ellenére.
Hiába mondtam, hogy tessék hagyni, nem kell segíteni, ő tudta, mi a helyes és 5-ször annyi idő alatt, míg Zalánnak egyedül sikerült volna felkecmeregnie, felsegítette a nemisolyanpicit. Mindeközben engem egy pillantásra se méltatott, csak motyogott maga elé.
2.
Kristóf előttünk bicajozott kb. 60 méterrel, 20-as éveiben járó hölgyike és 70-es néni jönnek szembe, a hölgyike felháborodva mondja: hogy lehet elengedni ezt a kicsit egyedül, micsoda anya, és ha baj történik? A néni próbálta menteni a helyzetet, biztos nem először járnak itt, tudja a kicsi az utat.
3.
Játszótéren Zalánt hintáztatom, Kristóf mászik fel a csúszdába, velem kb. egykorú anyuka ugrál körülötte és tartja alá-fölé-mellette a kezét, és nézi kétségbeesetten. Akkor már én is elég rémült voltam, mert Kristóf igyekezett szabadulni a szoros testi közelségtől, és tartottam tőle,hogy a fokok mellé lép, és hiába szóltam az anyukának, csak ugrált körülötte tovább.

És még sorolhatnám. Honnan veszik a bátorságot? Nem akarom túlspilázni, de milyen jogon szólnak bele ismeretlen emberek a dolgomba? Kinek képzelik magukat? És egyáltalán: kit érdekel az ő véleményük? Áááá.

2011. július 4., hétfő

a fiúk is hiúk

Kristóf napszemüveget próbál:)  Imádja a tükröket.
Ha az övé nincs rajta, az enyémben vagánykodik.

Zalán pedig imádja a fényképezést, mindig vigyorog, erősen kameraérzékeny.

És az új frizkóval pasisabb, mint valaha.

2011. július 3., vasárnap

személyiségteszt

Altairnál láttam már jó pár hete ezt a linket, ahol érdekes személyiségtípusokról lehet olvasni, és persze tesztek alapján besorolhatóak leszünk mi is a különféle típusokba.
Megcsináltam, persze, Jancsi is, és az eredmény, nohát!

Az én személyiségtípusomba (INFJ) javíthatatlan álmodozók tartoznak: Mandela és Gandhi és Martin Luther King.. Háát, nem is tudom, hogy örülök-e, hogy ilyen különc vagyok, vagy inkább bánkódom a naív romantikus mentalitásom miatt. Na jó, kicsit mindkettő. (persze, pár éve más lett volna az eredmény, és biztosan változik továbbra is, de mostanában kicsit tényleg ilyen vagyok)
Jancsi pedig a realizmus mintapéldánya (ISTJ) mindenféle vezérekkel és uralkodókkal. Összeillőségünk minimális, de vannak olyan dolgok, amikben kiegészítjük egymást, pl. én nem tudok a pénzzel bánni, míg ő remekül. Így mi egy ilyen ritka család vagyunk, ahol a férfi feladata a pénz beosztása, én csak a tartalékokat igyekszem biztosítani különféle úton-módon.
És persze mindketten introvertáltak vagyunk, fontos számunkra a család, a hűség és a hagyományok.
Egész jól összeillünk, végül is.

(Csekkolva egymás eredményeit, egész pontos a jellemzés!)