Zalán 13 hónapja

Ez volt az első 16-a, amikor elfelejtettem a hófordulót. Úgy értem, egész nap eszembe sem jutott, hogy 16-a van, és ez valamiért jelentős. Elhagyta az első évét a legkisebb is, és már nem számolok hónapokban. Nem, mintha olyan fontos lenne, de ez az én heppem, hogy mániákusan kötöm magam különböző időpontokhoz - hogy ne folyjon szét a napom, legyen benne valami rendszer, különben egyik nap olyan, mint a másik, és a végén szétfolyok a napokkal együtt én is.

Zalánnak kibújt két alsó őrlőfoga, így 10 tejfoga van.
Első szavai: apa, (ny)anya, cicci XD - többé-kevésbé tudatosan használja őket, a cicit azt mindig.
Felmászik bútorokra, székre, lépcsőre, létrára, és nagyon ügyesen le is mászik onnan. Mint a rák. A medencék között is úgy közlekedett, a part bizonyos pontján egyszer csak hasra vágódott, és betolatott a mély(ebb) vízbe.
Mostanában meg is nyugodott végre, csak akkor visít, ha valami baja van, és mivel "a minden érdekes és megszemlélni és szétszedni való" korszakában van, ez azért gyakran megesik. Ma a szárítót és a vasalódeszkát borította magára, az egyik kisszéket, a konyhaszéket. De még nincs 11 óra.

Nagyon mosolygós, néha hangosan is kacag már, ha vicceset lát.
Utánoz, csettint, cuppog, tapsol, sziszeg.

Kristóf az isten, akit szorosan követ apa, majd Balázs.

Evése kriminális, alvása napról-napra jobb (hála a jó istennek!).

De a legfontosabb, hogy egy igazi ajándékgyermek, kiegyensúlyozott, kedves kisbaba. Nagybaba. Kész nagyfiú:D