Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

2013. március 12., kedd

Hogy ez szerelem

azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy a fiú a SAJÁT KEZÉVEL alkot a hölgynek:D Megható és megmosolyogtató egyszerre. És nagyon büszke vagyok rá.
Ezt mikulásra:

Ezt pedig nőnapra:


tavasz

Persze tudom, hogy viccből még visszajön a hideg, hogy ami kirügyezett az jól lefagyjon (el ne felejtsem behozni az erkélyről a tulipánokat, már 5 cm-es hajtásaik vannak), de tény és való, hogy megint itt a tavasz, a nap úgy süt, ahogy csak ilyenkor tud.

És ezt ki is használjuk.

Cserébe Kristóf itthon punnyad, mert megállás nélkül ömlik az orra. Próbálja kifújni, de nem érti, de legalább az orrszívást engedi, anélkül egy szemet nem aludtam volna tegnap éjjel, így azért pár órát sikerült.

2013. március 11., hétfő

Balu 16

Sweet sixteen.

Olyan nagyon fura. Még gyerek, de már kacsingat a felnőtt világra. Nem akar felnőtt lenni. Beszélgetünk, néha nagyokat, a minap a vallásról, kereszténységről. Néha harapófogóval se lehet kihúzni belőle, mi a baja.
Széles a válla, erős a tenyere, első szerelmes.
Érzékeny, és érzéketlen is, mint minden fiatal.
Családszerető, konzervatív, néha olvas, néha belemélyed egy-egy komolyabb filmbe. Van terve, álma, célja, és tanulja, hogyan tegyen érte. Fanyar humora van - kevesen értik, én imádom.
Pimasz, gúnyos, de csak ritkán bántó. Bátor és félszeg egyszerre. Kompromisszumot kereső és kedvelő, de az egyéniségét nem adja. Kemény.
Jaj, annyi minden egyszerre!

Oltások meg minden

Komolyan, én olyan zöld vagyok. Voltam. Vagymi.
De tényleg, tartózkodom a tartósítószerektől (és még vicces is vagyok), igyekszem a legtöbb dolgot itthon készíteni, nem dobálok a szemétbe festéket meg gyógyszert, hanem szépen leadom, minimális kozmetikumot használok - azok is inkább természetesek.
Szódabikarbónával, ecettel stb . takarítok, mosok, gőztisztítóm van, meg minden.. Nem égetjük a villanyt, kihúzzuk a töltóket, lekapcsoljuk a gépeket, nem pazaroljuk a vizet.

Tényleg zöld akartam lenni, amennyire a lehetőségeim megengedik - tavasztól őszig állandóan bicajozunk, legalábbis nagyrészt -, de kezd az egész zöldség, zöldesség, zöldeskedés egyfajta képmutatásnak tűnni. És a buta emberek kedvenc találkozóhelyének.

Például itt a mosódió őrület - én is beleestem, sajnos -, szerintem simán ki lehet váltani más környezetbart tisztítószerekkel az indonéz terméket, máris nem fuvarozzuk a szerencsétlent a világ végéről. Nem akarok közgazdasági számításokat citálni, a józan paraszti ész azt mondja, ne vegyél olyat jó messziről, amit itthon is megvan. Én speciel mosószódával, nátrium-perkarbonáttal és mosószappanokkal mosok. Tök jó, sőt, nem büdösödik a mosógépem és a ruhám.

Sokkal veszélyesebb szerintem az, amikor zöld oldalakra felraknak bizonyíték nélküli, elferdített cikket - az a lényeg, hogy valamilyen természettudományt feketítsen be. Ha az orvostudományt, az a legjobb. Mint pl. az oltásellenesség, ami a nagy olvasottságú és nagyon el(köz)ismert hölgy által vezetett oldalon is állandóan felüti a fejét.
És persze érzékeny a téma, mert az autizmussal kapcsolatban áll, 2010-es cikk, és persze a higanyt okolja, ami idegméreg (az oltásokban ugyan nincs és nem is volt higany, az elég nagy baj lenne, a tartósítószerben van etil-higany, ami kb. olyan fajsúlyú, mint a metil-higany, ami teszem azt, a tengeri halakban sokkal inkább előfordul). Szerintem tiltsuk be a halakat is. Van a vedooltas.blog.hu, ami egész jól kivesézi ezt a témát.

És bár az oltás-őrület már kb. lecseng - hiszen időközben kivonták a higany-tartalmú tartósítószert a gyermekkori kötelező védőoltásokból -, itt az ideje egy új vesszőparipának, a mindenfélediétának. Mert úgyis rossz a cukor, a liszt, a tej, a minden rossz, ehetünk esetleg húst, meg zöldséget és gyümölcsöt (ja, gyümölcsöt nem, mert a fruktóz is rossz), meg izé. És ez is a marha egészséges életmód egyik alapköve, persze kíváncsi lennék, hány diétázó kérdezi meg dietetikus véleményét. Inkább hagyjuk.
De mérges vagyok, mert egyre többen egyre jobban élnek az autizmusból, ez az új sikerbetegség, a szülőkre aztán mindent rá lehet sózni, talán mert nekik is könnyebb megvenni méregdrágán a vitaminokat, meg mindenfélét, mint bevezetni otthon egy napirendet, vagy tornázni mindennap, esetleg elmenni egy AOSZ rendezvényre, ne adj isten, támogatni a munkájukat.

Szerencsére nem az én dolgom, az én gyerekeim sínen vannak, fejlődnek, Kristóf a minap már mondta, hogy szeretem anyát, azóta is többször mondja, és persze már másnak is. Azt hiszem, inkább ezzel foglalkozom a jövőben, nem vagyok jó forradalmár:/

2013. március 6., szerda

Nem értem az embereket

Sose értettem, nem nagy változás, de mostanában a más-más bolygóról jöttünk tudat egyre erősebb bennem. És ki tudja, melyik volt előbb, a gyerekek mássága vagy az enyém, de tény, hogy furcsa kis család lettünk.

Nem is ez a poén, hanem amiket mostanában átéltem.
Tény, hogy a gyerekek - különösen Kristóf - szárnyal mostanában. Rengeteg mindenben utolérte a kortársait, néhány dologban le is hagyta őket, és van néhány terület, ahol lemaradása van - lesz is, mindig is -, de összességében a csodájára járnak. Pár hete a gyermekrehabilitáción a doktornővel szabályos csevegést folytattak - a formákról, színekről főleg -, és a doktrnő megdöbbenve emlékezett a fél évvel ezelőtti találkozásunkra, ahol Kristóf még rá sem nézett, míg most választékosan és helyesen felelgetett a kérdéseire.

Tudom, hogy elsősorban szerencsénk van, nem az én érdemem, de azért van néhány dolog, amit sikeresen használtunk, és nagyon szívesen elmesélném - időnként meg is teszem - a többi sorstárs szülőnek. Semmi titokzatosságra nem kell gondolni pedig, pár dolog van, amit csinálunk:
vizuális segítségek, TEACCH terápia, TSMT torna. Ennyi. Az első kettő autizmus-specifikus terápia, amiből talán 5-6 van (hangsúlyzom, tudományosan alátámasztott, autizmusban bizonyítottan hatékony terápiák ezek), a mi térségünkben, és úgy az ország 90%-ban ennyi az elérhető. (A többi csak Bp-en, nem kevés pénzért. Igen, az autizmus költséges hobbi.) És az a szép benne, hogy a szülő is csinálhatja, semmi bonyolult dolog nincs benne, én is utánaolvastam, elmentem a Vadaskert szülőképzésére és az AOSZ által szervezett Fogódzóra. Plusz járok szülőcsoportra, és van 1-2 (pontosabban 3) gyógypedagőgusunk, aki segít, és én rengeteget tanulok tőlük.
A TSMT kiegészítő terápia, ártani nem árt, de legalább sok haszna van, mindamellett nem helyettesíti az autizmusspec terápiát.

Mivel sok helyre járok, sok mindenkivel megismerkedek, rengeteget tanultam, időnként megkeresnek a szülők, és én próbálok nekik segíteni. Elég nehéz feladat ez, meddig lehet beavatkozni egy család életébe, hogyan mondjjam, amit akarok, hogy segítsek, ezért elvégeztem egy autimentorszülő képzést. Csak az lehet mentorszülő, akinek van autista gyermeke és a képzést elvégzi. Illetve jár esetmegbeszélésekre.
És amit megtanultam, annak már nagy hasznát veszem, főleg néhány alapelv ragadt meg:
- a gyász folyamatát mindenkinek át kell élnie, amíg nem dolgozta fel a diagnózist (ami általában egy év!), addig nem tud a szülő segíteni a gyerekének, addig hiába adunk információt, nem tudja felhasználni;
- nem biztos, hogy másnak ugyanaz az újta, mint a miénk, én "csak az ajtót mutatom meg, neked kell belépni rajta" - Morpheustól, aki nem volt jelen a képzésen természetesen;
- nem tudunk mindenkit megmenteni;
- a mentorszülői feladat a segítés (információ, beszélgetés, segítségnyújtás stb.) folyamata után befejeződik. Nem kell - sőt nem is hasznos - barátkoznunk, a kapcsolatot folytatnuk, összejárnunk, mert az már nem a segítséget kérőről szól, hanem rólunk. Persze, ha később a szülőtárs megkeres, ez változhat.
- ragaszkodunk a meggyőződésünkhöz, és az AOSZ irányelveinek megfelelően kell működnünk.

Ezek a dolgok helyre tettek sok mindent a fejemben. Eddig is maximálisan ezekhez a terápiákhoz volt bizalmam - mert mi használjuk -, de most már teljes mellszélességgel ki is állok mellettük, és nem hallgatok (cinkosan?), ha szóba kerül az oltás, a diéták, a táplálékkiegészítők és vitaminok. Erről majd később írok is, de most elég hosszú lett, Zalán felébredt, szerintem hamarosan mennem kell:)

 Mindenesetre az oltások féle összeesküvés elméletről nagyon sokat olvastam, engem meggyőztek a kutatók,  hogy semmi közük az autizmushoz, a vitaminterápiák - inkább nem, a diéták - persze, mehetnek, kiegészítőterápiaként, orvosi ellenőrzéssel, és semmiképpen sem helyettesítve az autizmusspecifikus terápiát.

2013. március 4., hétfő

Zalán is visszatért

Megjött a szöszke, nagy szemekkel néz most már a szemünkbe, saját nyelvén ismét magyaráz, néha már lehet vele játszani - bújócskát, kukucskálót, birkózást -, mert huncutkodik, nevet és keresi az alkalmat. Nem csövezik már az asztal alatt - ha igen, annak nyomós oka is van -, időnként a nevére is hallgat, és szökőévenként szót fogad.
De mindenképp sokat nyílt és változott, sétánál gyakran jön szépen mellettem, fogja a kezem is, az oviban sem rendez földönfetrengős, rugdosódós hisztit (legalábbis nem mindig).

Imád kirakózni, feladatozni, örömmel megy be az összes fejlesztőhelyre, és itthon is hozza a kis puzzle-okat (nem is olyan kicsik már, kb. 20 darabosakkal is próbálkozik), a laptopját, a lük-öt, és örömmel veti bele magát a feladatokba.
Szeret tornázni, tsmt-nél szép sorban veszi le a kártyáit a tépőzár csíkról, sőt, néha már a napirendet is használja. A kártyákat megnézi, értelmezi, rakosgatja - a szókártyákat is.

Persze néha ok nélkül zokogásba csap át - ez nagyon szörnyű -, néha visítva nevet - ezt azért kibírjuk, főleg, ha este 8 előtt csinálja.

De mindenképp sokat fejlődött a kicsi is, és ez annyira jó, és ha ez még a tavasszal és a ragyogó idővel együtt is jár, hát kell ennél több?