Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

2010. december 31., péntek

Nincs fogadalom

.. idén se. Régebben volt ilyen, jellemzően a cigiről szoktam le minden január 1-jén, (tényleg, már elkezdődött a mindenféle nikotintapasz reklámja) 2,5 éve már erre sincs gondom.

Helyette van kis visszatekintés:

január: Kristóf 1. szülinapja, vége a hányásos 1. trimeszternek, viszont elkezdődött a magasvérnyomásos mizéria, némi kórházzal, amniocentézis, babaklubozás a Csiriptanyán

február: hopsz, volt Balu névnapja, és klubozás, és másra nem emlékszem. ááá, tehéntej-allergia Kristófnál, főzni tanulni tej és tojás nélkül, rizsliszt, zabpehely és társai

március: Balu már 13 éves, konyhaszekrény majdnem készre-szerelés, Kristóf 1. hajvágása, új klubhelyszín

április: húsvétozás kiöltözve, sok séta Mártikával és Ramival, klubozás, Ringató

május: gyerekszoba-átalakítás, esküvő, séták, Ringatók, mekizések
június: Zalán
július: összeszokás, sok-sok sírás, rugalmas kendőzés, kánikula, boldogság, dacolás
augusztus: mosolygás, vadaspark, beszéd-indulás

szeptember: nyaralás Parádsasváron, iskola, Kristóf egyedül eszik, Zalán oldalra fordul
október:Balu teniszgyőzelme, Nemzetközi Babahordozó Hét, Zalán hátibatyu


november: őszi szünet, teniszezés, gyurmázás, tésztagyúrás, Elmo-őrület, Zalán-forgás

december: kúszás, mászás, gyümölcslé-kóstolás, betegségek, Mikulás, horgolás, adventi naptár, zsírkrétázás, autó-, traktor-, kukásmánia és még ezer és egy dolog

Boldog újévet, mindenkinek!

Fürdőztünk

..kedden. Maradt üdülési csekkünk, és ilyesmit gyorsan el kell költeni, irány Debrecen, az élményfürdő. Vacilláltunk, hogy Nyíregyházára menjünk-e, de a debreceni hangulata jobban tetszik, úgyhogy ezt választottuk, és nem bántuk meg!

Végtelenül kedves személyzet - az "éttermi" részt kivéve -, rengeteg gyerek, akciós jegyárak, családi öltöző, nagyon helyesek voltak. Jól éreztük magunkat, Kristóf persze 1 órás üvöltéssel indított, a következőt 5-kor rendezte, amikor hazaindultunk. Szerintem kopoltyúja és uszonya nőtt, egyfolytában a medencében tombolt, mindenfajta úszósegédeszközt lefitymálva, egyedül - néha elmerülve - mászkált a hónaljáig érő vízben. A medenceőrök - csinos, fiatal lányok - elbűvölten röhincséltek a kicsi fiammal, aki pasisan vigyorgott vissza. Figyelte a gyerekeket, és amikor 1-2 játszott vele, végtelenített szövegeléssel hálálta meg a barátságot. A csúszdák, amikből van néhány a gyerekmedencében is, abszolút szenzációsak voltak, fáradhatatlanul rótta a lépcsőket. Persze olyan is volt, hogy apa és Balu is bent "vigyázott" Kristófra a medencében, és én hadonásztam a partról, hogy figyeljetek már, elmerült! Mert megszólalni persze nem tudtam. Hát igen, nagyon csinosak voltak a lányok:D

Balu is kicsúszdázta magát - szerinte nem voltak jócsajok -, és Jancsi is egy kicsit (tkp. az ő névnapját ünnepeltük, háát, ezen még dolgoznunk kell, de egy rántott húsos hamburgerrel XD - ilyet se láttam még - és egy fagyival megtetéztük a névnapot. Most komolyan, nem elég, hogy szegény december 24-én született, képesek voltak János nevet adni neki, hogy december 27-én a névnapját is letudják. Szerintem ez gonoszság:( Nálunk a Zsombor és Dávid név azért esett ki a Zalán-Kornél mezőnyből, mert karácsony körül van a névnapjuk.)

Zalán viszont úszógumizott, röhögött nagyokat, déltől 5-ig, míg a fürdőben voltunk, nem aludt, így hazafelé egy kiadós ordítással ajándékozta meg az ünnepeltet.Jól érezte magát a legkisebb is, a bébimedencében, ami 20 cm magas, igazán elemében volt, megpróbált kúszni-mászni benne, de még ehhez is pici:) Ő aztán mindenkit elvarázsolt. Én pedig szoptattam az öltözőben, étteremben, törülköző alatt, bébimedence szélén, mindenhol.


A felöltözéskor a kicsik versenyt sírtak a kimerültségtől, Kristóf aztán végigaludta az utat, kis ordítás és sok szopi után Zalán is.

És a várakozással ellentétben nem aludtak jobban azon az éjszakán sem.

2010. december 30., csütörtök

Zalán féléves

..státusza nem sikeredett túl egyszerűre.

Kezdve onnan, hogy 10:58 perckor estünk be a rendelő ajtaján, s bár 2 perc volt még hátra a rendelésből, kb. 6-an voltak előttünk. Karácsony előtti utolsó rendelési nap volt 22-e, úgyhogy a váróban beteg gyerekek is ültek, tanácsadás után még plusz rendelést iktattak be. Már ennek se örültem túlzottan.

Aztán a védőnő (Zsuzsa?) megmérte Zalánt, aki szokás szerint kézzel-lábbal hadonászott, és mért valami 7,67 kg, ami 16 dkg hízást jelentett egy hónap alatt, és háát.. nem szidott le ugyan, de majdnem. Én egészen hülyén éreztem magam, mivel otthon megmértem és 7,8 kg volt, ami szintén nem egy őrült hízás, dehát már rég megduplázta a születési súlyát, beteg is volt, foga is jön (aznap bújt ki a 3. :D), forog, kúszik, mozog rengeteget, tök természetes - szerintem -, hogy nem dagad a végtelenségig. Amúgy meg 70 cm, és tök egészséges. A rendelőben vészjósló hangon bejelentette a védőnéni, hogy "húú, 16 deka, főőzellék".

Azt hittem, hogy a dokinéni majd jól kineveti az aggodalmakat, ehelyett rám ijesztett, és mondta, hogy "hozzátáplálás" és főőzelék (haha), és tápszer recept, "biztos, ami biztos". Nem bántanám dokinénit, mert aranyos és szeretjük, de most nem volt túl szimpi. Főleg, amikor kedvesen figyelmeztetett, hogy azért írja a tápszerreceptet, nehogy elfogyjon a tejem (mert nyilván azért nem hízik, mert fogy?!), és "ijedtedben tehéntej után nyúlj" (WTF1), és nehogy "karácsonykor elcsábulj és egyél valami tiltottat, haha" (WTF2), ami ugye diót vagy más olajos magvat vagy tehéntejet, tojást, kakaót stb-t tartalmazó étel lehet (asszem, főtt zöldségeket ehetek marha- és disznóhússal). Amúgy meg ezek közül mindegyiket ettem, ahogy eddig is, napi rendszerességgel (az a fixa ideája, hogy a kicsi allergiás ezekre a dolgokra, pedig nem). És "sétáljak el egy hónap múlva súlymérésre, nehogy baj legyen"(WTF3). MINDEN egyes hónapban elsétálok tanácsadásra, ahogy eddig is tettem. És szedjen vasat a picur (WTF4), mert szülés után én vérszegény voltam, és sokára fog húst enni, ha még csak most kezdjük a hozzátáplálást, és hátha.

Kicsit felhúztam magam, amúgy is ez már a 2. alkalom volt, amikor úgy éreztem, kissé futószalag-szerűvé vált a vizsgálat, nem az a ráérős elbeszélgetés (5 percben), hanem a "menjünk már, gyorsabban" (2,5 percben) hangulatot éreztem. Nem vonok le nagy következtetéseket, évvégi hajrá rengeteg beteg gyerekkel. Otthon megmértem Zalánt, 7,8 kg volt (a régebbi én talán megmondta volna, hogy ki kéne dobni azt az ócska mérleget, és nem lenne semmi baj, de az új, továbbfejlesztett én nem mond ki ilyen dolgokat, mert így is túl sok haragosa van, és amúgy sem számít, mit gondolnak idegenek), ma pedig, 1 hét után 8 kg.

Nem váltottam ki tápszerreceptet, nem is áll szándékomban, nem erőltetem a főzeléket, mert fuldoklik tőle, viszont a gyümölcslevekkel jól állunk: ugyan nem fogadja el se a poharat, se cumisüveget, se semmilyen csőrös szerkezetet, de kiskanállal nyammog almán, banánon, barackon és sütőtökön is :D Szereti őket. Csak, hogy legyen még egy utolsó szösszenet, dokinéni azt is mondta, hogy higítsam tápszerrel a főzeléket, "had' szokja az ízét", és ha nem szereti az új ízeket, annál jobban kell kínálni velük, mert "így lesz a jól szopó babából rosszul evő gyerek". (WTF5) És egy utolsó utáni: "nem vették észre olyasmit, hogy éhes marad?"; "nem, semmit, nem is igen sír már, annyira lefoglalja a sok újdonság"; "olyan is van, hogy megszokja az éhezést (khmm), és nem sír már, hogy üres a pocak" (erre már szavaim sincsenek, Zalán pont nem az a baba, aki békésen tűri a kellemetlenségeket - hát még az éhezést!).
pizzát bezzeg tolná be XD
Végre, kiírtam magamból, most már elfelejthetem a sérelmeim. AAAhhhh!

2010. december 27., hétfő

Karácsony 2010 - zanzásított verzió

Elmúlt, vége, ez volt az egyik legkedvesebb, bár távolról sem tökéletes karácsonyunk.

Nem volt takarítás (még kicsi sem, nemhogy nagy!), az ételek fele készült el, a dekoráció harmada, az ajándékok tizede... És még sorolhatnám:) A karácsonyfára a csúcsdísz is csak egy nappal később került fel a pincéből - pedig végig tudtuk, hol van, csak épp.. nem volt rá idő.
Nem volt terített asztal, nem volt karácsonyi vacsora, csak a szokásos, nem ünneplős.
Szerencsére én már 23-án feladtam, ami addig nem készült el, azt elengedtem, és csak a szükségesre készültem. A mézeskalács - Szepyke receptje szerint, immár 2. éve - dupla adagban készült, szerencsére volt segítségem:

Belisztezte a tésztát, simította, kicsit megnyomkodta sodrófával, és közölte: "oké. Így ni, kész!"

Majd meggondolta magát, leheletfinoman még átnyomkodta a tésztát: "Mégegyet. Oké."

És kezdődhetett a sütés:)

Szerencsére a sütés végére Jancsi is hazaért, és valamiért azt hiszi, segítenie kell nekem ebben is, és lekapcsolja a sütőt, amikor már lejárt az időzítő. Azazhogy csak a hőmérsékletet.
A ventilátor még dolgozik
Én kiveszem a - már eléggé - aranybarna sütiket. Így viszont a következő adagnál csak a sütőfunkció volt bekapcsolva, a 180 fok nem, nem is vettem észre, dobhattuk ki a kőkeményre aszalódott cuccot. 2 tepsinél is "segített" nekem a kedves. Vagyis adott volt a karácsonyi veszekedés lehetősége is, de nem vettem fel a kesztyűt, megvártam a nagyobbik baklövést:D

Másik szerencse, hogy a legidősebb pasim 24-én született, így még egy tortát is össze kellett dobnom (tavaly cicitortát sütöttem, most már csak hagyományos kereket), feketeerdő tortát rendelt a férj, köszönöm Mohának a szuper receptet - ugyan 3 dolgot is elrontottam rajta, de a végeredmény finom volt és kevéssé ronda.

A családi körben eltöltött szenteste szép volt, a fa meglepetés a kicsiknek, és megható volt Kristóf földöntúli öröme a díszes fenyő láttán, Zalán egész este különböző zsinegeken cuppogott a fa alatt, mint egy pörgő-forgó "igazi" ajándék. "Apró" szépséghiba, hogy a férj 2 órára elment fontos ügyek miatt, így nem látta az örömet és meglepődést (mérhetetlen csalódás - nekem).

Balu imádja ezt a karácsonyi időszakot, és az ajándékokat is, én inkább a készülődés izgalmát. Olyan furcsa ez a felfokozott érzelmi állapot, amiikor számolom, hogy már csak 2-t kell aludni, egyet..itt van! Ha nem lennének ünnepek, valszeg belebolondulnánk a soha-véget-nem-érő télbe és sötétségbe.

2010. december 19., vasárnap

Laca 14 éves!

Isten éltessen, nagyfiú, kívánok minden szépet és jót neked, egész életedben :)

6 évesen az elválaszthatatlan barátok, Laca és Balázs :)
Ma pedig 14 éves. Hihetetlen.

Vág az esze, a társaság középpontja, mindenki szereti, mindig van valami ötlete, mindig jókedvű, nagyon-nagy diplomata, lányok kedvence és nagy csibész. A drága keresztfiam, aki pár éves lehetett, amikor egy gyönyörű dolgot mondott nekem egyszer, amikor nem jutott eszébe a nevem: "másik anya" XD

készülődnék én..

.. ha nem lennénk folyamatosan betegek. A picik - némi orrfolyást leszámítva jól vannak, de Balutól felfelé cudar a helyzet. Torok, orr, arcüreg, hányás, hasmenés.. láz! És szokás szerint én jártam a legrosszabbul, de most már javulok. De a pénteket speciel ágyban töltöttem.

Panaszkodás helyett viszont inkább néhány kép:
sünizik 


és már megint itt




2010. december 18., szombat

het menü + mennyei máktorta recept

Szombat: 
töltött kenyérkék
Vasárnap: 
grillcsirke
Hétfő: 
húsos makaróni + mézeskalács :DD
Kedd: 
hagymaleves + sajtos-sonkás-tejszínes csirketekercs rizzsel + mennyei máktorta
Szerda: 
rozmaringos-boros tarja rizzsel
Csütörtök:
tonhalas rizssaláta
Péntek:
pizza


Mennyei máktorta recept

Régen olastam egy Nők Lapjában a receptet és mivel nem kellett sütni - hiába, ez régebben alapvető kritérium volt nálam: meg voltam győződve róla, hogy nem tudok sütni - ki kellett próbálni. Azóta is műsoron van nálunk, nagyon szeretjük - kivéve a két legkisebbet :D

2 dl tejfölt 
          megmelegítek
4 kk zselatinnal
          Újabb
2 dl tejfölt 
          összekeverek
10 dkg cukorral
1 tk vaníliakivonattal (vagy csomag vaníliás cukorral)
          és a melegített tejfölhöz adom. Belekeverek
10 dkg darált mákot,
6 db mézes puszedlit,
          amit apró darabokra törtem előtte - most a mézeskaláccsal helyettesíthettem a puszedlikat, végül
2 dl tejszínből
          vert kemény habot óvatosan beleforgatok.

Esetleg áfonyát, más bogyós gyümölcsöt vagy sűrű lekvárjukat is hozzáadhatunk - én nem szoktam. Folpackkal kibélelek egy püspökkenyér/őzgerincformát, beleöntöm a masszát, és minimum 6 órára hűtőbe teszem. Ezután kiborítom a formából a sütit, amit szeletelve rögtön elfogyasztunk XD

2010. december 16., csütörtök

Közeledik a karácsony

"A múlt már nincs. A jövõ még nincs. Egyetlen valóság: a jelen."  

"Gondolkodásunk fegyelmezetlensége következtében rengeteg fölösleges energiát pazarolunk el azzal, hogy túl sokat idõzünk a múlt és a jövõ irrealitásában. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövõvel ijesztgetjük vagy vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett, nem éljük át kellõ mélységben és intenzitással. Ezért sokat tévedünk és mulasztunk. A jelenre kell elsõsorban odafigyelni."
 (Popper Péter: A belső utak könyve)

Szinte soha nem igazabbak ezek a sorok, mint ilyenkor, karácsonykor, és karácsonyra készülődve. Próbáljunk meg inkább békességet és nyugalmat adni a családunknak, mert ezeket biztosan nem kapják meg mástól. 

2010. december 15., szerda

Dekoráció papírból - karácsonyra

Egyelőre csak a nappali ablakába tettem fel,  tortacsipkéből készültek a hatalmas 'hópihék'.

A kör alakú csipkéből olyan, mint egy hatalmas habcsillag, a téglalap alakú pedig sima pehely:D Karácsony után a falakat fogják díszíteni, és mint a lakberendező blogíró, színes tortacsipkéből (kéket szeretnék) is el fogom készíteni - olyan egyszerű és szép.

Valami nem stimmel..

Mindenkin eluralkodott az álomkór.

Zalán a kiságyában alszik. Úgy emlékszem, ez utoljára 10 naposan fordult elő vele. Na, nem mindig, de egy nap legalább egyszer, és nem is keveset:)

Balázs tegnap hazajött a suliból, rosszul érezte magát, és vagy 6 órát lenyomott egyfolytában - úgy értem, aludt. Kis hőemelkedés, kis köhögés, kis émelygés - nem tudjuk pontosan, mi a baj: dokinéni sem, egyelőre itthon marad. (Iza néni meg akarta nyomkodni Balázs alhasát, vakbélgyulladás kizárásának okán, Balu inkább nem szerette volna, ha az intim részei környékén piszkál, dokinéni nyert - azt mondta, akkor őt börtönbe csukhatják, ez hatott. Nagyon bírom, minden helyzetet képes megoldani:D )

Kristóf átalussza az éjszakákat a szobájában :O

Jancsi és én pedig belealszunk este az altatásba - ami nem 8 órai lefekvést jelent, inkább 10-et, 11-et. Jancsinál nem baj, legalább kialussza magát, múlt héten amúgy sem tehette, de én így nem leszek kész karácsonyra, nagyon nem. (hogy nekem sose jó semmi!)

2010. december 14., kedd

Játszanak is

Igazán nem mondhatom, hogy unatkozunk, pedig nem sokfelé megyek mostanában: már bevásároltunk, az ajándékok egy része is megvan, a menü is, a dekoráció is készül: néhány apróság még hiányzik, azt még a héten megoldom valahogy.
az első hó

ami meg is maradt


A sok sütés-főzés (nem is sok, csak karácsonyi aprósütik készülnek, amiben Kristóf is .. segít), tegnap mézeskalácsot sütöttünk együtt, nagyon jó volt, és már csak jelentéktelen mennyiséget csempészett közben a kukába a kölyök:)

A már mindjárt féléves észvesztő gyorsasággal nő, tegnap a videokazettákat szedte ki a TV-állványból - persze ezek pont azért vannak elöl, hogy a gyerekek ne akarjanak CD-k, lejátszók és kábelek közé mászni (ami amúgy is el van zárva, egy DVD-lejátszó már áldozatul esett Kristóf kíváncsiságának). Próbálkozik a felüléssel is: oldalra fordul, betámaszt, nyomja magát és elborul.
A nagykádban már nagyon otthon érzi magát, játszik Kristóffal, most már a nagy is átesett az első sokkon, hogy ez a "kicsibaba" oda is követi.


Kristóf hihetetlen nagy, tényleg vigyáznom kell, hogy hogy bánok vele, nem lenne szabad olyat elvárnom tőle, amire még nem érett: pl hogy ne tömködjön kaját és mindenféle apróságot bútorok, mosógép, hűtő stb. alá, mert aztán kereshetjük őket napestig vagy töprenghetünk, honnan jönnek a hangyák.. De nehéz kicsiként kezelni egy olyan valakit, aki szép tisztán így kér: 'Labdázzunk még egyet!'

És amúgy is, már nemcsak nyűg, hogy csináljam meg ezt vagy azt, hanem kitalál játékokat és meg is valósít, amit tud. A minap kiszedte a kiságy alatti tárolóból a ruhákat, belemászott és szólt, hogy: 'Babát, beszállsz.' Beletettem Zalánt melllé, kezdődhetett a móka, aminek a vége azért az lett, hogy Zalán lefejelte a tároló oldalát, de addig... XD

Sok-sok anyával ellentétben én nem vagyok oda a csecsemőkorért. Ez a kedvencem, amiben Kristóf van, és lesz még évekig, és Zalán is sebesen közeledik felé:) Ez a nagyon értelmes, nagyon fogékony, mesés kis-, és nagy gyermekkor. Imádom. Sokkal türelmesebb vagyok velük - csak, hogy ne legyek már annyira csöpögős, nekem is meg kell valamivel küzdenem: a séta, hát az nem megy nekünk.
A legutóbbi próbálkozásunk csúfos kudarcot vallott - Kristóf Zalánt akarta tolni babakocsiban, de fázott a keze, Zalánt zavarta a nap, meg a nem megfelelő tempó, 15 perc után felmenekültünk nagy nehezen, és polárpulcsit is kértem apától, mert kendő nélkül, babakocsival én még egyszer el nem indulok. (A kendőt pedig nem tudom télikabátra rakni, más megoldás pedig sokkal nagyobb szervezést és sokkal nagyobb fizetést igényelne.)