Karácsony 2010 - zanzásított verzió

Elmúlt, vége, ez volt az egyik legkedvesebb, bár távolról sem tökéletes karácsonyunk.

Nem volt takarítás (még kicsi sem, nemhogy nagy!), az ételek fele készült el, a dekoráció harmada, az ajándékok tizede... És még sorolhatnám:) A karácsonyfára a csúcsdísz is csak egy nappal később került fel a pincéből - pedig végig tudtuk, hol van, csak épp.. nem volt rá idő.
Nem volt terített asztal, nem volt karácsonyi vacsora, csak a szokásos, nem ünneplős.
Szerencsére én már 23-án feladtam, ami addig nem készült el, azt elengedtem, és csak a szükségesre készültem. A mézeskalács - Szepyke receptje szerint, immár 2. éve - dupla adagban készült, szerencsére volt segítségem:

Belisztezte a tésztát, simította, kicsit megnyomkodta sodrófával, és közölte: "oké. Így ni, kész!"

Majd meggondolta magát, leheletfinoman még átnyomkodta a tésztát: "Mégegyet. Oké."

És kezdődhetett a sütés:)

Szerencsére a sütés végére Jancsi is hazaért, és valamiért azt hiszi, segítenie kell nekem ebben is, és lekapcsolja a sütőt, amikor már lejárt az időzítő. Azazhogy csak a hőmérsékletet.
A ventilátor még dolgozik
Én kiveszem a - már eléggé - aranybarna sütiket. Így viszont a következő adagnál csak a sütőfunkció volt bekapcsolva, a 180 fok nem, nem is vettem észre, dobhattuk ki a kőkeményre aszalódott cuccot. 2 tepsinél is "segített" nekem a kedves. Vagyis adott volt a karácsonyi veszekedés lehetősége is, de nem vettem fel a kesztyűt, megvártam a nagyobbik baklövést:D

Másik szerencse, hogy a legidősebb pasim 24-én született, így még egy tortát is össze kellett dobnom (tavaly cicitortát sütöttem, most már csak hagyományos kereket), feketeerdő tortát rendelt a férj, köszönöm Mohának a szuper receptet - ugyan 3 dolgot is elrontottam rajta, de a végeredmény finom volt és kevéssé ronda.

A családi körben eltöltött szenteste szép volt, a fa meglepetés a kicsiknek, és megható volt Kristóf földöntúli öröme a díszes fenyő láttán, Zalán egész este különböző zsinegeken cuppogott a fa alatt, mint egy pörgő-forgó "igazi" ajándék. "Apró" szépséghiba, hogy a férj 2 órára elment fontos ügyek miatt, így nem látta az örömet és meglepődést (mérhetetlen csalódás - nekem).

Balu imádja ezt a karácsonyi időszakot, és az ajándékokat is, én inkább a készülődés izgalmát. Olyan furcsa ez a felfokozott érzelmi állapot, amiikor számolom, hogy már csak 2-t kell aludni, egyet..itt van! Ha nem lennének ünnepek, valszeg belebolondulnánk a soha-véget-nem-érő télbe és sötétségbe.