Zalán féléves

..státusza nem sikeredett túl egyszerűre.

Kezdve onnan, hogy 10:58 perckor estünk be a rendelő ajtaján, s bár 2 perc volt még hátra a rendelésből, kb. 6-an voltak előttünk. Karácsony előtti utolsó rendelési nap volt 22-e, úgyhogy a váróban beteg gyerekek is ültek, tanácsadás után még plusz rendelést iktattak be. Már ennek se örültem túlzottan.

Aztán a védőnő (Zsuzsa?) megmérte Zalánt, aki szokás szerint kézzel-lábbal hadonászott, és mért valami 7,67 kg, ami 16 dkg hízást jelentett egy hónap alatt, és háát.. nem szidott le ugyan, de majdnem. Én egészen hülyén éreztem magam, mivel otthon megmértem és 7,8 kg volt, ami szintén nem egy őrült hízás, dehát már rég megduplázta a születési súlyát, beteg is volt, foga is jön (aznap bújt ki a 3. :D), forog, kúszik, mozog rengeteget, tök természetes - szerintem -, hogy nem dagad a végtelenségig. Amúgy meg 70 cm, és tök egészséges. A rendelőben vészjósló hangon bejelentette a védőnéni, hogy "húú, 16 deka, főőzellék".

Azt hittem, hogy a dokinéni majd jól kineveti az aggodalmakat, ehelyett rám ijesztett, és mondta, hogy "hozzátáplálás" és főőzelék (haha), és tápszer recept, "biztos, ami biztos". Nem bántanám dokinénit, mert aranyos és szeretjük, de most nem volt túl szimpi. Főleg, amikor kedvesen figyelmeztetett, hogy azért írja a tápszerreceptet, nehogy elfogyjon a tejem (mert nyilván azért nem hízik, mert fogy?!), és "ijedtedben tehéntej után nyúlj" (WTF1), és nehogy "karácsonykor elcsábulj és egyél valami tiltottat, haha" (WTF2), ami ugye diót vagy más olajos magvat vagy tehéntejet, tojást, kakaót stb-t tartalmazó étel lehet (asszem, főtt zöldségeket ehetek marha- és disznóhússal). Amúgy meg ezek közül mindegyiket ettem, ahogy eddig is, napi rendszerességgel (az a fixa ideája, hogy a kicsi allergiás ezekre a dolgokra, pedig nem). És "sétáljak el egy hónap múlva súlymérésre, nehogy baj legyen"(WTF3). MINDEN egyes hónapban elsétálok tanácsadásra, ahogy eddig is tettem. És szedjen vasat a picur (WTF4), mert szülés után én vérszegény voltam, és sokára fog húst enni, ha még csak most kezdjük a hozzátáplálást, és hátha.

Kicsit felhúztam magam, amúgy is ez már a 2. alkalom volt, amikor úgy éreztem, kissé futószalag-szerűvé vált a vizsgálat, nem az a ráérős elbeszélgetés (5 percben), hanem a "menjünk már, gyorsabban" (2,5 percben) hangulatot éreztem. Nem vonok le nagy következtetéseket, évvégi hajrá rengeteg beteg gyerekkel. Otthon megmértem Zalánt, 7,8 kg volt (a régebbi én talán megmondta volna, hogy ki kéne dobni azt az ócska mérleget, és nem lenne semmi baj, de az új, továbbfejlesztett én nem mond ki ilyen dolgokat, mert így is túl sok haragosa van, és amúgy sem számít, mit gondolnak idegenek), ma pedig, 1 hét után 8 kg.

Nem váltottam ki tápszerreceptet, nem is áll szándékomban, nem erőltetem a főzeléket, mert fuldoklik tőle, viszont a gyümölcslevekkel jól állunk: ugyan nem fogadja el se a poharat, se cumisüveget, se semmilyen csőrös szerkezetet, de kiskanállal nyammog almán, banánon, barackon és sütőtökön is :D Szereti őket. Csak, hogy legyen még egy utolsó szösszenet, dokinéni azt is mondta, hogy higítsam tápszerrel a főzeléket, "had' szokja az ízét", és ha nem szereti az új ízeket, annál jobban kell kínálni velük, mert "így lesz a jól szopó babából rosszul evő gyerek". (WTF5) És egy utolsó utáni: "nem vették észre olyasmit, hogy éhes marad?"; "nem, semmit, nem is igen sír már, annyira lefoglalja a sok újdonság"; "olyan is van, hogy megszokja az éhezést (khmm), és nem sír már, hogy üres a pocak" (erre már szavaim sincsenek, Zalán pont nem az a baba, aki békésen tűri a kellemetlenségeket - hát még az éhezést!).

pizzát bezzeg tolná be XD

Végre, kiírtam magamból, most már elfelejthetem a sérelmeim. AAAhhhh!