beindult

Zalán nagybaba lett. Úgy értem: nagyon nagy: kommunikál, akarata van, kifejezi, mit szeret (a társaságot), mit nem (az egyedüllétet).

Bekövetkezett Zalán első esése: egy délutáni alvás után lehemperedett az ágyunkról :( Jó nagyot puffant, de szerencsére körbebástyáztam mindenféle pokróccal, párnával az ágyat, így inkább az ijedtségé volt a főszerep. Nem is sírt, inkább méltatlankodott, hogy hogy is képzeltem én ezt.

Rendületlenül megy a kúszás, időnként négykézlábra tornázza magát. Persze főleg hátrafelé halad, de egyre többször oda jut, ahová akar.

Valamiért a forgás is most tetszik neki igazán, ha jókedvű, percekig forgolódik hasról-hátra és vissza, illetve a középpontja körül. Ehhez a mutatványhoz viszont magányra van szüksége, így az ajtók mögül sasoljuk, lélegzet visszafolytva.

  A kiskádban is csak pörög, feláll, forgolódik, apa ezt megunta, így most már nagykádban fürdés van, Kristóffal együtt (a kicsi először gyanakodva figyelte a konkurrenciát (a picit), de legutóbb már megosztoztak a kacsákon is testvériesen: vagyis Kristófé lett 4 kacsa, Zalán beérte eggyel.

Az anyatejen kívül semmilyen idegen anyagot nem hajlandó a szájába venni, kivéve a háztartási kekszet és minden olyat, amit mi is eszünk, és szeret ez alkalomból fuldoklós köhögéses performance-al elkápráztatni a környezetét. Király. Persze a kekszet is csak összerágcsálta és kiköpdöste végül.

Hát ilyen a mindjárt félévesünk.