Játszanak is

Igazán nem mondhatom, hogy unatkozunk, pedig nem sokfelé megyek mostanában: már bevásároltunk, az ajándékok egy része is megvan, a menü is, a dekoráció is készül: néhány apróság még hiányzik, azt még a héten megoldom valahogy.

az első hó

ami meg is maradt

A sok sütés-főzés (nem is sok, csak karácsonyi aprósütik készülnek, amiben Kristóf is .. segít), tegnap mézeskalácsot sütöttünk együtt, nagyon jó volt, és már csak jelentéktelen mennyiséget csempészett közben a kukába a kölyök:)

A már mindjárt féléves észvesztő gyorsasággal nő, tegnap a videokazettákat szedte ki a TV-állványból - persze ezek pont azért vannak elöl, hogy a gyerekek ne akarjanak CD-k, lejátszók és kábelek közé mászni (ami amúgy is el van zárva, egy DVD-lejátszó már áldozatul esett Kristóf kíváncsiságának). Próbálkozik a felüléssel is: oldalra fordul, betámaszt, nyomja magát és elborul.
A nagykádban már nagyon otthon érzi magát, játszik Kristóffal, most már a nagy is átesett az első sokkon, hogy ez a "kicsibaba" oda is követi.

Kristóf hihetetlen nagy, tényleg vigyáznom kell, hogy hogy bánok vele, nem lenne szabad olyat elvárnom tőle, amire még nem érett: pl hogy ne tömködjön kaját és mindenféle apróságot bútorok, mosógép, hűtő stb. alá, mert aztán kereshetjük őket napestig vagy töprenghetünk, honnan jönnek a hangyák.. De nehéz kicsiként kezelni egy olyan valakit, aki szép tisztán így kér: 'Labdázzunk még egyet!'

És amúgy is, már nemcsak nyűg, hogy csináljam meg ezt vagy azt, hanem kitalál játékokat és meg is valósít, amit tud. A minap kiszedte a kiságy alatti tárolóból a ruhákat, belemászott és szólt, hogy: 'Babát, beszállsz.' Beletettem Zalánt melllé, kezdődhetett a móka, aminek a vége azért az lett, hogy Zalán lefejelte a tároló oldalát, de addig... XD

Sok-sok anyával ellentétben én nem vagyok oda a csecsemőkorért. Ez a kedvencem, amiben Kristóf van, és lesz még évekig, és Zalán is sebesen közeledik felé:) Ez a nagyon értelmes, nagyon fogékony, mesés kis-, és nagy gyermekkor. Imádom. Sokkal türelmesebb vagyok velük - csak, hogy ne legyek már annyira csöpögős, nekem is meg kell valamivel küzdenem: a séta, hát az nem megy nekünk.
A legutóbbi próbálkozásunk csúfos kudarcot vallott - Kristóf Zalánt akarta tolni babakocsiban, de fázott a keze, Zalánt zavarta a nap, meg a nem megfelelő tempó, 15 perc után felmenekültünk nagy nehezen, és polárpulcsit is kértem apától, mert kendő nélkül, babakocsival én még egyszer el nem indulok. (A kendőt pedig nem tudom télikabátra rakni, más megoldás pedig sokkal nagyobb szervezést és sokkal nagyobb fizetést igényelne.)