Fürdőztünk

..kedden. Maradt üdülési csekkünk, és ilyesmit gyorsan el kell költeni, irány Debrecen, az élményfürdő. Vacilláltunk, hogy Nyíregyházára menjünk-e, de a debreceni hangulata jobban tetszik, úgyhogy ezt választottuk, és nem bántuk meg!

Végtelenül kedves személyzet - az "éttermi" részt kivéve -, rengeteg gyerek, akciós jegyárak, családi öltöző, nagyon helyesek voltak. Jól éreztük magunkat, Kristóf persze 1 órás üvöltéssel indított, a következőt 5-kor rendezte, amikor hazaindultunk. Szerintem kopoltyúja és uszonya nőtt, egyfolytában a medencében tombolt, mindenfajta úszósegédeszközt lefitymálva, egyedül - néha elmerülve - mászkált a hónaljáig érő vízben. A medenceőrök - csinos, fiatal lányok - elbűvölten röhincséltek a kicsi fiammal, aki pasisan vigyorgott vissza. Figyelte a gyerekeket, és amikor 1-2 játszott vele, végtelenített szövegeléssel hálálta meg a barátságot. A csúszdák, amikből van néhány a gyerekmedencében is, abszolút szenzációsak voltak, fáradhatatlanul rótta a lépcsőket. Persze olyan is volt, hogy apa és Balu is bent "vigyázott" Kristófra a medencében, és én hadonásztam a partról, hogy figyeljetek már, elmerült! Mert megszólalni persze nem tudtam. Hát igen, nagyon csinosak voltak a lányok:D

Balu is kicsúszdázta magát - szerinte nem voltak jócsajok -, és Jancsi is egy kicsit (tkp. az ő névnapját ünnepeltük, háát, ezen még dolgoznunk kell, de egy rántott húsos hamburgerrel XD - ilyet se láttam még - és egy fagyival megtetéztük a névnapot. Most komolyan, nem elég, hogy szegény december 24-én született, képesek voltak János nevet adni neki, hogy december 27-én a névnapját is letudják. Szerintem ez gonoszság:( Nálunk a Zsombor és Dávid név azért esett ki a Zalán-Kornél mezőnyből, mert karácsony körül van a névnapjuk.)

Zalán viszont úszógumizott, röhögött nagyokat, déltől 5-ig, míg a fürdőben voltunk, nem aludt, így hazafelé egy kiadós ordítással ajándékozta meg az ünnepeltet.Jól érezte magát a legkisebb is, a bébimedencében, ami 20 cm magas, igazán elemében volt, megpróbált kúszni-mászni benne, de még ehhez is pici:) Ő aztán mindenkit elvarázsolt. Én pedig szoptattam az öltözőben, étteremben, törülköző alatt, bébimedence szélén, mindenhol.

A felöltözéskor a kicsik versenyt sírtak a kimerültségtől, Kristóf aztán végigaludta az utat, kis ordítás és sok szopi után Zalán is.

És a várakozással ellentétben nem aludtak jobban azon az éjszakán sem.