Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

2010. augusztus 31., kedd

Nyaralunk!!

Csütörtökön indulunk és hétfőn jövünk. Bababarát szállást kerestem, valahol a Mátrában. Parádsasvárra megyünk, eléggé izgulok. Tavaly kétszer is voltunk pár napos nyaralásokon, de ez izgibb lesz..
Most listát írok, nehogy itthon maradjon a fél lakás:/

Az egyetlen gáz, hogy lemaradunk a Vidorról
Pedig végre-végre, Nyíregyházán is van VALAMI! És nem is akármilyen, kár, hogy csak egy hétig tart. Pedig emlékszem, 3 éve az egész hetet a Kossuth téren töltöttem, hol egyedül bóklásztam, hol Baluval. Tavaly Kristóffal is voltunk, többször is, bár a Csík zenekart bojkottálta, 7-kor már ő is szeretett otthon héderezni:)
De jövőre, reszkess, Vidor:)

Jó szórakozást minden Nyíregyházinak!

szundi

Kristóf mostanában bármilyen pózban, bárhol elalszik.
Szigorúan egyszer egy nap, és ez a programok, fáradtság függvényében lehet délelőtt 11-kor, de délután 3-kor is.
Zalán pedig nagyfiúsan egyre kevesebbszer (napi 3-4x), de - elvileg - egyre mélyebbeket alszik. Azért elvileg, mert csak laboratóriumi körülményekben működik a dolog, könnyen megzavarhatja: hangos tesó, csengő, telefon, kutyaugatás. motorzaj, légyzümmögés, fronthatás, pelenka, ruha, akármi). Az éjszakák a legjobbak még mindig. Összesen egyszer kel, szopizik és alszik, majd 6-kor még egyszer eszik, és ha Kristóf is engedi, akkor 7-ig visszaalszik (erre, ha jól számolom, mindössze kétszer került sor)..
(A képen szemtanúi lehetünk, hogy délután fél 6-kor még semmi baja nincs, vígan elnézelődik, aztán 6-kor kiborul és ordít - arról nincs kép, mert én is menetrendszerűen kiborulok).
Viszont a nyugodt éjszaka mindent megér (ma hajnalban viszont ijedten ráztam meg Zalánt, többször is, nem mozdult. Már apa is idegesen felült az ágyban, mire a csöpp nagy kegyesen megbillegtette az ujjait, jelezve, hogy idegesíti a macerálás.)

Cumi

Elveszítettük az összes cumit,bár az utolsót Kristóf süllyesztette el itthon. Úgyhogy cumi nélkül élünk már egy hete és nincs kevesebb, úgy értem, több nyafogás. Sőt!
Nem keresi, úgyhogy azt hiszem, egy gonddal kevesebb. Elég gáz volt az éjszaka közepén cumira vadászni.

Zalán pedig hallani sem akar cumiról. Nagy ívben kiköpte, amikor megpróbáltam csendet teremteni általa:) Viszont időnként cummog a kezén. Nagyon nyáladzik, pedig még biztos sokára fog kibújni az a fog.

2010. augusztus 30., hétfő

Őszülünk..

..ilyenek mennek most:
együtt játszanak (csak kicsit túlzok)
és ilyen szépek
hidegebb van
kora reggel a játszótéren csak mi vagyunk
de most komolyan így kell aludni? 

2010. augusztus 27., péntek

Nagycsalád és iskola

Furcsa, sosem gondoltam volna, hogy 3 gyerekes anyuka leszek. 25 voltam, amikor a nagyfiam született, és én hatalmas pocakkal is távolságtartóan gondoltam a babára, aki jön, persze, ha elindult, had jöjjön, de tervezgettem, hogy amint lehet, fél éves korában visszamegyek dolgozni, lélekben készültem a harcra a férj családjával, akik mind biztosan ellenem fordulnak ezért, és készültem a jogfelvételire. Egyszerűen nem jöttek az anyai érzések. Úgy gondoltam, nem azért tanultam, hogy otthon üljek és házimunkába, pelenkázásba temetkezzek:)
Aztán szerencsére megjöttek azok az érzések - amikor megszületett Balázs. Határtalan boldogság: soha előtte vagy utána nem éreztem ilyet. Amikor a szülés után 2 órával lekecmeregtem az ágyról és belenéztem a tükörbe, gyönyörűnek láttam magam. És ez nagy szó, mert sosem voltam szép:D Emlékszem a határtalan büszkeségre, hogy itt ez a kisbaba, akit én teremtettem. Amikor visszagondolok, mindig ez a legboldogabb a nap az életemben.

Aztán elváltunk, egyedülálló anyukaként kevéssé voltam "anyuka", egészen míg Jancsival össze nem kerültünk. Azóta gyökeres változást vett az életem. Tudom, hogy nagyrészt ez annak is köszönhető, hogy picik a gyerekek, nem leszek én mindig ilyen (khmm) mintaanyuka (nem vagyok az, csak hozzám képest), mert a természet nagyon ügyesen rendezte el: az első hónapokban csak a gyerek körül forognak a gondolataim, aztán olyan 1-1,5 éves kora körül bejön, visszatér a többi dolog is, rájövök, hogy nemcsak anyuka vagyok, van saját életem is. Ki van ez találva. Most épp csak besűrűsödött minden, mert 2 pici is van a háznál. Mindenesetre most itt állok 3 gyerekkel és aggódom.

Balázsnak szerdán kezdődik a suli. Amúgy is feszültség ez nekem, mert bár vártam az utóbbi napokban a tanévkezdést, mivel a gyermek napról-napra szemtelenebb, felesel és kamaszodik reggeltől.estig, nem egy nagy öröm, hogy olyan iskolába kell visszamennie, ahová utál járni.
Ez a 3. általános iskolája - mivel nyolcadikos, az utolsó is, bízom benne -, Pesten kezdte, 3. után hazaköltöztünk, jött a Waldorf, aztán tavaly, hetedikes korában ismét önkormányzati suli. Nem nevezem meg, nehogy véletlenül idetaláljanak az osztálytársak (nem valószínű, de Balunak is vannak személyiségi jogai). Szegénynek nincs sok szerencséje az iskolákkal, bár ebbe jócskán bejátszik a személyisége is:)

Az iskolát korán kezdte, mint később kiderült tényleg túl korán, (6 éves múlt, a többieknél egy jó évvel fiatalabb), de utálta az ovit is, és mindenáron iskolába akart járni. Akkor költöztünk Pestre, nem akartam emiatt is vitázni vele, hagytam. Gondoltam, könnyebb lesz mindkettőnknek, ha iskolába megy. A tanulással nem is volt probléma, viszont a tanítónéni nem bírta, állítólag érzelmileg vlt éretlen a gyerek. Meg figyelemzavaros, meg mittomén még milyen. Mindenesetre nem találta meg a közös hangot se gyerekekkel, se tanárral. Mindig 4-eseket kapott 3. végén lettek ötösei, amikor már tudtuk, hogy elmegyünk onnan, és görcs nélkül dolgozott. Én hülye! Gyakoroltunk otthon, hétvégén, szünetben, mindig, regészen 2. évvégéig, amikor megismertem Vekerdy bácsit. Na nem személyesen, hanem a munkásságát, és ez volt az első lépés a megváltozott "én" felé. Nyíregyházán már egyértelmű volt, hogy Waldorf, ami ha mást nem is, de rengeteg önbizalmat adott Balázsnak, sőt egy szélesebb világképet. Persze itt is voltak gondok, és főleg, mivel Balázs tovább akar tanulni, és úgy tűnik ezt ez a Waldorf (hangsúlyozom, hogy EZ a W.) nem igazán képes biztosítani, ismét váltottunk.

Ahol Balázs a jótanuló, sőt, a STRÉBER. Pedig igazán nem tanul túl sokat, főleg, hogy sokat teniszezik, de más, mint a többiek. Nem ül állandóan a gép előtt (legalábbis hétközben soha), nem agresszív, nem beszél csúnyán (minősíthetetlenül durván), nem hunyászkodik meg, nem keresi a menők kegyeit.. Tudom, persze, néha kicsit vérforraló a stílusa, olyan, mintha beképzelt lenne, de most mit csináljon?! Ne tanuljon?? Amikor ezért váltottunk iskolát? Szóval nehéz.

De ami miatt ezt az egészet elkezdtem, az az, hogy ugye nagycsaládosok vagyunk, és ingyen tankönyvre jogosultak. Ami azt jelenti, hogy Balázs kapott 5 új tankönyvet és úgy 20 használtat. És ez rossz érzés. Legszívesebben megvenném az egészet újonnan, mert a régiek tele vannak firkálva, piszkosak, cigiszagúak, szamárfülesek stb. (tisztelet a kivételnek), de Balázs azt mondja, pénzkidobás, jó ez, nincs semmi baj. De valahogy olyan szörnyű. Mert ez nem ingyenes tankönyvellátás. Szerintem. És ezért irigykednek egyesek a nagycsaládosokra. Nem is irigység ez, hanem a tipikus magyar "dögöljön meg a szomszéd tehene is" hozzáállás. A rosszindulat, ami körülvesz, hiába nem akarom meglátni.
Igazából nem számít. Biztos én vagyok a hisztis, a hülye kismama, aki baromságokkal foglalkozik. Nem, mintha nem lenne mivel foglalkoznom. Csak épp nem akarom, hogy Balázst emiatt is kiközösítsék:(
Ezért írtam, hogy itt állok 3 gyerekkel, és aggódom.

2010. augusztus 26., csütörtök

Papagáj


Megpróbáltam feltenni egy bejegyzést a kis papagájunkról, aki mindent utánunk ismétel. Ennek már lassan 2 hónapja. (Vagyis videót, de a blogspotos nem bírta felrakni, tubost meg nem tudom beágyazni, csak egy link sikeredett. De legalább ez működik. Agyam eldobom! Majd még próbálkozom, de a törpék utálják, ha a gép előtt ülök..)

http://www.youtube.com/watch?v=gKxRjc1IiCw

2010. augusztus 25., szerda

Mei tai

Annak kapcsán, hogy Kristófot a hátamra vettem, ismét. Hihetetlen, hogy örült, nyújtotta a kezét, én pedig.. nem tudtam feltenni a hátára a body részt. Szerencsére segítettek az itthoniak, megelőztük a nyűglődést:) Sikongatott, aztán 10 perc múlva elege lett a mókából.
De már tervezzük Jancsival a túrákat, amiket 13 kg nehezékkel fog megtenni. Még mindig ő jár jobban, mert én 7 kg-t fogok cipelni, és elöl, a kondim pedig.. nos, elképzelhető..
Most látom csak, milyen papagájos az öltözékünk:DD


.. egy kis nosztalgia. Egy éve ilyenek voltunk:) Akkoriban jobban öltöztünk, és Kristóf sem volt ilyen cumifüggő, mint most.

2010. augusztus 24., kedd

képzeletbeli barát

Zalánnak van :D Kristófnak is volt ennyi idős korában, Balunak viszont nem - legalábbis nem emlékszem rá..
Ha feltesszük a pelenkázóra, néz a feje fölé és röhög és dumál.
Valahogy így:
Szeretem pelenkázni:)

vírus

csütörtökön kezdődött, a babaklubban Kristófnak már folyt az orra. Aztán végigsöpört a családon. Torokfájás, orrdugulás, köhögés, éles, fájdalmas sírás az éjszaka közepén, nem alvás, ringatás, kimerülés.
Úgy tűnik, lassan túl vagyunk rajta, bár a felnőttek még nem heverték ki teljesen. Így csak néhány képre van energiám:

Csütörtökön kluboztunk - Kristóf  teljesen visszaszokott, és az első pillanattól kezdve belevetette magát a társasági életbe:)
Zalán is megszemlélhette a klubot más perspektívából: nyugodtan aludt a hangzavarban a babasarokban (ami nem is sarok többé, hiszen a gyerekek 60%-a 1 éven aluli baba)


Védőnői előadás volt, kimerítő információkat kaptunk szoptatásról, nehézségekről stb, Érdekes volt, új dolgokat is hallottam, illetve biztos még érdekesebb lett volna, ha nem kell még két gyerekre figyelnem. (Khmm.. és ha nem 3 órás az előadás.)

Kipróbáltuk - illetve Jancsi kipróbálta - a Liliputi csatos hordozóját: nagyon tetszett neki, és szemmel láthatólag a picurnak is, akit élete első betegsége annyira kimerített, hogy napokig csak akkor enyhült a sírása, ha valaki hordozta.
Vasárnap ruhabörzére indultunk - kiállítóként -, reggel 7-re a Buszacsában voltunk, de fél 9-kor léptünk is le, nagyon nem voltam jól. Mindez nem akadályozott meg benne, hogy Kristóffal újrapróbáljuk a hordozást, és hogy teszteljek mosható pelenkákat. Részletek később.

Inspiációk lakberendezéshez - nyereményjáték

Egy nyereményjáték kapcsán jött az ötlet, hogy írjak egy blogról - persze a listámban már régóta szerepel. Anita - aki építész - vezeti, és remek (olykor filléres) ötleteket, kiegészítőket, linkeket, fotókat lehet találni nála. Érdemes böngészni. Engem már megihletett:)

Pl. mindig szerettem volna egy ilyen kuckót:
 Nem magamnak gondoltam.

2010. augusztus 18., szerda

testvérek

Állítólag egyformák:)


Ilyen Zalán 2 hónaposan.



Kristóf pedig ilyen volt.

Baluról még nem szkenneltem be képeket:)

Beszélget

Még szerencse, hogy közel lakunk..

az orvosi rendelőhöz. Sírva vezetni haza ugyanis nem olyan jó mulatság, főleg, hogy két darab 2 éven aluli gyermek volt a felügyeletemre bízva.


Az elejéről elkezdve az volt, hogy Jancsi elment 3 napra Kőszegre túrázni - pénzügyőrös buli, minden évben megy, most sem emeltem akadályt persze. Ez is elég drámaian hangzott, de az igazság az, hogy pénteken 5-kor indultak, és már vasárnap 10-re itthon is volt. De azóta nem térek magamhoz a fáradtságtól. Nagyon kimerültem, pedig a gyerekek áldott jól viselkedtek - Zalán is hanyagolta az ordítást, legalábbis rövidre zárta (max 30 perc/nap) -, Kristóf is csak néha ugrált a fején, Balu és Laca is segített (pl levitték Kristófot minden nap sétálni, mert 35 fokban továbbra sem vagyok hajlandó lemenni). De azért ezt egyedül csinálni..

Zalánt pl nem bírtam rendesen tartani a babakádban, és ő, aki első naptól kezdve röhög fürdetéskor, 5 perc után üvölteni kezdett. Éjszaka pedig 3-an aludtunk együtt, és igaz, hogy 1-2-szer keltek csak, de ezt egymás után, zsinórban, így általában 2 és 5 között nem aludtam. És mindehhez fél 7-kor legkésőbb már reggeliért nyaggattak. Na jó, csak Kristóf.

Tegnap voltam a 6 hetes kontrollon dokibácsinál (inkább 9 hetes volt, de most sikerült), és a váróteremben elaludtam a széken. Konkrétan lebillent a fejem, arra ébredtem - mint a vonaton, mikor fősulis voltam, és hétfő hajnalban utaztam vissza.

Ma pedig elmentünk dokinénihez. 2 hós státusz + 2 oltás Zalánnak. Kocsival mentem, hogy Zalánt le tudjam rakni az autósülésbe, ha futni kell Kristóf után (Balu strandolni ment, de 2 hét múlva úgyis mindig egyedül leszek a két kicsivel - hülye iskola). Édesek voltak, nem volt semmi baj: Zalán nézelődött, Kristóf kukucsozott, és csajozott. Amikor bementünk, Kristóf ordítani kezdett, csak akkor volt hajlandó abbahagyni, amikor világossá vált, hogy a dokinéni Zalánt abajgatja a vizsgálóasztalon, és őt békén hagyja. Utána viszont megjött az önbizalma, elkezdte felderíteni a rendelőt:)

Zalán megkapta az oltásokat, nagyon-nagyon-nagyon ordított szegény, és utána sokáig, még itthon is szemrehányóan nézett rám. Komolyan, biggyesztette az ajkát:( Amúgy 6,25 kg.
És kimentünk, Zalánt öltöztetem, Kristóf pedig észrevette, hogy nyitva az ajtó.. Egy ideig még tudtam vele beszélni, válaszolgatott, a lépcsőn hátra-hátranézett, aztán lement. Zalánnal elkészültem - 5 másodperc volt az egész -, rohanok a dögnehéz hordozóval Kristóf után, sehol senki.. Akkor már nagyon megijedtem, kiabáltam, egy pasi mutogatta, hogy arra (a rendelő mögött) van egy baba, nem-e őt keresem. Futok, és a másfél éves kisfiam a legnagyobb nyugalommal ott állt az autó mellett, várt bennünket, hogy menjünk. (persze, amikor látta, hogy futok felé, még gyorsan kiszaladt az útra - szerencsére kis forgalmú utca, főleg parkoló. Na, ekkor kezdtem nagyon sírni. És eléggé meg vagyok ijedve. Önálló, oké, örülök neki, elviselem, de hogy ennyire ne féljen, és ennyire semmibe vegyen ez megrémít. Aggódom.
Itt a csibész:

És most, 2 órája mindenki alszik és még mindig remeg a kezem picit.