Mire beírtam a tegnapi bejegyzést, és tényleg aludni tértem (volna), már nagyon forró volt a kisbabám. Gyors mérés után kiderült, hogy 39,5 fok, kúp, sírás, nurofen, majd 2 adag hányás, számtalan Elmo után nyugodott csak meg a drágám, és hajnali 2-kor aludtak el apával - én már éjfélkor kidőltem.
Reggel még 38,1 volt, most 37,8, végre jobban van, már játszott is, és most lassan elalszik. Lelkifurdalásom van, mert már megint mérges voltam rá, pedig talán csak a betegség bujkált már benne. Több türelmet szeretnék, nagyobb megértést, ne érdekeljen már végre, ki mit gondol.
Nyilván nem tart a hiszti-korszak sem örökké, az emberektől és ismeretlen helyzetektől sem fog már 1 év múlva sem sírni. Szóval türelem.
(Jól elbeszélgetek magammal, kár, hogy nem hallgatok rám.)
No comments:
Post a Comment