A napjaink

elég békésen alakulnak.

Éjszaka most már 4en alszunk az ágyunkban (bár Kristóf néha a saját ágyában tér nyugovóra, de többször inkább mellettem - én pedig 9-kor lefekszem aludni Zalánnal).

Aztán alvás van, szigorúan, szerencsére a picur is partner ebben: 3-4x felébred szopizni, amit már alvás közben megoldunk, se büfi, se pelus, semmi más nem történik, alszunk tovább. Ez így megy olyan reggel 7-8-ig. Nagyon jó:) főleg, mióta az 1-es pelust lecseréltük 2-esre. És érdekes módon, nagyon jól alszunk így, nem aggódom már, hogy ráfekszem (mint anno Kristófnál), hogy nem ébredek fel a sírására (mint Balázsnál - hahaha, első babánál, semmit nem tudtam akkor még).

(Kristóf olyan 2 és 6 hós kora között átaludta az éjszakákat, a kiságyában, nem is tudom, hányszor pattantam fel, hogy meghallgassam a lélegzését. )

Az esti lefekvés forgatókönyve a déliéhez hasonló, csak akkor apa is segít:)

És mindez nem jelenti azt, hogy együttalvás-fan lennék, sőt. Nekem igazán nagyon fontos lenne, hogy Jancsival össze tudjak bújni éjszaka, de jelen pillanatban a gyerekeknek az együttalvásra van szükségük, elfogadom hát, nem harcolok ellene, tudom, hogy eljön még a mi időnk:) Most pihenésre van szükségem.

És persze, picit később, szeretném, ha együtt aludnának a szobájukban; próbálkozni fogok a megvalósítással.

Nappal viszont Zalán nem hajlandó, csak a rugalmas kendőben aludni.. mihez is kezdenék nélküle??

A déli alvás is érdekesen alakul. Általában Zalánt elaltatom az ágyunkon - pár percre sikerül is, aztán odacipelem Kristófot (aki ilyenkor már csak csuklik-nyeklik a fáradtságtól), és gyorsan elaltatom. És láss csodát: ilyenkor már Zalán is alszik, akár 3-4 órát is egyfolytában, a fő, hogy érezze, nem egyedül fekszik az ágyban.

Anyukám szerint elkényeztetem (nem bántóan mondja), én pedig mindig elismétlem, hogy ilyen kis gyerekeket NEM LEHET elkényeztetni; ha reagálunk a szükségleteire, az a természetes dolog.

Na jó, ez most úgy hangzik, mintha tündértürelmesmosolygós anyuka lennék egy reklámfilmből, pedig most borultam ki frissen, mert naná, hogy Kristóf elkezd Zalán fején ugrálni, mire elaltatom, és naná, hogy felébred erre. De mivel már mindketten durmolnak - ezúttal külön szobában -, kicsit visszanyertem a jókedvem.

Jut eszembe, borzasztó volt az anyukákat (+szülésznőket, nővéreket) hallgatni a kórházban. Megérkezett a pici, először gyönyörködtek benne, aztán a baba egyre többet volt fent, és egyre többet sírt: szopizni akart, amire ugye az egyetlen megoldás, ha mellre tesszük a babát, hadd induljon be minél előbb a tejtermelés (a gyakorlatban ez úgy egy egész napos szopizást jelent az első/második napon). És 1-2 óra múlva az anyukák elfelejtve minden igény szerinti szopizásos elvet, a hosszú hónapokat, amíg a babára vártak, elkezdtek folyamatosan aggódni: óó, ez így lesz mindig? hát.. hátdenekem nincs otthon segítségem! És így folytatódott a rinyálás, nem ment a szoptatás, sehogy sem, a picur sírt, anyuka ideges lett, súlyvesztés, tápszer, és máris tele volt az újdonsült anyuka aggodalommal és nehezteléssel.

Hozzáteszem, a védőnők ijesztően nagy befolyással bírnak a friss anyukákra. És ugye, ahány védőnő, annyi elvet vall, és (szerintem) néha iszonyatos hülyeségek röpködtek a levegőben, elvek, tények, nevelési elgondolások egyéb szörnyűségek.

Ennél csak egy rosszabb volt: az az 5gyerekes anyuka, aki eldicsekedett, hogy milyen jók voltak a gyerekei már csecsemőkorukban, az első fiukat leszámítva - akit ringatni!! - kellett, a többit 3 hónaposan - amikor már érdekelte - a hordozóban (gondolom, autósülés) lerakta a TV elé, és azt nézte a gyerek egész nap. 

Nos, én a magam részéről rühellem a TV-t, nem is nagyon nézem, el is lennék nélküle, de ez nem azt jelenti, hogy az én fiaim nem fognak egy rajzfilmet se nézni. Fognak, persze, különösen ovis korban (alapvető tájékozottság már ebben az időben is fontos), és nem kövezem meg azt, aki nézi, de teljes mértékben hiszem, hogy a TV nagyon káros tud lenni (a háttértévézés is), mert Balu nagyon sokat nézte. Ijesztő volt látni, illetve ijesztő visszagondolni, ahogy nézte, mereven a képernyőt, meg sem moccant, hozzá sem lehetett szólni, egyszerűen kikapcsolt. Vekerdy mondja a TV-nézésről, hogy minél kevesebb, inkább semennyi, mert az agressziónövelése mellett a TV-nézés megbénítja a fantáziát, leáll a kisgyerek képalkotó tevékenysége, hiszen megkapja őket "készen", és nagyon fontos fejlődési szakasz marad ki a kisgyerek életéből. 

Tehát, TV nem, elektromos bébiszitterként főleg nem.

De egyelőre nincs ilyen problémám: Kristóf imádja a könyveket:) És ahogy a mellékelt ábra mutatja, Balázs alvókája is igen jól működik, pedig 3 éves koráig minden egyes éjszaka átjött aludni mellém. Azóta végigalussza az éjszakákat:)