végre süt a nap!

Ismét jól indult a nap - a kocsinál kellett visszafordulnunk Kristóffal, mert fent hagytam a kulcsot. Méér?
Jó kis hangulatos babaklubozás után Ramival és Mártikával sétálgattunk még egy "picit". Konkrétan az Árkádiához, ahol iszonyat finom jeges kávét ittam - Rami inkább állva és ugrabugrálva, mert Mártika a hátán volt -, Kristóf aludt a babakocsiban. Szoktam sajnálni, hogy nem tudom hordozni Kristófot, főleg mikor nyűg a kocsiban, és nem akar benne maradni, de most határozottan könnyebb volt nekem :) Szeretem ezt a sportkocsit, és a jelek szerint a kicsi is kedveli, bár a hordozást anno még jobban szerette.
Kíváncsi vagyok, fel fog-e kérezkedni a hátamra, ha látja, hogy a pici rajtam lóg :D

Jól kifáradva értünk haza, és este végre Kristóf is átaludta az éjszakát a saját külön ágyában. Amúgy nagyon aranyos esténként - a fürdetés utáni öltözés miatti iszonyat ordítást leszámítva :/ -, pontosan tudja, hogy most már a saját szobájában van az ágya, és amikor kifárad (9 körül), és megkérdezem, menjünk-e aludni, kézen fog, és bevezet az ágyához.. Lefekszik, és max. 10 perc múlva durmol. Sokkal-sokkal jobban alszik már, mint velünk aludt az utolsó pár hétben, és szerintem azért van ez, mert nem szeret bújni éjszaka. Ha megölelem alvás közben, leveszi a kezemet magáról (álmában!).
Persze van, hogy hajnalban átsétál hozzánk, vagy 1-2-szer meg kell itatni valamivel. De végre nem ébredek fel minden nyikkanásra, hanem csak komolyabb felriadásra.