Zalán készülődik

Tegnap nehéz napom volt. A szó szoros értelmében nehéz volt, mert egész nap cipeltem valamit, általában babot. Először is zuhogott az eső, mikor mentünk Ringatóra. Leszedelőzködtünk az autóhoz, beraktam Kristófot, leküzdve az ellenállást, és beültem, amikor rájöttem, hogy bár egy máig harcoló német alakulat is rejtőzhet a hátizsákomban, de a pénztárcámat fent hagytam, a 2.-on. Nem anyáztam, Kristóf ki, fel az emeletre, pénztárca megkeres, ordító Kristóffal le, kocsiba be (könyököt ki, kettesbe be).
Parkolóhelyet jó messze találtunk, úgy tűnik, az Egyház utcai nagy placcon csak kijáratok vannak az út mentén, amit illik szabadon hagyni (mikor ki akartunk menni, kiderült, hogy valszeg csak én hagytam szabadon a kijáratokat, mert addigra már csak egyet találtam.

Ringatóra megérkeztünk 1 perces késéssel, akkor már cuppogott a víz a cipőmben. A foglalkozás jól kezdődött, 10-15 percig is lekötötte Kristóf figyelmét. Utána csak rohangált, majd amikor ezt megunta lépcsőt kezdett mászni. Atyaég:/

Szóval meglehetősen fáradt voltam, mire hazaértünk, aztán délután sétáltunk, és éjszaka.. másfél órán keresztül 5 perces, egészen durva összehúzódásom volt. Megettem a fél magnézium-készletemet (nem is görcsölt a vádlim aznap már:) ), aztán valamikor elaludtam. Csak egy kis készülődés volt:D Mindenesetre korábbi alkalmakkor ilyen fájásoknál már a szülőszobán voltam.

A pánik viszont elharapózott bennem, és a mai napot (túl a szokásos rohangálásokon: védőnő, háziorvos, posta - adóbevallás az utolsó pillanatban, jellemző) már konkrét vásárlással és készülődéssel töltöttem. Sok mindent ugyan nem sikerült elérnem, de a 0%-os készültség kb. 15 %-osra nőtt. Van még mit csinálnom.