mondókázzunk!

Kristóf ma először kérte, hogy a kátyús mondókát mondjam el neki. Úgy 20-szor. Aztán már nem bírtam, másokkal szúrtam ki a szemét, de azok is tetszettek neki.
Ezek ún. ölbeli játékok, amiket Rami mutatott, és a Kerekítő honlapján el lehet olvasni őket, ha elfelejtenéd a szövegeket, amik szerencsére csöppet sem bonyolultak. Sőt, meg is lehet őket hallgatni.
Nagyon jók ezek a mondókák, bevallom, már hónapok óta nem mondókáztam, csak a sírás elleni pár bevált dalt énekeltük mindig Kristófnak (olykor családilag is, pl. fürdés utáni öltöztetéskor), plusz amiket én költöttem, és olyan magasröptű szövegei vannak, hogy "vagy különben kiscsirkucc", szóval szegény feje xD

Mindegy, ha már mesével nem tudom lekötni, legalább találtunk valamit, ami bejön. Itt is trükközni kellett, mert egyszerűen nem marad meg az ölemben, folyton járkálni akar, de most már tudja, mi következik és várja:)