Először jött egy baleset - természetesen Kristóffal, aki valamit csinált Baluval, és ez annyira fájt neki, hogy őrült zokogásban tört ki, és veszettül fájlalta a jobb kezét. Nem is tudtunk dédihez elsétálni, Ramiékkal sem találkozhattunk, hanem hazasiettünk Elmót nézni, és egy idő után elszenderült a kis sebesült. El nem tudom képzelni, mi történhetett - Balázs semmiről nem tud, és hiszem, hogy megmondta volna, ha történt volna valami különleges -, így csak annyit tudok, hogy a karjánál fogva - nem a kezénél - megfogta, mielőtt levágódott volna a kicsi a lépcső tetejéről.
Jancsi persze pont ilyenkor nincs itthon - egész héten hol dolgozott (esténként is, mert ügyeletes volt), hol havernak segített, hol kipihente az egész hetet :/ Mire megjött (3 óra múlva) - egyedül nem indultam el az ügyeletre két gyerekkel, plusz egy aggodalmaskodó kamasszal -, már normalizálódott kicsit a helyzet, és egy idő után használta Kristóf a jobb kezét is.
Lehet, hogy elbagatellizáltam, de nem szívesen várakozok órákat a kórházban, és nem teszem ki az amúgy is rettegő gyereket hülye vizsgálatok sorozatának. Persze, ha este is fájt volna a keze, akkor biztos elmegyünk a kórházba, szerencsére nem kellett:)
A vasárnap pedig klassz volt: teniszeztünk Baluval egy óra hosszát, határozottan ügyesedtem az első alkalomhoz képest - nem volt nagy teljesítmény, halál béna voltam a múltkor. Balu edzője szerint a kölyök nagyon tehetséges és nagyon ügyes, de ezt csak súgva mondta, csak nekem, ajánlása szerint ne egy, hanem két gyeplővel próbáljam meg fékezni a gyereket, mert hajlamos elkanászodni :D
No comments:
Post a Comment