társasági élet

Ma ismét kluboztunk, ahol most nem volt kedvem fényképezni, szokásos csütörtök volt, jó hangulatú, vidám, vidám gyerekekkel - na jó, az öltöztetés mindenkinél kiverte a biztosítékot.

Aztán, ami itthon volt.. Kristóf először is sírva búcsúzott Mártikától, aki vigasztalta, "semmi baj, Kittósz, semmi baj", még nekem is elismételte a kicsi lány, hogy feltétlenül adjam át ezt az üzenetet Kristófnak. Aztán itthon, megevett egy fél tányér levest (a másik fele a ruháján és környékén landolt), egy kis gesztenyepürét, es egy rudival a kezében a konyhakőre ült. 
Pedig már ilyen szépen eszik:

Zalánt átpelenkáztam, visszatérve ez a látvány fogadott:

Itt a kicsi alszik a kövön (külön felhívom a figyelmet az eldobott rudis papírra). Mikor felemeltem és bevittem, kiderült, hogy sok rudi van a haján is, szerintem először belefeküdt a maradékba. Azóta is alszik.

A klubban pedig Rami megmutatta, hogyan is kell megkötni helyesen a batyut, illetve hogyan tudom jól hátrarakni Zalánt. Nagyon egyszerű, de lépésről-lépésre kellett elmagyaráznia, nem is egyszer :DD Itthon aztán pikk-pakk felkaptam, és megkötöttem. Jelenleg itt szunyál Zalán is - a hátam közepén.
Persze a képeket utána csekkoltam, és igazítottam, hogy a feneke lejjebb, a térdei feljebb kerüljenek a kötésben, remélem, már jó. De próbálkozásnak nagyon klassz, simán ment minden.

A cipeléstől fáradt, görnyedt derekam szinte simogatja ez a batyus hordozás: kiegyenesítem végre a hátam, és érzem a jótékony hatást.

A kendő pedig a klub új szerzeménye: Balázs lefújolta, nekem tetszik - klassz, puha, vékony anyaga van, öröm vele babát kötözgetni. A neve pedig Hoppediz Timbuktu. Micsoda nevek?!

Most néztem meg: Balázs is alszik - ez több, mint gyanús.. Remélem, nem valami ocsmány betegség ólálkodik errefelénk!