csendélet

Az előbb még bosszankodtam, hogy Zalán nem hajlandó aludni, dacára annak, hogy 6-kor már kukorékolt. Csütörtökön viszont, amikor programunk volt, 2 óránál is többet aludt - felébresztettem, hogy tudjunk babaklubba menni (pedig alvó babát NEM ébresztünk!).
Most viszont fél óráig néztem, ahogy Kristóf játszott, és Zalán áhítattal figyelte. Vagyis áhítattal figyeltem az áhítattal figyelést :DD

Erről még fotó sem készült, mert túl áhítatosak voltunk. (mert természetesen miközben  áhítattal figyeltem őket, nem mertem megmoccanni sem, csak nyeltem vissza a könnyeimet.
Még csak ritkán tudom azt mondani, hogy megérte: a kevés alvás, a nulla szórakozás, és egyebek, de ez egy ilyen pillanat volt)