őszi szünet, és ami utána jön

a tükör halál vicces

Végre, elmondhatom, az összes gyerek és felnőtt egészséges! Múlt héten volt az őszi szünet. Balu sokat teniszezett, sokat sétáltunk négyesben, keveset tanult, sokat játszott :D Majdnem kiolvasta az "Ábel a rengetegben"-t. Ez már a 3. kötelező, és még csak november van.
Péntek du. 2-re sikerült a könyvet megszerezni, futárral - mert persze könyvesboltban nem lehet kapni, évek óta nem árulják, mért kell akkor ezzel kínlódni?!(e-bookon megvolt, de azt utál Balu olvasni, még nyomtatott formában is, neki a jól bevált könyvformátum kell) -, úgyhogy a 7végi program adott volt, mert olvasónapló is kell. Persze, nem az utolsó pillanatban kellene gondolkodni. Még mindig jobban jártunk, mert a waldorfban anno a Nils Holgerssont kellett volna elolvasni, amiből a könyvtárban is összesen 2 példány volt. És azt nem egyszerűen elolvasni kellett, hanem az órán feldolgozni, vagyis huzamosabb ideig kellett a könyv. Kb. félév kellett,mire belátta a tanárnő, hogy nem fog menni..

Ideje volt meggyógyulnunk, megjött az eső. Nem baj, van esőkabátunk, egyeseknek még gumicsizmája is - nekem nincs, ofcoz.

komolyan: tartja a tesót

A hétvége ehhez képest időpocsékolás volt - semmire, de semmire nem jutottunk. Elmentünk Jancsi szüleihez + nővéréék (ez 7 embert jelent egy 60 nm-es házban + mi négyen, mert Balu ugye olvasott). Elindultunk, fél 2-kor, azzal az elhatározással, hogy 1 órát maradunk, így lesz idő autót mosni, és elsétálunk ötösben a botanikus kertbe - még világosban megnézhettük volna.

Ehhez képest Kristóf elaludt az úton, du. 4-ig szunyált az egyik szobában, majd felkelt, de addigra már Zalán bóbiskolt az ölemben, Kristóf elkezdte a szokásos 1 órás közeledési krízist, amikor csak kapaszkodik és nem lehet letenni, majd egy tattorta (traktor, igazából) megtörte a jeget, és kb. 7-kor indultunk haza. Közben az összes gyerek kiabál, legalábbis egy mindig, megy a tv (Discovery, mindenki bámulja, miközben elvileg beszélgetünk) most komolyan, 5 órát elraboltak az életemből, mikor így sincs sose időm semmire, és az értékes hétvége, amikor lehetnénk normális család is.. ahh!
És még szavam se lehet, mert igazából aranyosak, kedvelem is őket - mondjuk alkalmanként egy órára. És biztos én vagyok antiszociális, de ez a halálom, amikor aranyosan elüldögélek egy heverőn órák hosszat, csacsogok, és mosolyogva nézem az összesen 5 gyereket (ami időnként 7). És miért kérdezi meg utána Jancsi, hogy miért nem éreztem jól magam? Mert nem olyan voltam, mint szoktam lenni.. Mivan? Ennyire nem ismer? Áááh!

Vasárnap pedig kaptam 2 óra szabadprogramot, elmentem teniszezni Baluval (fúú, klassz volt, jól megmozgatott), utána pedig megnéztem az edzését. Négyen vannak most, háát.. Balázs valami teljesen más dimenzióban játszik, mint a többiek (dicsekvés ON) A versenyen se volt semmi, de ott inkább biztonságra ment, alapvonaljátékot játszott, itt pedig megláttam, hogy milyen amikor támad. Naggyon durva! Nagyon jó, még órák hosszat elnéztem volna. Könnyed, erős, ügyes - a nagyfiam! (dicsekvés OFF)

Megbeszéltem Jancsival, erre minden vasárnap igényt tartok. Tulképp jógáznom kellene, de az idült pénzhiány miatt ez most tovább csúszik - az a lényeg egyelőre, hogy valamit mozogjak, mert kezdek nagyisan közlekedni:/

A hétfő a legszuperebb napom volt - mintha érezte volna a sors, hogy egy csapás elég egy napra - természetesen pénzügyek, természetesen nem részletezem, még mindig emésztek, és töröm az agyam.
De a lényeg: a kicsik egész nap tündérek voltak, sokat játszottunk, nevettünk, főztünk, takarítottunk, aludtunk!! Semmi kiabálás, bosszankodás:D

(Balu megpróbált egy nap alatt mindent megtanulni, amit elvileg a szünetben kellett volna.)

És most.. megyek menüt tervezni.