A csapnivaló evése után ő lett inkább a kajabajnok, az elmúlt hónapokban időnként még Kristófnál is többet eszik - ami egyébként nem egy bravúr, ismerve a középső változó kajaigényét (időnként a fényevésig hasonlóan egész napos csak teázásba fullad minden kísérletem), viszont az alvása - néhány kivételes alkalomtól eltekintve egészen borzalmas. Ezt az elmúlt éjszakai végtelen szopizás vagy sírás mondatja velem.
Nem tudom, mitől függ az alvásmennyiség, a kánikula elmúltával úgy tűnt, végre jobban alszik, aztán mégsem. Nagyon-nagyon nagy bánat ez nekem, tönkrevágja az egész napomat. Valahogy nem az igazi a nevetésem ilyenkor:D Néha kifejezetten vészjósló..
Nem baj, hamarosan megváltozik ez is, 3 éves korára Balázs már szuper alvó volt, Kristóf pedig már most az, ezt pedig kibírom. Ezt az 1-1,5 évet, jajnekem.
Amúgy sokszor elszakad a cérna Zalánnal szemben - az én cérnám -, és rákiabálok, mert állandóan kiborít, összeken, felmászik, leesik, kitép, ledobál stb. Életkori sajátosság, persze, tudom, de nincs hozzá humorom mindig, szerintem az álomkór is ludas ebben, ördögi kör ez.
Imád telefonálni, az érintőképernyőt is ismeri, próbálgatja kikapcsolni a telóm billentyűzárát a kis ujjacskákkal, mai kor gyermeke. Használja a hali (halló), hamm, anya szavakat helyesen, néhány hangutánzót pedig ötletszerűen, viszont egész nap dumál, jellemzően héé, hóó, háá szavakkal.
Ballábbal rúgja a labdát, mászik a mászókákra, és tegnap az emeleteságy felső szintjén találtam rá, meg is lepődtem, rendesen.
Aktívan részt vesz a rajzolásban, gyurmázásban, mondókázni is szeret, könyvet lapozni - már csak véletlenül tépked -, és hintázni, itthon is, akár félóráig. Kristóf pedig szereti lökni.
A mosogatógép neki is nagy szerelem, összevissza nyomkodná - ha hagynám -, amúgy meg önállóan hozza-viszi a kisszékeket, feláll rájuk, és többé nincs lehetetlen a számára, felmászik, szétszed, elér. Figyelni kell rá nagyon.
Gyerekeket már csak ritkán csapkod, ami nagy könnyebbség a játszótéri beilleszkedést illetően, bár mostanában inkább csak elvétve találkozunk a játszikon gyerekekkel, mi azért mindennap megyünk, akár esik, akár fúj. Ha csúszdázni és hintázni nem is, de sétálni mindenképp. Legalább egyszer egy nap és kb. 2 óráig. Sétára babakocsiban utazik, ha apa vagy Balázs is jön velünk, akkor mei taiban vagy ölben és Kristóf pattan a babakocsiba. A felöltözést nehezen viseli, de egy hangyányit fázósabb, mint Kristóf, így nincs "olyan nagy" balhé öltözéskor.
Szereti az autókat, kockákat, labdákat - kb. ugyanaz az érdeklődési köre a két kicsinek.
És kutyaimádó, egyelőre csak messziről.
Szeret integetni, tapsolni, táncolni - ezt imádom a legjobban -, és az ölemből szemlélődni, majd elviharzani, aztán megint visszajön, majd megint felfedez.
No comments:
Post a Comment