kötelezők

Emlékszem, amikor először hallottam, hogy van olyan ország, ahol a Zabhegyező kötelező olvasmány, nagyon irigykedtem.. Tudom én, hogy vannak értékes olvasmányélmények azok között, amiket nekünk kellett anno elolvasni, de leginkább egy arra még éretlen gyerekkel olvastatták el azokat.
Ma már azért érezhető a változás - Kőszívű ember fiai helyett Szent Péter esernyője vagy Ábel a rengetegben, és most Balázsék első kötelező olvasmánya a Zabhegyező! 18 évesen olvastam, és belelapozva még ma is nagy élmény - szerintem minden kamasznak az.
Balázs persze húzta az orrát, aztán elkezdtem felolvasni neki az első fejezetet. Húú, ez jó, és olvasni kezdte, és nagyokat nevetett közben, azt hiszem, neki is nagy öröme lesz ebben a könyvben.

Ami viszont az érem másik oldalát illeti, mert az éremnek olyan mindig van: este 9-kor úgy kellett kivennem a könyvet a kezéből, és emlékeztetnem, hogy holnap iskola, és legyen szíves a tankönyvekre is egy-két pillantást vetni:)