Zalán bezsongott

Találtam egy ilyen című vázlatot a piszkozatok között. Sejtem, hogy mi indokolta, és persze szinte bármelyik napra igaz lehetett. Zalán már pár hónapja iszonyúan viselkedik, néha versenyt sikítok vele, hogy hagyja már abba. Nem túl okos dolog, persze.
Iszonyat kicsi az alvásigénye, kevesebb, mint Kristófé, 10 esetből 6-szor már nem alszik délután, és estére kibírhatatlanná hergeli magát. Ha alszik, mint ma is, akkor viszont este nem lehet vele bírni, most is itt járkál felalá, egy zsemlét nyammog.
Ma este eltörte Kristóf kosárlabdájának a kosarát - igazán nem tudom, hogy hívják, karima? mindegy -, Kristóf kapta karácsonyra, és imádja, gyakran használjuk, ellentétben a kis borzasztósággal, aki pillantásra sem méltatta, viszont ma rávágta a szobaajtót, mert az apja 8-kor levette az asztalról, hogy márpedig ma már ne ugráljon.

Az oviban már megpofozta a konyhásnénit, megrugdosta az óvónéniket, asszisztenst, rettegésben tartja Kristóf csoportját. Szumózóként hassal megy az ellenségre, nem kicsi erejével próbál mindenkit ellökni. Vagy megütni. Mert valaki - általában én - korlátozta őt szabad mozgásában, és ezért bűnhődjön a világ. Kicsit se vigasztal ilyenkor, hogy mindenki dicséri, milyen okos, és értelmes. Kikészít, és nem találom hozzá a kulcsot. Azért ilyenkor kicsit vigasztal, hogy legalább az értelmével nincs baj. Csak az én értelmem bírja ki.