Mivel szerdán Erzsike nénis napunk van (fél 8-tól 8-ig korai fejlesztés), ilyenkor az egész család indul negyedkor, és először Balu pattan ki, én berohanok Kristóffal, átpasszolom fejlődni, addig apa Zalánra vigyáz a kocsinál, majd átsétál a munkahelyére, ami egy 15 perces séta, én pedig Zalánnal várom Kristófot, és utána együtt megyünk oviba.
Hát ez most durva lett volna, ha Zalánt fél óra múlva a visszaalvás után felébresztem, gondoltam lemondom Erzsikét, de Jancsi ismét szuper apaként felajánlotta, hogy megoldja busszal, aztán az oviba is átviszi Kristófot, legfeljebb egy kicsit csúsztat (igen, az állami cégeknél létezik ilyen, mint ahogy túlóra és ügyelet és készenlét is létezik - kicsit merev a rendszer, ellenben kiszámítható, és jelen helyzetünkben ezt is tudjuk értékelni). Én csak pihenjek.
Pihentem is, épp, mire visszaaludtam, fél 9 körül, nyílt a gyerekszoba ajtaja, és nyakig pisisen kitámolygott Zalán. Nem haragudtam kivételesen, olyan helyesen bújt hozzám, és hangosan kacagott a takaró alatt, miután átpelusoztam.
11-kor a változatosság kedvéért Zalánnak jelenése volt Nórinál, a kórházban, gyógyped, TSMT terapeuta, heti 1x járunk hozzá mindkét gyerekkel, időnként szülőcsoportot is tart nekünk. 25 éves létére nagyon ügyes lány, nagyon szeretem, lelkiismeretes, határozott, tájékozott. Zalán ügyes volt, szépen dolgozott több, mint fél órán keresztül, aztán egy kis mozgással próbálta levezetni az agymunkát. Igazából az asztalokon ugrált, nyaktörő mutatványokat vállalt be és nem akart hazajönni. Végig ordított, míg fölöltöztettem a fejét verdeste az ajtóba, majd teljesen leizzadva kiráncigáltam a kórházból. A kapunál álló biztonsági őrök hangosan nevetve - pedig egészen mogorva fickók - szurkoltak Zalánnak, hogy lehetőleg minden pocsolyába ugorjon bele, jól terítsen be mindent és mindenkit a sáros lével. Sikerült neki, a farmerom legalábbis térdig sáros.
No comments:
Post a Comment