Teljesen tanácstalan vagyok. Kristófot szerettem volna egy szemésznek megmutatni, mert néha ijesztően kancsalít a jobb szemével, és hunyorog is. És bejelentkeztünk magándokihoz, mert hát ugye.. azt nem mertem megreszkírozni, hogy sima kórházas rendelésen várjunk, vagy küzdjek vele esetleg beszóljanak:/
Helyette Zalánt vizsgálta meg a doktornő, akinek úgy tűnik, minden rendben van a szemével. Mármint Zalánnak, nem a dokinőnek.
Kristóf ugyanis, bár bejött velem a rendelőbe, de amint a dokinéni hozzászólt - hogy kövesse a szemével a világítós kiskacsát, ordítva, könnyzuhataggal követelte, hogy menjünk, menjünk, nemnemnem és kiütötte a dokinéni kezéből a kiskacsát:( És nem tudtuk megejteni a vizsgálatot, mert ugyan kint megnyugtattam, de amint meglátta a doktornőt, rögtön ordítani kezdett.
Nos, dokinéni szerint nem egyedi eset, majd jövünk legközelebb, és érdeklődött, hogy erőszakoskodott-e vele valaki, mert attól lehet ilyen... esetleg.
És apával teljesen tanácstalanul néztünk egymásra, és már nem is tudom, mi lesz és mikor, és nem is tudom, mit vártam.
No comments:
Post a Comment