Beszélj úgy, hogy érdekelje II. fejezet 2.rész

"Ahogyan mondasz valamit a gyereknek, az nem ugyanolyan fontos, mint amit mondasz?"
De igen.
"A gyerekünkből úgy hozhatjuk ki a legtöbbet, ha a viselkedésünkből alapvetően azt olvassák ki, hogy ők szeretnivaló, értékes embere." "Éreztessük a gyerekkel, hogy hiszünk benne, ha felismeri a problémát, képes lesz felelősségteljesen reagálni is rá."

A legrosszabb hatást azzal érhetjük el, ha jelzéseink arra utalnak, idegesítő és cselekvésre képtelen embereknek tartjuk őket, akik mindig mindent rosszul csinálnak, és az aktuális probléma is csak az ő rosszaságuk újabb jeles bizonyítéka."

Ó istenem, ebben sajnos nagyon jó vagyok, az ideges sóhaj, ajakbiggyesztés, szájhúzogatás, szemforgatás:( És hülye kis megjegyzések dühömben. Olyan jó lenne először mindig gondolkozni, 10-ig elszámolni és utána nyugodtan reagálni, egyelőre ritkán sikerül, hirtelen haragú vagyok, nagy felcsattanásokkal, majd gyors lehiggadással. De legalább tudom, min akarok változtatni, első lépés megvan.

"A szülő undorodó arckifejezése vagy megvető hangsúlya nagyon mély sebet tud ejteni.  Ha ehhez olyan szavak is társulnak, mint 'ostoba', 'figyelmetlen', 'felelőtlen', akkor kétszeres sebet ejtünk gyermekünkön. Később ugyanezeket a szavakat fogják magukra használni."

Na itt a legjobb példa, miért is írogatom én le ezeket az okosságokat. Mert elfelejtem, mindig elfelejtem, hogy mi az, amin változtatnom kell:( Hátha..

"Ha azonnali hatást akar elérni, akkor jobb, ha határozottan beszél, mintha könyörög."
Amit tiltani akarunk, valóban, és komolyan, ott felesleges szépen kérni. Határozottan, az elején mondjuk meg, hogy ezt nem. Tehát nem kérem szépen, hogy tegye le a kést, hanem elveszem tőle, és megmondom, hogy a késsel soha nem játszhat.

Néhány támpont, amit megkérdezhetünk magunktól:
- "A gyermekem életkorához és képességeihez mérten van értelme a kérésemnek?" Meg tudja-e már csinálni, amire kérem?
- "Nem érzi-e úgy a gyermekem, hogy a kérésem ésszerűtlen?" Minek pakolnának rendet a kockák között, ha 5 perc múlva úgyis szétdobálják megint?
- "Tudnék esetleg egy időpontot is adni a gyermekemnek a kérésem teljesítésére a "most azonnal" helyett? Ebben jó vagyok, általában adok időpontot, ha lehet, sőt, előre gondolkozok, hogy mondjuk 20 perc múlva, vagy a meccs szünetében vagy valamikor kell mondjuk levinni a szemetet.
- "Nem tudnék esetleg alternatívákat adni neki arra, hogyan teljesítse a kérésemet?" Erre pedig Kristóf tanított, és tanít most is, fejlődőképes vagyok:)
- "Nem lehetne-e a házban olyan változtatásokat végezni, amellyel jobban együttműködésre sarkallhatnánk a gyerekeket?" Alacsonyabb polcok, kosarak, ahová bepakolhat, pipa.
- "A gyermekével töltött idő nagy része nem azzal megy-e el, hogy feladatokat ad neki? Van-e idő arra, hogy csak úgy együtt legyenek?" No comment.

"Amikor kísértést érez arra, hogy másodszor vagy harmadszor is szóljon a gyereknek valamivel kapcsolatban, álljon meg egy pillanatig, és próbálja meg kideríteni, hogy hallotta-e a gyerek a kérdést."
Úgy tűnik, sokkal többször előfordul, hogy nem igazán hallja meg a gyerek, amit mondunk, főleg, ha épp belemerült a játékba, tévénézésbe. Balunál segít, ha megkérem, ismételje el, mert valójában mindig el tudja ismételni, de csak akkor tudatosul benne, mit is mondtam, amikor ő is kimondja. Kristófnál pedig segít, ha kivárom, hogy a szemembe nézzen, és akkor mondok el neki valamit. Néha segít.