Ez Kristóf. Egy édesbogár itthon, érti a viccet, cseveg, udvarias, puszil mindenkit, játszik akár egyedül is, ha megkérem, segít, és általában bármit elérek nála: vagy választási lehetőség felkínálásával vagy úgy, hogy bolondozok, mert a viccet, azt érti-szereti.
Aztán eljön az a pillanat, amikor kimozdulunk itthonról: "Sétálunk? Bicikli? Autóssisakot?" - kérdezi reménykedve, és boldogan rohan az ajtóhoz, és azzal a lendülettel az ellenkező irányba is, ugrálni az ágyon úgy 5 percet örömében, és az idegeimen táncolni, mert se szép szó, se könyörgés, se döntési helyzet, se ígérgetés nem használ. Aztán vagy kivárom, míg megunja - nehéz, Zalán is menne már -, vagy erőszakot alkalmazva kicipelem az előszobába. 5 másodperc nyafogás után hozza is a cipőjét, mert hát ez a cél, hogy lemenjünk, de csak az általa diktált feltételekkel.
A lépcsőházban megkezdődik a süketség és a nem ismerlek benneteket projekt, ami a még kezelhető szintet akkor lépi át, amikor megérkezünk a játszira + vannak egykorú /vagy inkább kicsit nagyobb/ "barátok". Ekkor már csak az innivaló-ellátási kötelezettségem maradt, és törhetem a fejem, hogyan fogom hazacipelni. Hiába minden, üvöltés nélkül ritkán ússzuk meg. Ma különösen nagy hisztit csapott:/
Ha pedig nem megfelelő minőségű a gyereksereg - már Kristóf ízlésének -, akkor jön az egyszercsak elszaladok verzió, amit a legváratlanabb pillanatokban ad elő. És én szaladok Zalánnal vagy nélküle (Zalánnal), és ő vigyorogva sandít hátra, és megfelelő számú kilométer után megáll, visszajön hozzám. A vérnyomásom 220, a hangom berekedt, és ő vigyorog.
És ez még a könnyebb eset, mert a játszótérről nem tud olyan messze szaladni, lévén általában nem az úttest mellé rakják őket, hanem épületek gyűrűjébe, így veszélyhelyzet még nem alakult ki.
A kihívás a vásárlások közben jelentkezik. 5-10 perc békés kosárban üldögélés után nyafogás, "kiszállsz, kiszállsz" könyörgés, és ha kivettük.. már el is tűnt. Mármint Kristóf. Egy ideig megelégedve pakolgatja a bolt árukészletét, aztán ha meghallja, hogy gyere, indulunk, már ott sincs. Kiszalad az üzletből, és elindul.
És én/Jancsi/személyzet lélekszakadva rohanunk utána, míg ő békésen sétálva felfedezi a környezetet.
És nem tudja, mi a gond, nem érti, nem fogja fel, nem érdekli.
Teljesen kiborít.
4 comments:
Hú, erre nincs jó megoldás. :o(
Szívem szerint azt mondanám, hogy a játszótéren ne szaladj utána, csak kiabálj, hogy nem futsz utána, a boltban meg mondd meg neki, hogy nem veszed ki, csak ha megígéri, hogy nem szalad el. Ha nem tartja be az ígéretét, akkor te se teszel valamiben a kedvére. ----- Csak hát, én se csinálnám így...
Másrészt, lehet hogy az a baj, hogy éppen belemelegedett valamibe és rosszul esik neki, hogy abba kell hagynia. Próbáld meg, hogy előtte szólsz, hogy ha befejezte a homokvárat/autózást/hintázást stb., akkor szóljon, mert mennétek és fönn várja a macija/traktora. Hátha akkor, amikor két játék közé kerül, szívesebben/kevésbé kiakadva megy fel.
(Tudom, hogy most kegyetlennek hangzik, de én bizony rácsaptam a kis kétévesem pelenkájára, amikor elszaladt mellőlem az utcán és lelépett az úttestre (amin nem volt forgalom), aztán elmagyaráztam, hogy miért volt veszélyes: konkrétan egy autó mögé állítottam, hogy valójában ő ilyen töpörtyű és próbálja megtolni az autót, hogy vajon játék-e egy igazi autó. Szerintem ebből a fenékre csapásból többet értett meg, mint a nagy magyarázatokból előtte. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy hirtelen mondd fel a szokásokat egy ütéssel, csak azt, hogy a következő korlátot akkor kell felállítani, amikor felmerül. Mert ez már a ti "játékotok" és az nem számít, hogy csak ő játszik.)
XD
Próbálkozom, próbálkozom, majd beszámolok a fejleményekről. Ha nem csinálna úgy, mint aki süket vagy nem ismer, könnyebb lenne.
(A fenékrácsapáson már túl vagyunk sajna, amikor lelépett ő is az úttestről. De mindig nem alkalmazható. Viszont valóban használt..)
Brigi!!
nem tudok semmi okosat írni,nem is akarok,mert az én idegeim is kezdenek szakadni,és amikor elszakdt Hanna miatt,jön majd Benedek,de egyébként tényleg igaz,hogy Ők tanítanak meg bennünket türelemre,meg nagyon sok mindnre amit más Felnőtt miatt tuti nem tanulnék,vagy nem gyakorolnám-mert hát mikor ne ugrálhatnának örömükben az ágyon a séta miatt,és hát kevés olyan érdekes dolog van mint egy bolt árukészlete,vagy a kinti környezet,vagy sár vagy bogár vagy bármi.Szerintem igen svanyúJózskák lennének,ha ezek megvizsgálását nem engednénk,jó persze az ősz hajszálakat nem számolom majd nyanyakorban:)) Csak annyit,hogy imádnivaló a Kristóf!!!Egy igazi huncut betyár.Az ilyen pasikat csípem.Akár kicsi,akár nagy xD
Köszönöm, Eszter:)
Post a Comment