Faber & Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje

I. fejezet Hogyan segítsünk gyermekeinknek érzéseik feldolgozásában?

Szerencsére nem ez a cím, különben soha bele nem nézek, túl .. amerikaias nekem ez így.

Maga a könyv szerintem igazán ütősen indul: "Csodálatos szülő voltam, mielőtt gyermekeim születtek volna." Szerintem majd mindenki járt már hasonló cipőben. Megkockáztatom: egész jó szülő voltam, míg egy gyerekem volt. Legalábbis tudtam, hogy működik egy gyerek - az enyém nagyon egyszerűen, könnyen kezelhetően -, nem értettem a testvérharcot, egyebeket. Persze összehasonlíthatatlanul könnyebb az első gyerekkel otthon lenni, tengersok idővel. Most már nagyon óvakodok a sablonos ítélkező beszólásoktól.

"A gyerekekkel való együttélés szerénységre neveli az embert. Minden reggel azt mondtam magamnak, hogy ez a nap más lesz, mint a többi, de aztán az a nap is olyan volt, mint az őt megelőzők."

Az érzések el nem fogadása triviális: - Anya, melegem van! - Vedd fel a pulcsit, hideg van! - De melegem van! - Azt mondtam, vedd fel a pulcsit!
"... azt az üzenetet közvetítettem a gyerekeimnek, hogy ne bízzanak a saját érzéseikben, hanem hagyatkozzanak rám."
És milyen igaz, főleg, ha elképzeljük a történéseket felnőtt fejjel, milyen ellenérzést, haragot, ellenségességet vált ki , ha valaki ellenkezik, parancsol, okoskodik.

"Segítség az érzelmek feldolgozásában"

1) "Figyelmesen hallgassa meg a gyermekét" (nehéz, nagyon nehéz, főleg nagycsaládnál, sok feladattal: próbálok én is teljes figyelemmel fordulni a gyerekek felé, és abbahagyni, amit épp csinálok, sokkal nagyobb ilyenkor a lelkesedés)
2) "Néhány együttérző szócska (ó, nahát, értem) segítségével fogadja el érzéseit" (és lehetőleg semmi kérdés vagy tanács, legalábbis igyekezni kell, hogy ne próbáljuk a gyerek problémáit csípőből megoldani, mintha az csak valami semmiség lenne) "Az ember legszívesebben egyetlen mondattal megoldaná a gyermeke problémáit." ... "Álljon ellen a kísértésnek, amely arra csábít, hogy azonnal javítson a dolgokon. .. próbálja meg elfogadni és reakcióival támogatni a gyermek érzéseit." Ez is egyszerű, mindennapos fordulat: - Anya, éhes vagyok. - Akkor egyél!
3) "Nevezze meg az érzéseit" (az érzés elutasítása helyett: pl. nem lehetsz fáradt, nem utálhatod a tesódat, nincs jogod haragudni stb.)
4) "Képzeletben teljesítse gyermeke vágyát" (ezt azért még nem sikerült megszoknom, olyan hamisnak éreztem magam, amikor megpróbáltam "idevarázsolni" egy rudit - de az ötlet jó, hogy ne magyarázkodjunk, miért is fogyott el a rudi, és ne várjuk el, hogy a kicsik megértsék, zárva a bolt, nincs kedvünk lemenni stb.)

És végül a korlátokról:
"Minden érzést el lehet fogadni. Bizonyos cselekedeteket korlátozni kell."
"Megértem, hogy nagyon dühös vagy a bátyádra. Szavakkal, és ne pedig ököllel hozd a tudomására, amit akarsz."

És nagyon tetszik, hogy az írják, minden érzést el lehet fogadni. Pl. Nem KELL szeretni a testvért (és nem KELL azt hazudni,, hogy szeretik), főleg nem azért, mert testvér, max. azért, mert jól kijönnek, és esetleg majd számíthatnak egymásra. És joguk van a haragra, mérgelődhetnek, megsértődhetnek időnként. Veszekedhetnek, hiszen a testvérharc érdekes és fontos része a felnőtté válásnak.

Persze ez még csak elméletben megy nekem is, amint fájó pontra tapint pl. Balázs, azon nyomban felcsattanok.