Oldalak

Zalan

Lilypie Fifth Birthday tickers

Kristóf

Lilypie Kids Birthday tickers

Balázs

Lilypie Kids Birthday tickers

30.8.11

lassan itt a szeptember

...és vele olyan sok változás.

Balázs elment verébtáborba. Olyan szinten volt ideges, hogy nem is szólt hozzám reggel, pedig az ő kedvéért keltem fel hajnali fél 7-kor:D
Nagyon-nagyon remélem, hogy jól érzi magát, hogy befogadják, hogy jó kis közössége lesz. Ott lesz a tanárnője is, vele sem árt összehaverkodni, én is nagyon készülök az első szülőire. Holnap megy a könyvekért, már mindent bevásároltunk, ünneplő fekete nadrágot farmert, és inget is vettünk, van zrínyis nyakkendője, kitöltöttem a kitöltenivalókat, ugrásra készen várjuk szeptember 1-jét. Én várom, Balu finoman szólva nincs elragadtatva.

Kristófnak pedig ma volt az első napja az oviban. Vagyis ma kezdődött az össznépi beszoktatás, mi - mint januáriak - csak barátkozóba mentünk. Mentünk volna. Vagyis mentünk és jöttünk.
Mert odáig, hogy húú, csúszda meg játszi, addig minden rendben volt. Aztán az épületben elkezdődött a sírás, és 15 perc után sem csendesedett, mígnem megbeszéltük az óvónővel, hogy nincs értelme erőltetni, nehogy valami nagyon rossz élmény maradjon meg benne, majd 2-3 hét múlva elsétálunk, és az udvaron elkezdjük szépen az ismerkedést. Jó, hogy ő volt a legfiatalabb, de azért ez... Pedig olyan klassz volt a légkör - kár, hogy csak szerintem. Nem baj, megyünk majd 2-3 hét múlva:DD (Igazából valami ilyesmit vártam titkon, legbelül. Mégsem értem. Hetek óta az oviról beszélek, mesélek, és ő persze pont lesz@rja, de miért van az, hogy csak akkor és annyit ért meg, amennyit akar?!)

Amúgy meg elegem van, már több, mint két hónapja dolgoznak a házfelújításon (jellemzően a redőnyöstől tudtam ma meg, hogy az első csapatot elzavarták, mert nem haladtak, ezért is állt napokon keresztül a munka), ma szedik le az állványokat a déli oldalról és végre ismét tudok kint teregetni. Meg takarítani. A redőnyös sem végzett ma, mert nem számított rá, hogy ennyire nem halad.. Nem kérdeztem meg, hogy mégis mire számított, és ha két hete cseszegetjük, hogy jöjjön már, mér' nem hajlandó? Mindegy, jó fej volt, csak olyan tipikus vállalkozó, az sem igaz, amit kérdez.
Rendeltünk új bejárati ajtót, hogy akkor ez is legyen meg, és az új, szigetelt lépcsőházból ne tóduljon be a cigifüst a lakásba, de még arról sincs hír, mert a kollégáknak naaagyon sok a dolga. Nem mellesleg egy mosogatógépet is rendeltünk, de azt meg nem tudják szállítani, mert nincs.. Olasz a márka, nagyon szeretem, szép fekete lenne, de 2 éve ugyanezt játszottuk el a sütővel, amit égen-földön nem lehetett akkor beszerezni, így végül nem is az lett beépítve, áááh!
(és ezek igazából luxusgondok, mert hogy műanyag ajtó, meg mosogatógép, dehát már úgy várom, ha egyszer elvileg kapható, ott van a honlapokon, akkor miért nincs? és miért csak Budapestre szállítanak, ha véletlenül valahol mégis van?)
Szóval szomorkodom, kicsit, bár nincs semmi gond. Csak épp minden lehetne egy kicsikét simább:/

Zalán eközben szép lassan elkezd beszélni, és időnként már nagyon földhöz tudja vágni magát, ha nem úgy van minden, ahogy szeretné:D

24.8.11

ilyen melegben

... csak némi hisztire és pár képre van energiám:/

A házunkat immáron 7. hete újítják felfelé ma elöl-hátul-oldalt dolgoztak rajta, sajnos képtelenség délelőtt sétálni, mert hiányoznak a lépcsőházablakok, és egyedül félek két picivel átkelni a kábel- és emberrengetegen. Délben már nyilván nem mászkálunk, hőguta-veszélyek miatt.
Zalánnak jön az egyik szemfoga, nem részletezném az alvási és székelési nehézségeket ezen a téren.
Kristóf pedig, ha pisilnie kell, öntudatosan feláll a biliről, és elsétál.. a sarokba. Komolyan, mintha kutyánk lenne:/

Balu aggódik az új suli és a jövő heti verébtábor miatt.
Én meg csak olvadok, és átkozom a lustaságom, amiért nem voltam képes nyár elején hajat vágatni.

Azért tulajdonképpen jól vagyunk.

18.8.11

Zalán mutogat


Mindent, mindenkit, néha szinte rap-el. Közben megy a hooo, hééé, haa.

Elég erőszakos:) Puffog, mint a vipera, ordít, mint a sakál és brummog, és mindenféle hangutánzót használ, hogy megértesse magát.

Az állatok mellett szereti az állathangokat is, a múút kifejezetten, gurul a röhögéstől, ha elkezdek múúzni, és ő is próbálja utánozni, mmmmmmmmmm.

Bizony, az utánzás nagyon megy nála, ma egyedül ivott az asztalon felejtett pohárból (és utána át is öltöztettem, nyilván). Tegnap tálaltam neki némi tésztát a tányérjára, pár perc múlva minde ltűnt. Azzal a biztos tudattal néztem az asztal alá, hogy a 90% tuti ott végezte - mint mindig - és nem, mindet megette egyedül. Villát is szúrt bele időnként
Ja, és ha Elmo-t meglátja - ritkán fordul elő, egy szép nap letöröltem az összes részt, de amúgy is szolgáltatót váltottunk, és ezt a műsorrögzítőt nem terhelném ilyesmikkel, akkor a lábát csapkodja örömében.



16.8.11

heti menü + guru pohárkrém recept

Hétfő:
maradékok
Kedd:
szezámmagos rántott camambert rizzsel és áfonyaszósszal + túrós béles
Szerda:
cigánypecsenye tört krumplival
Csütörtök:
csontleves + petrezselyemmártásos csirkefalatok tésztával + pöttyös guru pohárkrém
Péntek:
spagetti carbonara
Szombat:
aranygaluska vaníliasodóval
Vasárnap:
brassói aprópecsenye + palacsinta


Továbbra is igyekszem ésszerűsíteni a háztartást, és maradok az egyszerű kajáknál. Néha-néha befigyel egy-egy bonyolultabb étel is, de egyre kevésbé törekszem a mindenáron főzzünk frissből és egészségesből és mindenki kedvére elvárásra. 
Viszont egyre nagyobb adagokat készítek, így nem kell minden nap főzni, max. valami egyszerűvel - jellemzően tésztával kiegészítve. És most már, hogy napi szinten főzök, olyan rutinom van, hogy igazán nem vesz igénybe sok időt egy étel tálalása, persze úgy, hogy előre meg van minden tervezve, minden hozzávaló rendelkezésre áll, előtte - viszonylag - tiszta a konyha (így a kis kuktáim is a pulthoz férnek).
Persze már nem teszem ki a menüt előre, elkerülendő a reklamálásokat, a kis füzetkémben van az étrend.

Sőt, Jancsi is részt vállal egy-egy könnyebb étel készítésében, így vasárnap ő sütötte a palacsintát. Balázs továbbra is alig van itthon, most a nagybátyját látogatják Pesten, de ha hazajön, a csütörtöki süti az ő gondja marad.

És a pöttyös guru pohárkrém receptje:

Az ötlet és a recept Trinity oldaláról van, kicsikét változtatva, mert sem a mascarpone sajt, sem a mogyoró (főleg egészben, őrölten még csak-csak) nem része a háztartásomnak alapesetben, ellenben mindig van itthon natúr krémsajt (tejfölből lecsöpögtetve), tejszín és dió.
Ez Balu egyik kedvence, ezzel vártam haza a táborból (borzasztóan tömény, ha engem kérdez valaki, de Balázsnál minden jöhet, ami desszert és túróból van).

1. réteg:
          50 dkg túrót
          12,5 dkg tejszínből vert habbal,
          12,5 dkg natúr krémsajttal,
          6 ek porcukorral és
          1 kk citromkivonattal
jó alaposan elkeverek.
Pohárba töltöm.

2. réteg:
          10 dkg étcsokit
gőz fölött megolvasztok, majd belekeverek
          0,5 dl tejszínt és
          5 dkg durvára vágott pirított diót.
Ha kihűlt (hamar megvan) ráöntöm a túróra.

3. réteg:
          15 dkg cukrot
karamellizálok, vagyis lassú tűzön, állandóan kevergetve megolvasztom. Ha teljesen felolvadt, nagyon óvatosan és lassan (mert felcsap a forró gőz) ráöntök
          2 dl tejszínt
ekkor a karamell megszilárdul, ilyenkor ismét lassú tűzön, türelmesen kevergetve megvárom, míg a karamell visszafolyósodik. Lehűtöm kézmelegre, és ráöntöm a másik két rétegre.

Hűtőbe teszem. Bár nagyon tömény, én is szeretem, sőt, nagyon nehezen tudom csak abbahagyni, vagyis veszélyes édesség, pláne ilyen szűkös, fogyókúrázós időszakokban..

Zalán 14

..mégcsak hónapos, de ez is nagyon nagy dolog.

Egy kedves kicsi fiú, így tudom röviden jellemezni. Egy önfeledt, boldog, és rendkívül kiegyensúlyozott vigyorgombóc. Nem, nem nyugodt, egy pillanatra sem, sőt, egészen ön- és közveszélyesen izgága, de rendkívül elégedett az életével.

Még mindig a homok a második kedvenc tápláléka, az első természetesen adott (szerencsére általában csak a négy fal között szopizik, máskor egy kis innivalóval, rágcsával, urambocsá' valamilyen kajával le lehet kenyerezni, de nem is igazán kell erőlködnöm a figyelemeltereléssel, rengeteg érdekes dolog történik az otthon falain kívül, amikről nem szeretne Zalán se lemaradni, így csak itthon bújunk össze. Vagyis kezd a szopik száma elviselhető számúra csökkeni, és így már én sem bánom, sőt, nagy örömet okoz az a napi néhány perc.
Ölelgetni szopin kívül is lehet a kicsit, mert imádja a testi kontaktust, a csikizést, gyomrozást, simit - bár túl sok ideig nem viseli el. Szereti az öltöztetést, pelenkázásnál kurjongat nagyokat.
Ha jön a fürdés, trappol a kádhoz, és nyújtja a kezét, lábát apának, segít öltözködni. A hajmosás azért egy rémálom, de a fogmosással már egyre többször sikeresen megbirkóznak.

Reggel hozza a szandálját, hogy menjünk, menjünk már, ő se bír megülni a fenekén.
Kevés kaját szeret még mindig, vagy legalábbis bébi menniségeket, de persze szeretne önállóan enni - ehhez persze még nincs idegrendszerem, bár néha a darabos kajákakal hagyom, had küszködjön, utána pedig takarítok.
Ha minden jól megy, egyszer alszik, és ha még jobban, ez egybeesik Kristóf délutáni alvásával. És az estivel is, ha már itt tartunk, egy másodperccel sem alszik többet a bátynál, sőt, általában inkább kevesebbet. (nagy öröm ez nekem)

Integet, tapsol és táncol, de úgy táncol! Figurázik, forog, és közben kurjongat. Egész nap kurjongat, és höö-zik, megállás nélkül tudja használni a saját nyelvét:)

A babakocsiban kedvére nézeget, már nem nyűgösködik benne, max. 1-2 másodpercet. Elkezdett rajzolni, és általában mindent csinálni, amit Kristóftól csak megtanulhat.
Szereti a mondókákat, az éneket. Van pár dal, amit Kristófnak sokat énekeltem, amikor Zalánt vártam, már nagy hasam volt (Tavaszi szél, Árgyélus kismadár, ilyenek, a Ringató miatt), és Zalán varázslatosan megnyugszik tőlül. Akár akkor is, ha a kocsiban mély álomból ordítva ébred. Csodás érzés ám:D

Hát ilyen ő, öröm vele a nap és az éjszaka (mert olyan 3-tól egy ágyban töltjük az éjjeleket, általában csak egyszer kel hajnalig, ez is nagy boldogság nekünk).

15.8.11

kötő-horgolócsoport a facebook-on

Kedvelem a facebook-ot, nagyon. Amennyire besokalltam anno az iwiw-től (és azt hiszem, egy éve nem is látogattam meg), annyira rákattantam.
Nem kifejezetten az ismerősök megkeresése miatt - nem lesz több ismerősöm, attól, hogy sokan bejelölnek. Épp ezért én nem keresek rá másra, de ha épp feldob valakit, azt megjelölöm.

Ellenben nagyon tetszik, hogy azokat a híreket, amiket máskor több weboldal átböngészése után kaptam csak meg, azt rögtön, egy gombnyomásra elérem. Főleg, mióta okostelóm van, nagyon jól jön ez a funkció, 1-2 perc alatt update vagyok az engem érdeklő témákban.

Aztán van az embernek kamaszgyereke, akire félszemmel rá lehet nézni, hogy milyen utakon jár. Vagy épp mi érdekli, mert az egyébként igen bőbeszédú fiú meglepően hallgatag tud lenni bizonyos esetekben.. Nem tolakodóan, nem lájkolom a bejegyzéseit vagy ilyesmit, de azért jól jöhet, ha tájékozott a szülő a FB-on.

És végül, ami számomra nagy újdonság: csatlakozni lehet kis közösségekhez, ami begyűjti a hasonló érdeklődési körű emberkéket - ha van, aki megszervezze. Így csatlakoztam én a kötős-horgolós közösséghez, ahol hihetetlen pezsgés van, állandóan történik valami, és inspirálnak is mások alkotásai - sokat tanultam már tőlük, bár lépést akkor sem tudnék velük tartani, ha 48 órából állna a napom. De mindennap alig várom, hogy horgolótűt (esetleg kötőtűt, de a horgolás az új szerelem) fogjak a kezembe.

Ezek készültek eddig:


Kristóf rákattant a hátizsákra, megvizsgálta magát a tükörben, majd bepakoltuk a szemüvegét, és azóta még nem hordta, de az oviba majd jól jön:D

Készül egy katicás párna is - de még csak a minta van meg hozzá, előtte mobiltok, 1-2 négyzet egy közös takaróhoz, ami jótékony célzattal készül, labdaháló, a nagyinégyzetes takaróm tovább bővül, már 90*90 cm-es, és még messze van a vége és még sok minden sorakozik a kézimunkás füzetkémben.


És Jancsi is kért egy sapkát magának télre:DD Eddig szó nem lehetett róla, hiába ajánlgattam, de megbizonyosodott a pamut fonalak finomságáról, és egy zöldes Gilice fonalat választott magának, egyszerű mintával. Valszeg inkább kötni fogom, a horgolás még nem egészen úgy megy mindig, ahogy szeretném, de alakulok. Sokkal haladósabb és mutatósabb, mint a kötés.

Beszélj úgy, hogy érdekelje... 1. fejezet/2. rész

Mennyire rossz is egy szülőnek azt hallani, hogy a gyereknek valami baja van: kudarc érte, megbántották, fél valamitől. Szokásos megjegyzések: "Nyugodj már meg" vagy "Hagyd ezt abba".
Rengetegszer használom, jellemzően Kristóf hisztériájánál. És nem érek vele semmit, nyilvánvalóan. Igyekszem kerülni, ha eszembe jut, és nem pánikolok, inkább azt mondom, hogy "Megértem, hogy dühös vagy, .. szomorú vagy, .. csalódott vagy.." Nem látok ugyan ugrásszerű változást, ha meghallja ezeket a szavakat Kristóf, de mégis:D
Ma például abszolút semmi gondom nem volt vele - vagyis a játsziról hazajövet egy kötelező minimál-hiszti, dehát ki nem bújhat a bőréből.

Szóval megpróbálom megérteni ezt a kis emberpalántát. És a nagyobbikat is. A kicsit még nem kell, ő egy örömgyerek, meg különben is, ha nem akarom, hogy valamit csináljon, felkapom és arrébb viszem. Általában beválik, talál más elfoglaltságot.

És az egyik legviccessebb és legelgondolkodtatóbb történet a könyvből - szoktam is gyakran idézni -, ez: "..milyen felesleges nyomásnak tettem ki magam azzal, hogy folyton boldognak akartam látni a gyernekeimet. Akkor döbbentem rá, hogy milyen messzire mentem, amikor egy eltörött perecet próbáltam cellux-szal összeragasztani, hogy ezzel megvigasztaljam a négyéves gyermekemet. (szinte látom magam előtt :DD )
Azt is beláttam, mekkora terhet tettem a gyerekeimre. Gondoljátok csak el. Nem elég, hogy az eredeti problémájuk miatt feldúltak, de még rosszkedvúbbé tettem őket azzal, hogy látniuk kellett, én is szenvedek az ő szenvedésük miatt... joguk van elkeseredettnek lenni anélkül, hogy emiatt az anyjuk teljesen összeomlana."


12.8.11

de nemcsak rohangálós, hanem

... ügyes is Kristóf. Fejen áll, már a karját sem mindig használja, sőt, időnként a faltól is ellöki magát a lábaival, egyensúlyoz.
Ugyanígy egyensúlyoz a biciklin, észrevétlenül megtanulta felemelni mindkét lábát, és csak gurulni.
Mászóka, csúszda, egyebek már régen nem kihívás. Állandóan ugrálva közlekedik, iszonyú energia buzog benne, imád futni, fogócskázni. (egyszer-egyszer pár perc homokozás is belefér)

Rajzol, traktort és autót is. Fest WC-papír gurigákat, és labdákat. Ha valamit szeretne megszerezni, azért kitartóan küzd. A kudarc általában nem töri le. Gyurmáz, most egy kis gyurmaformázót készítettem neki sodrófából, süteményszaggatókból, mert a sütisütésből ő is kiveszi a részét.

Az akaratosságról inkább nem szólnék több szót, ez van, ezzel kell boldogulnunk. Türelemre, szerénységre, megértésre tanít minket ez a csepp ember.
Rendszerető: leveszi a szandált, helyére rakja dobálja. Következetességgel sokat el lehet nála érni. Magától kezet mos, egyedül eszik, virágot locsol, ha kérem, elpakol, vagy ha nem kérem, de fontos neki valamiért, akkor is elpakol. Fogat mos, rendesen, naponta háromszor, gyönyörű gyöngyfogai vannak - szerintem már az összes kint van rég.

Nem tűri a sok babusgatást, ha olyan a kedve, bújik, általában nem olyan. Ha megüti magát, anya ölében gyorsan megvigaszalódik. Egyre többször igényli a változatosságot, ezért viszonylag gyakran látogatunk más-más játszótereket, helyeket.
Imád buszozni, időnként megejtünk egy-egy túrát. A kedvenc a kukásautó, markoló, tűzoltóautó, bármilyen sziréna, repülő, vonat, traktor - ezeket hosszan megfigyeljük. Kezdődik a bogarak megfigyelése, fogdosása (brrrrrr- a halálom).

Általában jó étvágya van, csak mentsen az ég bennünket attól a kérdéstől, hogy "mit kérsz enni?" vagy "kérsz husit/tésztát/levest/mannát?". Mert ezekre automatikus "nemnem" a válasz. Viszont, ha szépen megterítek - lehetőleg több fogást is, mindenből egy picit rakva az asztalra -, akkor hatalmas mennyiségeket pusztít el. (megértem, nekem is jobban esik így az étkezés) Inni sajnos egyre kevésbé szereti a vizet, valamilyen ízesítésű jobban csúszik, gyümölcslé általában, de gyümölcsszörp is.

Tornyokat épít, főleg a duplo a kedvenc, de bármilyen szöszmötölős dolog mellé letelepszik. Se baba, se plüssállat. Időnként cserélgetem az elöllévő játékokat, azt hiszem, lassan ideje lesz egy kis fa vonatszettnek, de Zalán miatt még várunk vele. Kezdődnek a szerepjátékok, érdeklik a könyvek. Nem mindig és nem mindegyik.

Szobatisztaság: kis lépésekben haladunk, de erről majd máskor..

11.8.11

elrohangálós

... kismajom.
Ez Kristóf. Egy édesbogár itthon, érti a viccet, cseveg, udvarias, puszil mindenkit, játszik akár egyedül is, ha megkérem, segít, és általában bármit elérek nála: vagy választási lehetőség felkínálásával vagy úgy, hogy bolondozok, mert a viccet, azt érti-szereti.


Aztán eljön az a pillanat, amikor kimozdulunk itthonról: "Sétálunk? Bicikli? Autóssisakot?" - kérdezi reménykedve, és boldogan rohan az ajtóhoz, és azzal a lendülettel az ellenkező irányba is, ugrálni az ágyon úgy 5 percet örömében, és az idegeimen táncolni, mert se szép szó, se könyörgés, se döntési helyzet, se ígérgetés nem használ. Aztán vagy kivárom, míg megunja - nehéz, Zalán is menne már -, vagy erőszakot alkalmazva kicipelem az előszobába. 5 másodperc nyafogás után hozza is a cipőjét, mert hát ez a cél, hogy lemenjünk, de csak az általa diktált feltételekkel.

A lépcsőházban megkezdődik a süketség és a nem ismerlek benneteket projekt, ami a még kezelhető szintet akkor lépi át, amikor megérkezünk a játszira + vannak egykorú  /vagy inkább kicsit nagyobb/ "barátok". Ekkor már csak az innivaló-ellátási kötelezettségem maradt, és törhetem a fejem, hogyan fogom hazacipelni. Hiába minden, üvöltés nélkül ritkán ússzuk meg. Ma különösen nagy hisztit csapott:/
Ha pedig nem megfelelő minőségű a gyereksereg - már Kristóf ízlésének -, akkor jön az egyszercsak elszaladok verzió, amit a legváratlanabb pillanatokban ad elő. És én szaladok Zalánnal vagy nélküle (Zalánnal), és ő vigyorogva sandít hátra, és megfelelő számú kilométer után megáll, visszajön hozzám. A vérnyomásom 220, a hangom berekedt, és ő vigyorog.

És ez még a könnyebb eset, mert a játszótérről nem tud olyan messze szaladni, lévén általában nem az úttest mellé rakják őket, hanem épületek gyűrűjébe, így veszélyhelyzet még nem alakult ki.
A kihívás a vásárlások közben jelentkezik. 5-10 perc békés kosárban üldögélés után nyafogás, "kiszállsz, kiszállsz" könyörgés, és ha kivettük.. már el is tűnt. Mármint Kristóf. Egy ideig megelégedve pakolgatja a bolt árukészletét, aztán ha meghallja, hogy gyere, indulunk, már ott sincs. Kiszalad az üzletből, és elindul.
És én/Jancsi/személyzet lélekszakadva rohanunk utána, míg ő békésen sétálva felfedezi a környezetet.

És nem tudja, mi a gond, nem érti, nem fogja fel, nem érdekli.
Teljesen kiborít.

9.8.11

traktoros


Kristóf első felismerhető alkotása is elkészült, egy traktort rajzolt. Legalábbis számomra tökéletesen felismerhető, rajzolt egy nagyobb hátsó kereket, egy kisebb elsőt, és a traktor "testét". És hogy tévedés ne legyen, többször el is ismételte, hogy traktor:D (azt hiszem, 46-szor, de lehet, hogy tévedek)

Állandó nálunk a festés, rajzolás, és naponta adok hálát a kimosható filctollakért, bababarát festékekért.

Mert természetesen Zalán sem akar kimaradni a mókából. Felkapaszkodik Kristóf mellé, és leutánozza, amit csinál. Ha nem kap rajzeszközt, a filctoll kupakjával alkot.


heti menü + vaníliás keksz recept

Hétfő:
maradékok
Kedd:
kefires lángos + vaníliás keksz
Szerda:
zöldborsós csirkeraguleves +oregánós-sörös csirke párolt rizzsel
Csütörtök:
Virslis copfok
Péntek:
Hentes szelet krumplipürével
Szombat:
Hideg + vendégség
Vasárnap:
Karfiolkrémleves + tonhalsaláta + virslis copfok


Vaníliás keksz recept
Van keksznyomóm. Sokáig vártam rá, mert valamiért azt gondoltam, ontani fogom a kekszeket. Hát, igazából 2 havonta egyszer csinálok, mert a keksznyomó nem könnyíti meg lényegesen a dolgot, nem is igazán gyorsítja, a keksz pedig csak több tepsire fér rá, és nagyon hamar elfogy. És bár imádom a házi kekszet, nyomába sem ér a bolti, ritkán veszem rá magam.
Az egyik recept, amit kedvelek, mert csupa vaj és vanília, Wise Lady-től van. És némi maradék tojásfehérjét is el lehet benne használni.

          20 dkg szobahőmérsékletű vajat
          8 dkg porcukorral és
          1 tojásfehérjével
habosra keverem-mixelem. Beleszórok
          24 dkg lisztet és
          1 csipet sót
ennyi, mehet a keksznyomó hengerbe. Ha nagyon puha és ragadós lenne, fél órára beteszem a hűtőbe még formázás előtt.

Sütőpapír nem kell a kekszek alá, mert abba beleragad, hideg tepsire kell nyomni a kekszeket, ne olvadjanak szét, tanácsos pár mm-el a tepsi fölött tartani a keksznyomót a formázás elején, majd kicsit még feljebb emelni, majd ismét le (ez kicsit bonyolultan hangzik, a konyhatündér blogon olvastam, kipróbálás közben jöttem rá a mikéntjére).
Más jó tanácsokat is olvastam a kekszsütésről a konyhatündér leszek blogban, ami nekem megkönnyítette a dolgot, többször kellene csinálnom, mert ez egy haspók család:D


8.8.11

Faber & Mazlish: Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje

I. fejezet Hogyan segítsünk gyermekeinknek érzéseik feldolgozásában?

Szerencsére nem ez a cím, különben soha bele nem nézek, túl .. amerikaias nekem ez így.

Maga a könyv szerintem igazán ütősen indul: "Csodálatos szülő voltam, mielőtt gyermekeim születtek volna." Szerintem majd mindenki járt már hasonló cipőben. Megkockáztatom: egész jó szülő voltam, míg egy gyerekem volt. Legalábbis tudtam, hogy működik egy gyerek - az enyém nagyon egyszerűen, könnyen kezelhetően -, nem értettem a testvérharcot, egyebeket. Persze összehasonlíthatatlanul könnyebb az első gyerekkel otthon lenni, tengersok idővel. Most már nagyon óvakodok a sablonos ítélkező beszólásoktól.

"A gyerekekkel való együttélés szerénységre neveli az embert. Minden reggel azt mondtam magamnak, hogy ez a nap más lesz, mint a többi, de aztán az a nap is olyan volt, mint az őt megelőzők."

Az érzések el nem fogadása triviális: - Anya, melegem van! - Vedd fel a pulcsit, hideg van! - De melegem van! - Azt mondtam, vedd fel a pulcsit!
"... azt az üzenetet közvetítettem a gyerekeimnek, hogy ne bízzanak a saját érzéseikben, hanem hagyatkozzanak rám."
És milyen igaz, főleg, ha elképzeljük a történéseket felnőtt fejjel, milyen ellenérzést, haragot, ellenségességet vált ki , ha valaki ellenkezik, parancsol, okoskodik.

"Segítség az érzelmek feldolgozásában"

1) "Figyelmesen hallgassa meg a gyermekét" (nehéz, nagyon nehéz, főleg nagycsaládnál, sok feladattal: próbálok én is teljes figyelemmel fordulni a gyerekek felé, és abbahagyni, amit épp csinálok, sokkal nagyobb ilyenkor a lelkesedés)
2) "Néhány együttérző szócska (ó, nahát, értem) segítségével fogadja el érzéseit" (és lehetőleg semmi kérdés vagy tanács, legalábbis igyekezni kell, hogy ne próbáljuk a gyerek problémáit csípőből megoldani, mintha az csak valami semmiség lenne) "Az ember legszívesebben egyetlen mondattal megoldaná a gyermeke problémáit." ... "Álljon ellen a kísértésnek, amely arra csábít, hogy azonnal javítson a dolgokon. .. próbálja meg elfogadni és reakcióival támogatni a gyermek érzéseit." Ez is egyszerű, mindennapos fordulat: - Anya, éhes vagyok. - Akkor egyél!
3) "Nevezze meg az érzéseit" (az érzés elutasítása helyett: pl. nem lehetsz fáradt, nem utálhatod a tesódat, nincs jogod haragudni stb.)
4) "Képzeletben teljesítse gyermeke vágyát" (ezt azért még nem sikerült megszoknom, olyan hamisnak éreztem magam, amikor megpróbáltam "idevarázsolni" egy rudit - de az ötlet jó, hogy ne magyarázkodjunk, miért is fogyott el a rudi, és ne várjuk el, hogy a kicsik megértsék, zárva a bolt, nincs kedvünk lemenni stb.)

És végül a korlátokról:
"Minden érzést el lehet fogadni. Bizonyos cselekedeteket korlátozni kell."
"Megértem, hogy nagyon dühös vagy a bátyádra. Szavakkal, és ne pedig ököllel hozd a tudomására, amit akarsz."

És nagyon tetszik, hogy az írják, minden érzést el lehet fogadni. Pl. Nem KELL szeretni a testvért (és nem KELL azt hazudni,, hogy szeretik), főleg nem azért, mert testvér, max. azért, mert jól kijönnek, és esetleg majd számíthatnak egymásra. És joguk van a haragra, mérgelődhetnek, megsértődhetnek időnként. Veszekedhetnek, hiszen a testvérharc érdekes és fontos része a felnőtté válásnak.
Persze ez még csak elméletben megy nekem is, amint fájó pontra tapint pl. Balázs, azon nyomban felcsattanok.

Balázs tenisztáborban

Hát elment, ma reggel. Nincsenek messze (30 km?), heti 2x2 óra edzés, úszómedence, sportolás, barátkozás:) Azóta is fáj a szívem, de ezt hősiesen palástolom. Szokom a kiképzést.

Nemrég jött haza Balu a hírrel, hogy lesz a tábor, nem is drága, teljes ellátás, természetesen örültem a lehetőségnek. Aztán ahogy telt-múlt az idő, egyre fogyott Balázs lelkesedése. Először berágtam, hogy hogy lehet ilyen, miért is nem örül. Az egyik edző sem teljesen fair szerintem, mert elég lekezelően nyilatkozott a - másik edző által szervezett - táborról: felesleges, csak elhülyéskedik, buliznak majd kemény munka (?) helyett. (Amúgy ezek az edzők, ilyen-olyan 'bák, fiatal, laza srácok)

Mígnem úgy jött haza egy nap Balázs az edzésről, hogy hívjam fel a szervező edzőt (továbbiakban Sz.E.), hogy beteg, és nem tud menni a táborba. Még jobban berágtam, már csak a hazugság miatt is, de ismét eszembe jutott a Könyv:D Mondtam, hogy persze, ha nem akar menni, vagy csak erőszak miatt, felhívom Sz.E.-t, de szerintem elég jóban vannak, hogy őszintén elbeszélgessenek a dologról. Sz.E. meg fogja érteni, hogy miért nem akar menni. Mert természetesen nem ennyi a történet, menet közben derült ki, hogy van néhány olyan edzőtársa Balázsnak, akiket nem igazán szívlel, fullgazdag, nagyon elkényeztetett kölykök, akik tényleg csak hülyéskednek, beszólogatnak Balunak, szokásos.

Beszélgettünk kicsit - a felelősségvállalásról is, ami Balázsnak tényleg nem az erőssége -, és nem döntött. Majd pénteken kérte, adjak tanácsot. Mert én olyan okos vagyok (hízelgés rulez!), és el tudom dönteni, mi legyen. Ismét eszembe villant a Könyv:D
Annyit mondtam, szívesen segítek, de szerintem ő egyedül is meg tudja hozni a helyes döntést. És akkor tényleg megtörtént:
Balu: "Hát.. beszélek akkor Sz.E.-vel, nem megyek, nincs ennek így semmi értelme.. hülye gyerekek közé nem megyek, inkább edzek itthon sokkal keményebben."
Én: "Ühüm."
Balu: "Bár az is igaz, hogy Sz.E. elég kemény, tud fegyelmet tartani."
Én: "Igen?"
Balu: "Igen, és már meg is ígértem neki, hogy megyek. Tudod mit, nem fogom hagyni, hogy két ilyen hülye gyerek tönkretegye a tábort, én oda edzeni megyek, és a többiekkel barátkozni. Oké, megyek."
Én: "Oké."

És nem adtam tanácsot, nem tartottam hegyibeszédet, nem korrigáltam a jelzőit XD, nem okoskodtam (pedig erősségem), csak hagytam, hogy a nagyfiam átgondolja a dolgokat, és döntést hozzon. Olyat, amilyet ő akart, amit vállalt, és ami miatt nem én leszek a hibás később.

Való igaz, hogy Balázs hajlamos elfogadni az ítéletem (ha nincs más fontos aki felettem áll, jellemzően edző és/vagy barát), nehezen hoz döntést, rosszul veszi a kritikát és nem vállal felelősséget. Amilyen önálló más területeken, annyira nehéz neki a döntéshozatal. Vagyis ebben kell erősítenem, és ez nagyon nehéz, mert hajlamos vagyok a kioktatásra, erőszakosságra, és amúgy is, öregebb vagyok, jobban tudom. Ezen igyekszem változtatni, és hagyni, erősödjön meg a döntéshozatali képessége, mert az egész élet erről szól.

Ezért is nevetek már azokon a megjegyzéseken, hogy X.Y. "milyen jó anya, mit meg nem tesz a gyerekeiért". Ezt is a könyvben olvastam, és azóta azt figyeltem meg, hogy akikre ezt mondják, azok általában elég erőszakos/erős személyiségű szülők, akik valóban "mindent" megtesznek a gyerekükért, döntenek is helyettük mindenben, és a gyerekek később egészen önállótlanok, és a való életre képtelenek. Ezt még boncolgatom később:DD

5.8.11

anyós

... leszek egyszer én is? Vagy többször is, valószínúleg.

Fogadkoztam többször a múltban, hogy én aztán nem leszek olyan, mint a fiús sárkánymamák többsége, akik ellenségnek vélik a lányokat, potenciális veszélyforrást minden nőneműben, aki elveszi a kicsi fiút, és az anyukája ellen fordítja. Találkoztam már 1-2 díszpéldánnyal, keserítették meg az életem, és időnként a kapcsolataimat is, szóval tudom, milyen szörnyeteggé válhat egy fiús anyuka.

Viszont ma megbántották a középsőmet, és kicsin múlott, hogy meg nem ráncigáltam a rózsaszínbe bujtatott ördögfióka szőke copfját. De komolyan.

Történt, hogy Kristóf a szokásos módon futott egy kisfiú és egy kislány után, akik legalább 2-3 évvel idősebbek voltak nála, tartotta velük a lépést, de kommunikálásban lemaradt erősen. A kisfiú helyes volt, nem bánta, de a nyafka liliomszál kikérte magának az utánzást, és közölte, hogy nem barátkozik a kisfiúval. Kristóf persze az egészet nem értette, és letelepedett mellé a padra, míg durcizott, és a legszívesebben tényleg elküldtem volna azt a libát a fenébe, mert megbántotta a fiamat. Szóval teljesen hülye vagyok, és ez még csak a kezdet. Mi lesz, ha majd komolyan megbántják? Vagy Balázst, akivel inkább előbb, mint utóbb megtörténik majd a "szívtörés"?
Szerencse, hogy nincs fegyverem, szoktam mondani, amikor autóba ülök, és felmegy a pulzusom a sok idióta sofőrt látva; és ismét csak ez jut eszembe.

Mindenesetre tündérbogarak voltak ma, és 2 óra játszóterezés után alig bírtunk hazavánszorogni mi hárman.

4.8.11

horgoltam is néha

És íme a nagyimintás horgolt takaró készülődése:

Azóta már kicsit haladtam vele, van vagy 10 sor széles fehér része, sőt néhány sor kékes árnyalat is, azóta ismét a fehéret horgolom, és fel is emésztettem az akril-fonalaim 90%-át. A végén vennem kell majd néhány gombolyagot, hogy normális takaróméretre tudjam kialakítani.

Mivel egyben kötöm az egészet, ezért mostanra már tekintélyes idő, mire egy-egy sorral körbeérek, és jól melegít is, amikor a fotelban kucorogva az ölemben pihen. Nem egy nyári darab, na:)

A katicás hátizsák, mint másik futó projektem is szépen alakul, kész a háta és 7 pöttye (az alját épp újrakezdtem).

Ez pedig a kész két darab hálós játéktároló - közöttük pedig a gyapjú-tarisznya, amit Balu a Waldorfban szőtt 4-ben. Olyan szép, és olyan nagyon szerette csinálni:)
És a falvédő, ami még mindig nincs a falra szerelve, mindig annyi mindent csinálunk egyszerre..