tovább folytatódik a felvételi mizéria Baluval. Kiadták a lapokat, a magyar az szörnyen sikerült - az utolsó feladat egy 10-2 mondatos fogalmazás megadott címmel, ami 10 pontos lehet (az 50-ből!), és addigra kölyök már olyan szinten bestresszelt, hogy írt egy értelmetlen fogalmazást (mikor kérdeztem, hogy ez a mondat itt hogy jön a másik után, mert ennek így nincs értelme, azt mondta: hoppá, kifelejtettem belőle egy mondatot (?!). Na, szóval így lett 27 pontja, a matek viszont 45 (az 50-ből). 3 magyarpontot megreklamáltam, biztos ami tuti (nincs igazam, szerintem max. egy külalak pontot tudok érvényesíteni, de álltólag ezt így kell), és valszeg a biosz szak elúszott, de az általános tantervű osztályba jó lesz. Mindenesetre tanul tovább, nagy baj nincs.
Csak épp: magyarból eddig csupa 40 pont fölötti próbafelvételit írt, és olyan fogalmazásokat, hogy öröm volt olvasni.
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy matek tagozatra gond nélkül bejutna. Amire nem is készültünk. Fontolóra se vettük. Még nem tudom, mi lesz:)
Ideje viszont továbbra sincs, semmi, mert mivel ilyen kis ügyes teniszező, járhat hetente 3x kondizni a többi kis tehetséggel. Igen, ez egy kitüntetés, nem mehet ám mindenki, az edző is csak őt hívta a csoportjukból. Így amikor itthon van Balázs, főként pihen.
BTW rendeltünk egy Babolat teniszütőt, ami régi álma, mikor megjött, kiderült, hogy egy szar konstrukció, a márkanév mégsem minden. Szerencsére visszaküldhettük, de a postaköltség 2600 ft volt összesen - a semmiért..
Kristóffal úgy sétálunk, hogy fogja a kezemet, és beszélget: "figyelj, anya", és utána mondja és mondja, vagy ordítja és kiabálja, hogy "kukásautó, bicigli, bácsi, elment a bácsi, lepüj a madáj, vagy épp bokkojics" (ami a brokkoli tisztességtelen neve).
Zalán közben a hasamon van, ránk húzva apa bélelt széldzsekije, így nem fázunk, és otthonról is könnyebb elindulni, nem kell michelin babává öltöztetni Zalánt, így nem ordít (annyira). Azt az 1-1,5 órát, amit lenn sétálunk, kibírom, itthon úgyis a hátamon szunnyad 1-2 órát napközben, az nem megterhelő (annyira - de úgyis jógázom).
Mindennap mondókázunk, és mindennap tanulunk is egy újat (igen, én is, nem mama-többes), és mindennap sétálunk, és játszunk együtt. Mostanában korán reggel megfőzök, este mindent elmosogatok, söprök és felmosok, így napközben van rájuk időm. Igénylik, Zalán épp szeparációsan szorong, vagyis, ha eltűnök, és ő látja, vagy meglát, azonnal elkezd ordítani. Ha úgy tűnök el, hogy elmerülten játszik, nem hiányol egész sokáig. Kristóf pedig nem viccel és nem ordít: jön, fogja a kezem: "gyere anya, figyelj.." Ennek persze nem lehet ellenállni :)
Szóval még mindig nehéz, és folyton fáradt vagyok, és nincs időm, de mégis, 1-2 hete kicsit fellélegeztem, látszik az alagút vége.
Rétest nem nagyon tudok csinálni - egyszer vagy kétszer próbáltam, de lapos maradt, gondolom a töltelék miatt.
A béles viszont - mint megtudtam -, olyan rétes, ahol a réteslap nem a töltelék köré van göngyölve, hanem alul és fölül borítja be. Az erdélyi konyha terméke. Hogy mi a különbség a vargabéles és a stíriai metélt között, arról fogalmam sincs (a tésztánál, valami apróság úgy tudom), de nem is fontos: egyszer így hívom, egyszer meg úgy. A lényeg, hogy finom, és gyors és egyszerű.
Recept:
6 tojássárgáját 15 dkg cukorral
fehérre-habosra mixelem a robotgéppel; belekeverem az 50 dkg túrót 1 kispohár tejfölt
összemixelem a robotgéppel; belekeverem a 10 dkg puha vajat csipet sót 1 tk citromlevet vaníliakivonatot
összekeverem, hogy jó krémes állaguú legyen.
6-8 réteslapot
kiterítek, egyenként megkenem őket olvasztott vajjal, a tepsit is kikenem vajjal, aljára teszek 3-4 réteslapot, megszórom zsemlemorzsával vagy darált háztartási keksszel, sütőt begyújtom 200 fokra.
6 tojásfehérjét és pár csepp citromlevet
kemény habbá verem, fakanállal óvatosan a krémbe forgatom; rárétegzem a túrós krémet és 25 dkg cérnametéltet
jól összetúrom egy villával a rétegeket, hogy a cérnametéltet beborítsa a túrókrém, mert ebben a masszában fog megpuhulni a tészta; ráterítem a maradék réteslapokat, betolom a tepsit a sütőbe, 10 percig 200 fokon, 30 percig 180 fokon sütöm (légkeverés nélkül, nehogy kiszáradjon)
Langyos-melegre hűlés után felkockázom, tálalhatom.
Kis porcukorral a tetején szeretjük - mindannyian :) na jó, a legkisebb még nem kóstolta, de amilyen cuppogva eszik minden újdonságot, jövőre már ő is falatozik belőle.
Balázs minden héten el tudná viselni:)
Sok ötletet találtam a recepthez Wise Ladynél, köszönöm neki, ismét!
Az előző - szülinapozós -projekttel párhuzamosan futott az "éljük túl Balázs felvételizését infarktus nélkül" megmozdulás is, ami nem kevés energiámat emésztette fel. Mert én persze megállás nélkül hajtogattam, hogy nem számít, hogy sikerül, mi szeretrni fogjuk, és ha el is szúrja, nagyon rosszul nem járhat, mert jók a jegyei; legfeljebb egy "sima" gimnáziumban fog tanulni, nem gond.
Ugyanakkor, a szorongó énem, aki tudja, hogy nagyon is fontos, melyik középiskolába megy tanulni valaki, folyamatosan ostorozta Balut, hogy ezt a 2 hónapot, 3 hetet, 5 napot stb már csak kibírja sok tanulással, utána lazíthat, de addig ne lustálkodjon, és főleg ne tévézzen, gépezzen, bambuljon stb.
Tanult is a kölyök, járt felkészítőre, szerintem sokkal többet beleadhatott volna.. de.
A bizonyítványa szuper, egy négyese van rajzból.
A matek flvételije nagyon jól sikerült, sőt annál is jobban (45 pont körüli - itthon, ha 40 pontot írt a korábbi feladatlapokból gyakorlásképp, már hangosan ujjongtunk - a max pontszám 50)
A magyar nem valami fényes, de 35 pont körüli, így nem hiszem, hogy gond lenne.
Még van egy szóbeli biológia felvételi, ahol 30 pontot lehet összegyűjteni: 3 különböző kérdést kapnak 3 témakörből.
És miután ilyen nagy az elégedettség, összeállítottam Balázs napirendjét (holnapra ki is nyomtatom, ma még nem stresszelem), mert nagyon szétzuhant itt a tanulásokra hivatkozva. (kell neki, bebizonyosodott korábban). Nincsenek időponthoz kötött dolgok, csak pár feladat/nap.
Már csak a szankciót kell kitalálnom, egyelőre csak túl szigorú jutott eszembe. Asszem tv és/vagy szgép megvonás lesz a nyerő ötlet:)
Ami viszont érdekes: Balunak van (némi?) figyelemzavara, már erősen javult formában, de van. Ezért voltak/vannak a matekkal probllémái. Főleg szöveges példáknál, ismeretlen feladatoknál, ilyesmi. Nem tud pl. egyenletet felírni.
Erre kifejlesztett kétfajta gondolkodásmódot:
A) az egyszerűbb esetben ránéz és meglátja a megoldást
B) a bonyolultabbaknál valahogy kilogikázza
Félelmetes, nem tudom követni a gondolkodását. Megpróbálta elmagyarázni, és csak feketeséget láttam:)Érdekes, az biztos. Szerdán megyünk nevelési tanácsadóba, megnézik, maradt-e valamiféle figyelemzavara Balunak, igazán kíváncsi vagyok.
Zsúfolt hetünk volt. És pénteken még nem volt kész minden, hogy szombaton szülinapot ünnepeljünk. Ráadásul pénteken a konyhában is katasztrófa-üzemmódban ténykedtem, semmi, de semmi nem sikerült.
Zalán fél 11-kor aludt el este:) Szerencsére fürdés alatt elkészítettem a torta hozzávalóit, beraktam a sütőbe, és 20 per alatt készen lett.
Reggelire egy adag fahéjas rózsa alapanyagot is beraktam a kenyérsütőbe, hogy amíg játszunk, altatok, bedagassza a gép.
Fél 11-kor pedig turbó módra kapcsoltam. A torta receptje Mohától van - Nigella receptje kevésbé édesen, de így tökéletes. A máz valami különösen isteni, szép, nem törik, egyenletes, sima és fényes.
És nagyon klassz az ízharmónia. Én a tortalapok közé kevés eperlekvárt tettem, így is finom volt.
Éjfél után lettem kész, de nagyon boldog és büszke voltam, és fél 2-ig aludni se tudtam, csak forgolódtam, és emlékeztem: Kristóf 2 éve hajnali 00:58-kor született. Nem volt egy jó élmény a szülés maga, nagyon felkészületlenül ért a császármetszés, és az utána következő fájdalmas gyógyulás, a nemszopizó, letapadt nyelvű kisfiú, akivel mégis teljesen összeszokva jöttünk ki 6 nap után a kórházból. És aki a nehéz kezdet után igazi mintababa volt, sokat aludt, sokat evett, nyugis természetű (olyan 4-5 hónapos volt, amikor elhatároztuk, vállalunk még egy babát, jöhet bármikor, ilyen áldott jó, nyugis baba mellé, persze :D ). Vele fedeztem fel a hordozást is. És - bár vannak hullámvölgyeink, és igazi önálló, öntörvényű kisfiúvá cseperedett Kristóf az évek (!) során - egy csodakedves, csodavidám kisfiúvá fejlődött. Aki minden napra tartogat valami kedveset, meghatót, vicceset, és nem hagyja, hogy sokáig szomorú vagy ideges legyek :D
Gondolom, minden anya emlékezik a gyerek születésnapján. Majdnem olyan szép éjszaka volt ez, mint a születése utániak, amikor a hormonok mindent felfokoznak.
Reggel vidám ébredés után elmentünk kamionokat, buszokat, vonatot és ilyesmiket nézni, de hideg szél fújt. Balu betegsége és felvételije miatt nem mentünk élményfürdőbe, de még bepótoljuk.
Csináltam expressz pizzát, tortát gyújtottunk, ajándékok és buborékfújás mentek délután. Apa elkészült a székkel, de még nincs lefestve, azt a héten bepótolja, én a babával készültem el, de még nincs ruhája, azt is be ekll fejeznem még a napokban.
De kapott Kristóf ki- és lemosható filceket (azóta is áldom az eszem, mert kedvenc mulatsága az, hogy befesti magát és a ruháját), lemosható viaszkrétát, gömbös rajzolót (nem jött be, jobban szereti a ceruza-alakú dolgokat, kisebbeknek tudom inkább elképzelni - Zalán szemet is vetett rá és próbálgatja -, vagy olyanoknak, akik most kezdik az ismerkedést a rajzolással).
Rengeteg kép készült, jó volt, hogy együt voltunk mindannyian, a családtagok majd a következő napokban/hetekben érkeznek.
Jó testvér Kristóf, nagyon, ösztönösen, nem a mi érdemünk: a bili az kalap nálunk is - soha nem használtuk még, nagyon távol van egyébként is a szobatisztaságtól -, és miután felvette, viszi Zalánnak, hogy ő is hordja egy kicsit. Az adventi naptárba rejtett kisautókat, ha előveszi, egyet mindig ad Zalánnak is, "tessék, Zalus, autó, játsszál!'
Ilyen jelenetekkel ajándékozott meg minket az ünnepelt:D
Való igaz, nálunk nem az év vége a rázós - max. a karácsony. A családi ünnepek így december végétől májusig - Zalán óta júniusig - tartanak, így nálunk ilyenkor érik egymást az események és az ünnepeltek.
Csütörtökön ráadásul nagyon kedves vendégeink érkeztek: (volt?) sógorom, aki nagyon jó barátom maradt a válásom ellenére is, már több, mint 10 éve.
Először én költöztem Pestre, majd ő Németországba, aztán én vissza, akkor pár hónapig ismét nagyon jó barátok lettünk, napi szinten találkoztunk, majd ő költözött kb. 4 éve Bp-re. Nem vagyok egy ász távolsági kapcsolatban, de időnként beszélünk egymással, és félévente átlagban találkozunk is:) És olyankor olyan, mintha tegnap beszéltünk volna utoljára.
Szóval itt voltak, ő és a párja (őt is imádom), és sokat meséltek, szerencsére nagyon klasszul alakul az életük.Ez esetükben nemcsak véletlen és szerencse, mindketten olyan emberek, akiknek minden sikerül, mert jó emberek, és a jó emberek megtalálják egymást, és segítenek egymáson. Marha naivul hangzik, korábban nem is hittem volna, hogy így is lehet boldogulni. De ők olyanok kb. mint Jancsi: nem mondanak és nem gondolnak rosszat másokról, nem foglalkoznak sérelmekkel, bosszúval, fúrással, kibeszéléssel. Élik az életüket, barátságosak, kedvesek és nagyon pozitívak. Ez nem jelenti azt feltétlenül, hogy balekok (pár évvel ezelőtt biztos ezt hittem volna), hanem, hogy ha valakivel jóban vannak, azt nem beszélik ki a háta mögött, a mosoly az valóban mosolyt jelent, mert csak azzal tartanak fenn közvetlen kapcsolatot, aki megérdemli. Biztos zavaros, meg minden, amit leírtam, de annyira nem jellemző ez manapság, olyan kevés emberben lehet megbízni, ezért nagyon örülök, hogy ilyen barátaim vannak.
Megbeszéltük, hogy nyáron meglátogatom őket.
Tomi - a sógorom - járt nemrég az USA-ban (Floridában, Bostonban) és sokat mesélt, és sok-sok képet mutatott. Jó ötlet: van egy 16 gigás pendrive-juk, rajta az összes képpel, így nemcsak megmutatni tudják a képeket, hanem, "ha tűz ütne ki a lakásukban, azok akkor is megmenekülnének".
Szóval Tomi egy multinál dolgozik, rengeteget, ennek megfelelően jól is keres, de ez egy jófej multi, aki meg is becsüli a dolgozóit, nemcsak anyagilag, de emberileg is: hallottam meséket korábban is ilyen multikról, de ez az első ilyen irányú tapasztalatom.
Amerika érdekes ország. A repülőtéren nyilatkozatot kell tenni -
1. kérdés: Ön terrorista? Igen/Nem
X. kérdés: 1939-45 között Ön tagja volt a Náci-pártnak? Igen/Nem
Amerikában mindenki dagadt és hülye (bocs). Aki nem dagadt az A) Hollywood-ban van B) turista C) bevándorló
Ha egy gyorsétteremben rendelsz egy hamburgert, akkor köretként egy zacskó chipset adnak hozzá. Tomi hitetlenkedve nézett körül, és minden asztalnál: egy vagy több hamburger, sajtos, sonkás, chilis, stb zacskó chips, és egy LIGHT cola. Wow. Mint ahogy a sör is light. Nem is tudtam, hogy sok a zsír és a cukor a sörben:D
A cégük floridai irodájában egy szőke jött nagy boldogan: húú, mondták, hogy van itt egy magyar, jöttem megnézni, hogy milyen?!
A nagyfőnök pedig nyáron: - Magyarországon milyen most az idő? - Húú, meleg van, olyan 33-34 fok.- Igen, Afrikában meleg van ilyenkor -Ööö, igen.
Elég sokat lehet ott nevetni, ha van humorérzéked.
Zalán felállt - kapaszkodva rendesen a kanapé mellett. Aztán tett egy lépést oldalazva. Ugyanezt a fotel mellett nem sikerült megoldania, amit ordítva ki is kért magának.
Nem mellesleg menet közben növesztett még egy fogat - így már az 5 kis egérfogát csikorgatja: na az egy szép hangverseny.
Aztán: 8,25 kg (mondtam!) és vigyorogva tűrte a vizsgálatot, amikor dokinéni a hasát tapogatta, gurgulázva nevetett - csikis volt neki. Amúgy dokinéni jófej volt, valami gondja volt múltkor, azért volt alien üzemmódban.
Apával voltunk tanácsadáson - szerencsére -, így a közkedvelt és barátságos Zalán után be tudtam mutatni nekik a 2 éves státuszra érkező ordító, kalimpáló Kristófot is.
Aki szintén nagyot nőtt: 89 cm, 13,5 kg. Dokinéni most megint a megszokott hangulatában csak mosolygott Kristóf előadásán, hellyel-közel megvizsgálta a "vadócot". És klasszul elbeszélgettünk.
Kristóf mostanában rengeteget rajzol, az aktuális kedvenc a filctoll - így mindig nyakig össze van kenve -, már nemcsak firkál, hanem köröket rajzol: pl. csúszik-ot, vagy hintát: több játszóteres műalkotása készült már el.
A múltkor pedig kipróbáltam ezt - a sok blogon megjelent - virágot. Először én kezdtem el körbe leragasztani a fültisztító pálcikákat, Kristóf hamar kedvet kapott és folytatta, majd amikor túl sok volt belőle a lapon, elkezdte leszedegetni őket:D
Aztán rajzoltam a virágnak szárat és levelet, és saját magától kiszínezte őket. Nagyon bírom, amikor így művészkedik, teljesen bele tud feledkezni az alkotásba.
Az örök kedvenc a labda, azzal pedig mostanság nemcsak dob, elkap, hanem a pattogtatást gyakorolja.
Itt azt a pillanatot örökítettem meg, ahogy Kristóf lazán hátradobja a flakont, ami a következő pillanatban Zalánt fogja fejen találni - ő erre már készül is lélekben, összehúzza a szemét.
Minden napra megajándékoznak valami újítással, bírom őket:)
Természetesen Balázs is ügyes, bár most itthon edz a felvételire. Szerda este hőemelkedése volt, és így most itthon van, nehogy komolyan megbetegedjen, mert úgy nagyon nehéz megírni a felvételiket és a tanárok már mindenkit riogatnak a" csak kórházi tartózkodás ment fel a felvételi megírásától" szöveggel.
Úgyhogy Balázs néha-néha belenéz a matek példákba, de mivel mostanság nagyon jó feladatlapokat írt, és úgysem fog már semmi újdonságot tanulni, nem zaklatom nagyon, inkább biztatom: ez lesz az első komolyabb megmérettetés, és nagyon izgul a kölyök. (Én is.)
Az elmúlt pár napban teljesen helyesen és folyamatosan(ragozva, szép kiejtéssel) kezdett beszélni. Persze ezt is olyan sajátosan teszi. Ha nincs kedve, vagy idegenek vannak körülötte, vagy délután fél 6 van, akkor suttog - tegnap a fürdőkádban ültem - mert hébe-hóba ilyen nagy lazulásokat is megengedhetek magamnak, köszönet érte apának -, és ott állt az ajtó előtt, s a csendben hallhattam:"Kinyitom az ajtót. Anya fürdik. Bezárom, hideg van." És ezt tette. (Csont nélkül be is zárja az ajtókat :DD)
Bogyó és Babóca - ami telitalálat volt, köszi, mami! - óta mondogatja: "csigafiú, katicakislány".
Végre már nemcsak szobanövényként viselkedik Zalán, hanem igazi része a családnak, aki érdeklődik minden iránt és szeret - néha csak szeretne - részt venni a mindennapokban.
Úgy ül, mint a parancsolat - sajnos, néha éjszaka is, ha felriad, az első dolga, hogy ülőhelyzetbe tornázza magát -, mai skillje, hogy felhúzza/feltornázza magát félálló helyzetbe, majd egyensúlyvesztéskor fenékre huppan. Ezt is nagyon ügyesen csinálja. Ofcoz.
Eszik! Kanálból, már kóstolt - mit kóstolt, félüveg bébiételt + mellé 1/3 banánt vagy jégkockatartónyi főtt csirkemellet bevág egy-egy étkezésre (délben és uzsonnára kap valami szilárdat, de ez nem rettenti vissza a napi 8x-i szopizástól): almát, banánt, barackot, krumplit, sütőtököt, csirkemellet - ma a répát is. Fura, undorodó képet vág minden új íznél, aztán megnyugodva lapátolja be. Az előkét viszont tépi ki a nyakából.Fura, de ma, miközben az asztalnál rajzoltunk Kristóffal, az egyik rajzát is bekajálta Zalán ;D
Alvása csapnivaló, ölben, kendőben szeretne mindig aludni. Ha álmos, vigyorog a kendő láttán, rövid nézelődés, ficánkolás, aztán szunya. Mondjuk úgy 40-60 perc, aztán felriad, onnantól szeret ölben lenni. De, hosszú idő óta tegnap végre apán is elaludt. Ez hónapok óta az én "kiváltságom" volt, el se tudom mondani, mennyire fárasztó.
Négyfogú!
Vigyorgombóc, imádja, ha éneklünk, mesélünk, ha Kristóf mellette van, ha játszik vele.
Szeret fürödni, öltözni, könyvet olvasni, tépkedni, mindent megkóstolni, utálja a cumit, a cumisüveget, poharat csőrrel vagy anélkül.
Voltak Ramiék - ez egy biztos program, ilyenkor repülnek a gyerekek a boldogságtól, és Kristóf minden ébredés után követeli Mártikát. Részletek Raminál:D, aki szerencsére fotózott, én mostanában csak ritkán kapom elő a gépet. Egyrészt állandó időzavarban szenvedek, másrészt igyekszem nem lemaradni a pillanatokról, és ilyenkor vagy ott vagyok és részt veszek, vagy fotózok. De majd megint változik ez is, és én kattingatok ész nélkül.
Ez a hét például egészen elfoglalt lesz: évfordulónk Jancsival, Kristóf 2. szülinapja, óó és Balu felvételije, amitől előre gyomorgörcsöm és hányingerem van. Mindenesetre sok-sok sütit fogok sütni a héten, plusz be kell fejeznem Kristóf babáját és lefesteni a kisszékét, miután apa elkészült vele. És lesz egy 2éves státusz, és egy 7 hós.
Ezen túl olvasom a "Beszélj úgy, hogy érdekelje..." könyvet és nagyon-nagyon tetszik. A 2. részét, a "Testvérek féltékenység nélkül"-t is megvettem gyorsban a hétvégén. Le kell írnom majd belőle fontos dolgokat, hogy rögzüljenek.
Voltunk babaklubban, ahol most is szülinapi buli volt - és ahol ismét nem fotóztam -, ezúttal Kristófnak és a többi januári babának, Mártikának is. Gyönyörű szép képet kaptam a fiúról. Én pedig csináltam az ünnepelteknek horgászajándékot: dekorgumiból halakat kell kivágni, ráhúztam gemkapcsot és egy hurkapálcára kötött mágnessel lehet kifogni a halacskákat.
Kristófnak is tetszett a játék, aztán még első este hozzácsapta a mágnest a csempéhez, le is tört egy kis rész (a mágnesből), azóta inkább csak fürdésnél játszanak a halakkal - Zalán például megrágicsálja őket, tele van a dekorgumi apró, pici fognyomokkal.
Kristóf persze megint élvezte a klubot nagyon, és megint 1 órát ült az ölembe, mielőtt feloldódott volna. Az tuti, hogy egy óránál rövidebb időtartamú eseményekre nem megyünk a közeljövőben.
Amúgy is, Kristóf mostanában nagyon nyűgös-fajta, mindenre csak nem-nem-nemmel reagál, én próbálok szót érteni vele, de a földönfetrengős hisztit nem tudom tolerálni. Egyetlen megoldásom ilyenkor, hogy bezárom a szobájába, és elmondom neki, hogy ha megnyugszik, kijöhet (nem, mintha nem tudná kinyitni az ajtókat, de érdekes módon, ilyenkor nem próbálkozik). És tényleg, bezárom, és 1-2 mp múlva már megnyugodva szipog (a sírás utáni szipogással) és rohan hozzám. Áll az ajtó mögött (üvegajtó) és várja, hogy kijöhessen. Nálunk bevált ez a módszer, de azért igyekszem minél kevesebbet használni, csak a földöntekergős-üvöltéses-nemlehethozzámszólni esetben.
A vasárnap pedig nagyrészt sétával telt, és micsoda szerencse, hogy Zalánt babakocsiban vittük, mert bár ő 1 óra múlva kikéredzkedett, hazafelé Kristófot - bár erősen ellenkezett - bele tudtuk tenni (amikor már benn ült a babakocsiban, semmi baja nem volt, csak épp mindig ellenkezik), és nem kellett két gyereket cipelni + üres babakocsit tolni. Mindig megbánom, ha nem viszek a sétához kendőt vagy mei tai-t:/
Zalán cseperedik, 7 hónapos már, de erről majd bővebben, fotókkal!
Szombaton voltam jógázni, ami szuper volt, én komolyan nem tudtam, hogy van oldalsó hasizmom, két napja tudom, mert olyan izomlázam van (ott is), hogy még a fekvés is fáj. Mindenesetre hasznos és sokkal jobban érzem magam, hogy évek óta most először jól átmozgattam magam. Lesz folytatása is:)
Nem a könyv és gyereknevelés :D
Kristóf mostanában suttog - már a mondókákat, énekeket is csak halkan mondogatja, meséket is, csak néha, széles jókedvében kiabál bele ilyeneket a világba, hogy "nézd, kukás, bicigli, busz!"
Játszunk Kristóffal, "Sima út, sima út...", párszor elmondókáztuk, eljátszottuk, kérdeztem, hogy még egyszer?, mire alig hallhatóan súgta: "csika.." (ami egy másik mondóka, amit szintén nagyon szeret)
Tegnap a bejárati ajtóhoz szaladt - talán hallott valami mocorgást kintről - és az ajtónak súgta: "Máátika"
Zalánt nem mond, viszont azt, hogy "Zalus" és "tesó", azt igen, és gyakran :D
Még nem jár ugyan, de ezek a puha kiscipők nagyon hasznosak a csúszós parkettán.
A picurka ugyanis egyre többet mozog, felül, pár napja kapaszkodva többször fel is állt:)Mondjuk azóta sem, de a többi mutatványt gyakorolja rendesen. Szerencsére nem egy sírós fajta, így fel sem vesz egy-két koppanást, sőt Kristóf szeretet- és segítőrohamait sem, mint ahogy Balázs akrobata-mutatványain - melyek fontos főszereplője/alanya Zalán vagy Kristóf - is csak vigyorog.
Úgyhogy puszta elővigyázatosságból leengedtük a kiságyat, ami remek móka mindkét gyereknek.
..szinte az egész pénteket. Annyira jó volt már végre találkozni. A decemberi betegeskedések és ünnepek után végül úgy döntöttem, ha törik, ha szakad, meglátogatjuk a barátokat.
Szerencsére Rami is hasonlóképpen gondolkodott, így nem kellett nagy akadályokat legyőznöm. Fényképezőgépet nem vittem, de ha lett volna nálam se nagyon tudom használni, szerencsére Rami fotózott, biztosan csodás képek születtek.
Update: Igen, tényleg csodásak, itt a bejegyzés, fotókkal:)
Persze már az elindulás sem volt zökkenőmentes. Hogy milyen határozott voltam a programot tekintve, már onnan is látható, hogy bár mindenféle ónos esőt és csúszós utakat jelentettek, nem tántorított el. Az se, hogy Kristóf nem akart sétálni, se Mártikával találkozni, és ilyen még soha nem fordult elő. Akkor már derengett, hogy nem lesz egy könnyű utunk.
Szerencsésen felöltöztünk, a kabáton igyekeztem felhúzni a cipzárat, amikor a kezembe maradt a húzóka, a kabát rajtunk ragadt (rajtam, és az előre kötött Zalánon), nagy nehezen leszaggattam magunkról a kabátbörtönt és felvettem apa egyik kényelmes kabátját.
A következő nehézség az volt, hogy - már láttuk Ramiékat - Kristóf egy idő után nem volt hajlandó sétálni, és az ölembe kéredzkedett (A lenti hisztiket nem tudom úgy megoldani, mint az itthoniakat, mert itthon, ha nagyon hisztizős kedvében van, berakom a szobájába, és pár másodperc múlva - volt már, hogy egy perc is kellett - lenyugodva bújik elő) Máskor hazamentünk volna, de most az volt a cél, hogy Ramival és Mártikával legyünk, fura lett volna, ha egy perc után elegánsan hazalépünk.. áá, szóval ez az igazi dacos hiszti, ettől égnek áll minden szál hajam. Mindenesetre felült az ölembe Kristóf is, és néhány száz métert két gyerekkel sétáltam (a bal kezem még két nap múlva se bírtam rendesen mozgatni, olyan izomlázas volt).
Persze azért Kristóf Mártikát látva hamar magára talált, kézen fogva sétáltak, röhincséltek, ugráltak, nem sok idő kellett, hogy teljesen feloldódjon, és ügyet se vessen ránk aznap. Időnként produkálta is magát rendesen Mártikának.
Sokat nevettünk, beszélgettünk, Zalán ismét felült. Kristóf felismerte Babócát a tv-ben, nagyon örült neki:)
Mikor apa megjött értünk - úgy volt, hogy vásárolni megyünk -, hatalmas, fülsértő ordításba torkollott az öltözködés. És egy perc után mindketten horpasztottak az autósülésükben, és otthon is folytatták.
Hétfő: spenótos + sajtos tészta Kedd: fokhagymakrémleves pirított kenyérkockákkal Szerda: zöldborsófőzelék + fasírtgolyók Csütörtök: tonhalsaláta + túrótorta Péntek: piskóta és házi nutella
(eredetileg palacsinta mellé készült, Kristóf elnyalogatta az összeset! recept: itt - babapiskótát is csináltam párat, de sajna csak egy normális méretű tepsim van, úgyhogy a maradék sima piskótalapként végezte, természetesen így is hipp-hopp elfogyott) Szombat: barackos csirkemell + krumplipüré + sajtos-tejfölös karfiol Vasárnap: bakonyi sertéscsíkok csőtésztával
Sütik: vaníliás keksz babapiskóta
Hot dog receptet pedig azért írok le, mert nagyon szeretem, nagyon klassz recept. Többet próbáltam, mire rátaláltam, és igen, ez az igazi az egész családnak! ReceptMax konyhájából való, és azt hiszem, változtatás nélkül készítem, csak épp a sütési idő sokkal rövidebb nálam.
1 ek olaj 440 ml tej 1 púpozott ek só 1 púpozott ek cukor 60 dkg finomliszt 15 dkg rétesliszt 4 dkg élesztő
dagasztom, kelesztem.
A tésztát két részletben kinyújtom, kb. 3 cm-es csíkokra vágom, és betekerem a 10 pár virslit. 1 tojást
felverek, és bekenem a tészták tetejét.
Gőzös sütőben 50 fokon kelesztem kb. 30 percig, majd 200 fokon, továbbra is gőzös sütőben 15-20 perc alatt pirosra és ropogósra sütöm őket.
A gőzös sütőt úgy szoktam elérni, hogy egy kis tálkába teszek vizet, és azt berakom a sütő aljába, vagy bespriccolok vizet az aljába, esetleg (nyáron), egy-két jégkockát dobok a sütőbe. Persze, az utóbbi két megoldás csak villanytűzhelynél jön be.
Az 50 fokos sütőt pedig úgy csinálom, hogy beállítom a hőmérsékletet 50 és 75 fok közé valahová, és ha felfűtött, kikapcsolom a sütőt, felesleges továbbra is áramot pazarolni, a lényeg, hogy ne legyen hideg benn. Nyáron egyáltalán nem is használok sütőt a kelesztéshez.
(A múltkor, bejgli sütéskor ezt szépen el is rontottam: befűtöttem, és aztán nem kapcsoltam ki a fűtést és kb. 70-80 fokon keltek a diós bejglik, ami nem használt az állaguknak, túlságosan, amorf módon megdagadtak.)
Vártam már, nagyon, hogy a naggyal leülve tudjunk alkotgatni, és lassan elérkezik az idő.
Gyurmázás pipa, legközelebb színes gyurmákat fogok készíteni, de most nagyon megy a firkálás krétával. A "térelválasztónk" oldala fehér bútorlap, úgyhogy letörölni is könnyű, és nagy kárt se tud okozni benne Kristóf, ha elkapja a művészi láz. Ez egy kukásautó. És egy 'kabion", illetve egy "vijág".
Ma pedig festéssel ismerkedtünk. Egyszerű, ujjal is kenhető festéket kapunk 1 adag liszt és egy adag hideg víz összekeverésével, ételfestékkel színezve. Már megint csak kéket csináltam, de ezt a zöld műanyagos ételfestékes izét alig bírom kinyitni, a kék pedig a gyurmázás óta nyitva van, nem kell vele szórakozni, úgyhogy nálunk minden kék:/
Először nagyon tartott a festéktől Kristóf, nem volt hajlandó belenyomni a kezét, pedig ujjfestésnek szántam a próbálkozást, de aztán az ecsettel vadul maszatolt. Majd - a képeken is látszik - aggódva figyelte, ahogy festékes a keze, meg is mostuk, de aztán eluntam a fürdőbe mászkálást, és rávettem, hogy örüljön a maszatolásnak. Örült, és készült 2 darab tenyérlenyomat is. Majd még folytatjuk. (Eredetileg ilyet akartam.)
A pihenés pedig mint olyan nem létezik többé. A gyerekek nem is igen igénylik, én meg elájulok majd egyszer. Az van ugyanis, hogy Kristóf nem alszik mostanság délután (akkor se, ha sétálunk, de akkor igen, ha autóba ül, a nap bármely időszakában). Így délután egy kb. 1,5 órás maratoni Elmo-zással pihen (más nem érdekli) a tv előtt.
Én addig házimunkázok a hátamra kötött Zalánnal, aki továbbra is 2-3-szor 20 perceket horpaszt napközben. Na, tőle viszont megőrülök, mert míg Kristóf este 8-9-től reggel 8-9-ig alszik (tehát akár 12 órát is), Zalánnal az esti elalvás is katasztrófa, általában 11 előtt nem sikerül megejteni. Asszem, Kristóf maga a könnyen kezelhetőség - még így, dackorszakosan is -, az állandóan izgő-mozgó, nemalvó Zalánhoz képest..
Í
Tegnap viszont úgy találtam a picurra, hogy ott ÜLT a játékosláda mellett, és könyékig benne turkált. (megjegyzem, azt sem tudtam eddig, hogy ülni tud, azt, meg, hogy felülni, azt végképp nem láttam még, mert ha sikerült is neki, rögtön továbblökte a lendület, és egy új tárgy megszerzésének lehetősége)
És még: megmértük digitális mérlegen, 8,1 kg. Ha 2 hét múlva megyünk tanácsadásra, és kiderül, hogy minimum 50 dkg-t hízott, akkor vajon fogyókúrát írnak elő?!
Volt védőnő is, aki nagyon helyes volt, és Kristóf nem félt, és kikísérte és integetett neki! (soha, senkinek nem integet, nekem se). Persze az élet igazságos, Zalán üvöltött a karjában, csak anya kellett neki:D
