Még az ünnepekről..

néhány szó és kép.

Szilveszterkor 7-en búcsúztattuk az óévet, mint a gonoszok. 6 fiú és én. És az biztos, hogy csak én főztem és sütöttem. Az is biztos, hogy a két legkisebb éjfélkor már aludt, engem előtte keltettek fel 15 perccel:D Aztán még fennmaradtam hajnal 2-ig, nem igazán tudom, miért, de Jancsival beszélgettünk is - már amennyire lehet kómásan beszélgetni.

Velünk ünnepelt Jancsi nagyfia - az előző házasságából, igazi patchwork-család vagyunk ám -, róla nem szoktam megemlékezni (okkal, persze), de Kristóf imádja:D Ahhoz képest, hogy ennyien voltunk, nem is volt nagy hangzavar, balhézás, ilyesmi.

Természetesen szaloncukrot szorongat

levágták a kö-hörmömeet:(

sok-sok könyvet kaptam karácsonyra

fafelborítós projekt 1.

A fafelborítás végül megtörtént, Kristóf nehezen bár, de véghezvitte:D Szerencsére törékeny dísz a csúcson kívül nincs - nem is lesz jó néhány évig. 2-án végül a fát is leszedtük, mert a sok megpróbáltatás miatt erősen tűhiányos volt, az égősor tönkrement, a szaloncukrokat leették róla a gyerekek - jellemző módon, mikor leszedtük a fát és maradt 8 - NYOLC! - érintetlen darab, kiszedtem egy tálba, és 2 napig hányódtak, mire én megettem.Ha szabad, senki nem eszi?

Természetesen voltunk rokonlátogatóban is: karácsony másnapján délelőtt Jancsi, délután az én szüleimnél. Mindkét család kitett magáért, gyönyörű fa, ajándékok, finomságok. Száva - Jancsi nővérének a legkisebbje - beteg volt, így a gyerekek nem játszottak együtt (később kiderült, Rota-vírus volt, egy hetes kórházzal: na ezért sem szívesen megyek hozzájuk, mindig van legalább egy beteg gyerek a házban - jah, és volt védőoltása a kislánynak, és mégis);  a húgoméknál viszont a szaladgálásból is kijutott bőven, Paja és Kristóf nagy egyetértésben viháncoltak - viszont anyukámnak bekrepált a háta (még nem tudom, mi a baj), így nem unokázhatta ki magát rendesen.

Az ünnepek tehát nagyon jól alakultak, a kicsik alvási hajlandósága viszont erősen lecsökkent. Tegnap este Zalán fél 12-kor aludt el végre. És előtte egész nap egyszer másfél órát aludt. Nem számítom be a szopizásos szendergéseket, azokból többször 20 perc is akad.

Kristóf pedig 2 nap nem aludt délután, cserébe éjjel 12 órát szunnyad 1-2-szeri keléssel.
És mégis küzd a lefekvés ellen, se a szobájában, se velünk nem hajlandó elaludni. Megőrülök tőlük, és nagyon fáradt vagyok. És nagyon mérges is:/