A napok

mostanában (is) repülnek.

Voltak Ramiék - ez egy biztos program, ilyenkor repülnek a gyerekek a boldogságtól, és Kristóf minden ébredés után követeli Mártikát. Részletek Raminál:D, aki szerencsére fotózott, én mostanában csak ritkán kapom elő a gépet. Egyrészt állandó időzavarban szenvedek, másrészt igyekszem nem lemaradni a pillanatokról, és ilyenkor vagy ott vagyok és részt veszek, vagy fotózok. De majd megint változik ez is, és én kattingatok ész nélkül.
Ez a hét például egészen elfoglalt lesz: évfordulónk Jancsival, Kristóf 2. szülinapja, óó és Balu felvételije, amitől előre gyomorgörcsöm és hányingerem van. Mindenesetre sok-sok sütit fogok sütni a héten, plusz be kell fejeznem Kristóf babáját és lefesteni a kisszékét, miután apa elkészült vele. És lesz egy 2éves státusz, és egy 7 hós.

Ezen túl olvasom a "Beszélj úgy, hogy érdekelje..." könyvet és nagyon-nagyon tetszik. A 2. részét, a "Testvérek féltékenység nélkül"-t is megvettem gyorsban a hétvégén. Le kell írnom majd belőle fontos dolgokat, hogy rögzüljenek.

Voltunk babaklubban, ahol most is szülinapi buli volt - és ahol ismét nem fotóztam -, ezúttal Kristófnak és a többi januári babának, Mártikának is. Gyönyörű szép képet kaptam a fiúról. Én pedig csináltam az ünnepelteknek horgászajándékot: dekorgumiból halakat kell kivágni, ráhúztam gemkapcsot és egy hurkapálcára kötött mágnessel lehet kifogni a halacskákat.
Kristófnak is tetszett a játék, aztán még első este hozzácsapta a mágnest a csempéhez, le is tört egy kis rész (a mágnesből), azóta inkább csak fürdésnél játszanak a halakkal - Zalán például megrágicsálja őket, tele van a dekorgumi apró, pici fognyomokkal.
Kristóf persze megint élvezte a klubot nagyon, és megint 1 órát ült az ölembe, mielőtt feloldódott volna. Az tuti, hogy egy óránál rövidebb időtartamú eseményekre nem megyünk a közeljövőben.

Amúgy is, Kristóf mostanában nagyon nyűgös-fajta, mindenre csak nem-nem-nemmel reagál, én próbálok szót érteni vele, de a földönfetrengős hisztit nem tudom tolerálni. Egyetlen megoldásom ilyenkor, hogy bezárom a szobájába, és elmondom neki, hogy ha megnyugszik, kijöhet (nem, mintha nem tudná kinyitni az ajtókat, de érdekes módon, ilyenkor nem próbálkozik). És tényleg, bezárom, és 1-2 mp múlva már megnyugodva szipog (a sírás utáni szipogással) és rohan hozzám. Áll az ajtó mögött (üvegajtó) és várja, hogy kijöhessen. Nálunk bevált ez a módszer, de azért igyekszem minél kevesebbet használni, csak a földöntekergős-üvöltéses-nemlehethozzámszólni esetben.

A vasárnap pedig nagyrészt sétával telt, és micsoda szerencse, hogy Zalánt babakocsiban vittük, mert bár ő 1 óra múlva kikéredzkedett, hazafelé Kristófot - bár erősen ellenkezett - bele tudtuk tenni (amikor már benn ült a babakocsiban, semmi baja nem volt, csak épp mindig ellenkezik), és nem kellett két gyereket cipelni + üres babakocsit tolni. Mindig megbánom, ha nem viszek a sétához kendőt vagy mei tai-t:/

Zalán cseperedik, 7 hónapos már, de erről majd bővebben, fotókkal!

Szombaton voltam jógázni, ami szuper volt, én komolyan nem tudtam, hogy van oldalsó hasizmom, két napja tudom, mert olyan izomlázam van (ott is), hogy még a fekvés is fáj. Mindenesetre hasznos és sokkal jobban érzem magam, hogy évek óta most először jól átmozgattam magam. Lesz folytatása is:)