Kötő- és horgolósuli indult - nem épp, most, de épp most fejezem be ezt a bejegyzést. Végre egy ingyenes, és teljesen érthető leírás. Én olyan 14 éves korom óta kötök, pulóvereket, babaruhákat követtem el ideáig, és tudok mintaábrát is olvasni, és leírás alapján bármit megkötök, nos, már az első leckékben találtam új dolgokat. Amiket nem tudtam, bár alapdolgok.
Például: tudtam, hogy szélszemet nem kötünk le kétszer, én eddig úgy csináltam, hogy a sor végén kötöttem egy sima vagy fordított szemet - ahogyan a soron lévő szem kívánta -, és az új sorban aztán átemeltem az első szemet. Nem teljesen rossz ez a megoldás, de nem is jó, és főleg nem szép.
Most megtanultam, hogy ha különálló darabot kötünk - pl. kendőt, sálat -, akkor minden sor végén az utolsó szemet simán kötjük le, és ez szép szélt ad a darabnak, aminek van egy kis tartása.
Ellenben, ha darabokból álló - pl. pulóver - valamit kötünk, akkor a sorok végén fordított szemet kötünk, ami szintén szép szélt ad, viszont ez a szél sokkal lazább, gyakorlatilag láncszemekből áll, amik segítségével akár össze is horgolhatjuk a darabokat vagy könnyedén összevarrhatjuk őket.
Most egy ajándékot kötök, úgyhogy csak egy kis darabot mutatok egy készülő műből, remélem, hamarosan készen lesz - a babatakarót tettem félre ismét, pedig már csak 12 kocka hiányzik belőle (24 már készen van és összevarrva várja a többieket).
Nahát ezt írtam pár hete, aztán nagyon megjártam
ezzel a kendővel. Először is megkötöttem belőle a leírás alapján 5 mintasorból álló darabot, aztán mégegyszer egy ugyanilyen darabot, az egyik nem nagyon tetszett, azt lebontottam, a másikat kezdtem folytatni a másik fajta mintával, de rá kellett jönnöm, hogy nem megy kisbaba mellett ez a bonyolult csipkeminta nekem, folyton eltévesztem, és mivel sok a ráhajtás, visszabontani sem egyszerű a kendőt, és ennek az is az oka, hogy a fonal sokkal vastagabb, mint kellene ehhez a tűhöz. Úgyhogy most az egészet vissza fogom bontani és 6-os tűvel újrakezdem - így a csipkeminta is jobban fog érvényesülni, és talán bele sem fogok zavarodni.
A képen is látszik, hogy szinte semmi nem jön elő a szép csipkemintából, túl vastag a fonal a tűhöz.
Horgolni pedig most tanulok a barkától, csak az még nehezen megy, nem áll rá a kezem úgy, mint a kötésre, pedig mennyivel egyszerűbb és haladósabb!
Négyzeteket horgolok, az elsőt sikerült elkészítenem, és ez nagy haladás, sőt tegnap elalvás előtt belenéztem a következő négyzetbe:/ - jelentsen ez akármit is.
És így néz ki Kristóf sálja, amit pár napja (2hete?) kötök. Lassan haladok, mert csak esténként van rá időm - mint annyi minden másra. De ma már fel is avattuk - és egészen népszerű. Ezt a baktus formát többfelé lehet látni a neten, és egészen ideális kisgyerekekhez, mert a vékonyodó végeket jól meg lehet kötni a pici nyakon (ami néha nem is nyak, csak hurka), és nincs egy nagy bumszli elöl/hátul.
Úgy kötöttem, hogy 4 szemet felszedtem, aztán minden 4. sorban szaporítottam 1 szemet a következő módon:
1 szélszem, 1 sima szem, 1 ráhajtás (de a szemet a ráhajtás kötése előtt megfordítottam: jobb tűre kell átszedni, és a ballal beleszúrni a szem hátuljába, és visszacsúsztatni a bal tűre, és így készíteni egy ráhajtást, majd sima, sima sima az egész sorban.
Amint a kívánt magasságot elértem, illetve a sál kívánt hosszúságának felét, elkezdem a fogyasztást, minden 4 sorban fogyasztok egy szemet:
1 szélszem, 1 sima, 2 szemet összekötünk, balra dőlő fogyasztással (a bal tűről lekötés nélkül átcsúsztatunk 2 szemet a jobb tűre. Majd a bal tűvel balról jobbra az átcsúsztatott szem jobb tű mögött lévő szára mögül a szembe szúrva visszacsúsztatjuk előbb az egyik, majd a másik szemet a bal tűre), majd sima, sima, sima az egész sorban.
Amint 4 szem marad a tűn, leláncolom a szemeket. A lustakötésnek és a szépen lekötött szélszemeknek hála a sál a leláncolás után gyönyörűen tartja a formáját:) És olyan jól áll Kristófnak!
